Tíz év után kilépett az LMP-ből Kendernay János korábbi társelnök. A politikus erről a közösségi oldalán számolt be hosszú bejegyzésében, amelyben egyebek között arról írt:

Az elmúlt öt év alatt a legjobb tagok távoztak, de facto nincs tagsága, nincs politikája a pártnak, a közösség is teljesen eltűnt. A párt elveszítette teljesen a létjogosultságát. Tisztességes lenne az Országgyűlésből kivonulnia és visszaadni a mandátumokat, hiszen amúgy sem maguknak köszönhették az ott még látható egyéni képviselők.

Kendernay felidézte, hogy akkor csatlakozott az LMP-hez, amikor az már túl volt a pártszakadáson, és azért tette, mert bár a tömörülésnek „sok ereje akkor éppen nem volt, de az alapító okiratban szereplő alapértékek olyan potenciált képviseltek, ami a politikában egyedülálló volt, és megfelelő erkölcsi és politikai alapot jelentett a választók tisztességes képviseletére”.

Úgy érzi, a pártban eltöltött évtizede két jól elkülöníthető öt-öt éves periódusból állt. „Az első szakasz sem volt felemelő, de minden ellenére egy hasznos építkezési és politikai potenciál kiteljesítésének lehetőségét magában foglaló periódust jelentett. Leszámítva az éppen aktuális társelnök elődök konfliktusait és lelépésüket a pártpolitikai színpadról.” Szerinte a párt már akkor sem működött politikai közösségként, „a törekvés szándéka, ereje sem volt meg hozzá, hogy a »lehet más a politika« eszméje, saját tagjaiban valami más létrehozására sarkalljon”. És azt is belátta, hogy a tagság jelentős része „se nem tartotta magát zöldnek, se nem akart azzá válni, képezni magát, felkészülni egyénileg és szervezetileg a kormányzás képességére, helyi és országos szinten”. Úgy látja, ezért sem alakulhatott ki az együttműködés kultúrája a párton belül, ahogy részben ezért sem tudott ez a párt igazából együttműködni senkivel sem.

Az első öt évében a párt szinte valamennyi tisztségét viselte, társelnökké is választották, de egy éven belül – állítása szerint – megpuccsolták. A leváltása után mégsem akart kilépni, példát akart mutatni, hogy „a közösség megélése többet jelent annál, hogy éppen vezetői lehetünk-e egy társaságnak”. Próbált ugyan hasznos tag maradni, annak ellenére is, hogy a pártvezetés szinte egyetlen fontos döntésével sem tudott azonosulni. „Talán nem véletlen, hogy a rövid távú érdekek által vezérelt szemlélet nem hozott szinte semmilyen eredményt. Sikerült a párt teljes erőforrásait lemeríteni, feláldozni, a párt aktuális szavazótáborát magára hagyni és mindig újabb szavazók után koslatni. Egy maradt fontos: egyesek túlélése”.

A politikus úgy látja, hogy a legutóbbi választás óta a párt elengedte az akkumulátorgyárakkal és -beruházásokkal szembeni országos népszavazás ügyét, leállt a szervezet működése, megszűnés előtt áll a frakció. Ezzel indokolta, miért is lenne tisztességes döntés kivonulnia a parlamentből.

„Utolsó percig lojális maradtam minden fenntartásom ellenére. Már nincs mihez. Csak a zöld politikához, amire szükség van, és aminek a képviseletét újra kell építeni. Zöld-keresztényként ezért keresem társaimat a zöld spektrumban és azon túl is” – fűzte hozzá.

Legutóbb, októberben Csárdi Antal lépett ki az LMP-ből, mert úgy érezte, hogy a párt a Fideszhez húz. Korábban többek között Keresztes László Lóránt, Schmuck Erzsébet és Vágó Gábor is otthagyta a tömörülést.