Fontold meg, mit írsz magadról! © sxc.hu

Mielőtt önéletrajzodban leírod, mennyire tapasztalt, ambíciózus és rendszerető vagy, gondold át, hogy konkrét eredményekkel is alá tudod-e támasztani állításodat, vagy csak üres frázisokat durrogtatsz, azért mert munkaadód elvárásainak mindenáron meg akarsz felelni! Az lebegjen a szemed előtt, hogy önéletrajzodat alaposan kivesézik majd az állásinterjún, ezért, ha  a valóságban nem vagy jó csapatjátékos – előző munkahelyed-ről esetleg azért bocsátottak el, mert nem jöttél ki főnököddel –, netán nem voltál kellően motivált, ne hivatkozz ezekre!

A sikeres, igényes álláskeresők ügyelnek arra, hogy elhagyják a közhelyeket, mégis kimagasodjanak a mezőnyből. Melyek azok a kifejezések, amelyek semmitmondóak, ezért fölösleges hangsúlyoznod őket?

Amerikai HR-es szakértők szerint az álláskeresőknek önéletrajzukban érdemes elkerülniük a következő kifejezéseket: törekvő, dinamikus, alkalmas a feladatra, kreatív, precíz, hatékony, határozott, tapasztalt, rugalmas, célorientált, független, jól informált, logikusan gondolkodó, motivált, pedáns, csapatjátékos, professzionális, megbízható, találékony, sikeres. A tengerentúli munkaadók ugyanis egyes felmérések szerint immunisak ezekre az általánosságokra.

URLguru

További hasznos weblapokat szeretne a témában? Esetleg Ön osztana meg másokkal érdekes linkeket? Kattintson az URLguru.hu oldalra!

Elvileg ez itthon sem működik másként, ám mit tehet a munkavállaló, ha a gyakorlatban mindez nehezen megvalósítható, mert szem előtt kell tartania a vállalati elvárásokat, melyek megkövetelik a sablonos kifejezéseket?  Az álláshirdetésekben gyakran olvasható, hogy a jelentkező legyen „eredményorientált személyiség”, olyasvalaki, aki „alkalmas a csapatmunkára”, és az „önálló munkavégzésre” is, „dinamikus”, „kreatív”, „határozott fellépése” van, „jó/kiváló kommunikációs képessége” (ez bizony relatív: kérdés: kinek, mit jelent a „jó”?). Elvárás lehet még a „mobilitás”, a „megbízhatóság”. Egyes vállalatoknál - például egy építőmérnöki pozíciót megpályázó jelöltnél  - követelmény, hogy a leendő alkalmazottnak legyen „érzéke a marketinghez”, és legyen „szervezett, rendezett személyiség”. Csoda, ha ezek után a legtöbb cv egy kaptafára készül?

A hazai munkavállalók nagy része nem tesz mást: igyekszik megfelelni a követelményeknek, vagyis önéletrajzában feltünteti, mi több ki is emeli a közhelyeket, hogy fölvehesse a versenyt az álláskeresők hadával. Ez a kényszerű taktika viszont az állásinterjún könnyen visszaüthet. A jelentkező ugyanis kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha az interjúztató például azt kéri, hogy fejtse ki bővebben, mit ért azon, hogy megbízható, határozott fellépése van, vagy kiválóan kommunikál az ügyfelekkel. Ha előző munkahelyein nem adódott olyan helyzet, ahol ezen tulajdonságait fölvillanthatta volna (például adatokat rögzített, és egyetlen ügyféllel sem lépett kapcsolatba), egyből rásütik a bélyeget: alkalmatlan a posztra, emellett nem őszinte. Innen pedig egyenes út vezet az ajtóhoz, hiszen - a munkaadó szemszögéből nézve - nincs semmi garancia arra, hogy a jelentkező önéletrajzban kiemelt képzettsége, szakmai tapasztalatai megfelelnek a valóságnak.

Éppen ezért, ha a sablonos kifejezések elkerülhetetlenek, ügyelj arra, hogy ezeket már az önéletrajzodban - pár szóban - néhány konkrétummal bővítsd, aminek leendő mukaadóid még az állásinterjú előtt utána tudnak nézni: rákérdezhetnek előző főnöködnél, vagy kiderül referenciáidból!