Sok mindent megbocsátanak az alkalmazottak a főnöknek - ha kétbalkezes, néha szerencsétlenkedik vagy gyakran zavarba jön -, ám a sótlan vezetőt ritkán övezi szimpátia. Humorérzék híján ugyanis - akármilyen megbízhatóan irányít a főnök - a  dolgozók úgy érezhetik, gondjaikkal, problémáikkal csak végső esetben fordulhatnak felettesükhöz. A bizalom hiánya, a félelem, hogy a másik félreérti a problémát vagy gúnyolódik rajta, alááshatja a munkahelyi kapcsolatokat.

Instant humor. Fűszer vagy méreg? © sxc.hu

Az amerikai dolgozók 65 százaléka elengedhetetlennek tartja, hogy főnökének jó humora legyen, 32 százalékuk szerint jó, ha a felettesük nem egy sótlan alak, és ha kell, a dolgokat a humoros oldalukról közelíti meg - derül ki a Robert Half International friss felméréséből. A jó humorérzékkel megáldott főnököt azért kedvelik a beosztottak, mert sokkal emberibb, közvetlenebb - állítja az intézet elnöke, Max Messmer.

A humorérzék persze nem abban nyilvánul meg, hogy a főnök lépten-nyomon viccel, mulat minden félreérthető helyzeten, botláson, bakin. Egy-egy jó időben közbeszúrt megjegyzés, vicces közbeszólás, tréfa nemcsak felvidítja a kollégákat, oldja a feszültséget is, ami versenyhelyzetben még jobb teljesítményre ösztönözheti a munkahelyi csapatot. Két kolléga egymás torkának ugrik? A főnök ilyenkor választhat: türelmetlenül letorkollja őket, vagy finoman utal arra, hogy már nem óvódások, akik csak civakodással oldhatják meg a helyzetet. Utóbbi, egy személyes észrevétellel - utalás a főnök, vagy a vitatkozók vérmérsékletére, viselkedésére - rokonszenvet ébreszthet a civakodó felekben és a kollegákban, akik tanúi voltak a jelenetnek. A humorzéknek, a komolyságnak és a szakértelemnek azonban egyensúlyban kell lennie - vallja Messmer.  

Nem tudod eldönteni, hogy főnöködnek van-e humorérzéke? Nem volt időd kipasztalni, hogyan viselkedik azokban a szituációkban, amelyek megkívánják a lazaságot? Derítsd ki, hogy vevő-e a poénokra! Így azt is megtudhatod, hogy mennyit engedhetsz meg magadnak, vég nélkül viccelődhetsz-e vagy van egy határ, amelyet jó, ha nem lépsz át. Ne úgy fogj hozzá, hogy kész helyzet elé állítod felettesedet: „véletlenül” leöntöd vízzel, vagy a cipőfűzőjében megbotló kollégára mutatsz, hogy lám, milyen esetlen.

Raktározd el magadban humoros megnyilvánulásait, megjegyzéseit, melyek kritikus, feszült helyzetekben hangzottak el, a vicceket, amelyeket ebédszünetben vagy a céges vacsorán mesélt! Téves információt adott meg a reggeli értekezleten, majd mosolyogva közölte, hogy késő éjszakáig csocsózott a haverokkal? Rosszul kötötte meg a nyakkendőjét, amit azzal magyarázott, hogy a felesége nélkül még az aznapi öltözékét sem tudja kiválasztani? A jó humorú vezető ismérvei szubjektívek: egyesek szerint az irónia, mások szerint egy csipetnyi szarkazmus, megint mások szerint a divatos kifejezések, hasonlatok puffogtatása vonzó.

URLguru

További hasznos weblapokat szeretne a témában? Esetleg Ön osztana meg másokkal érdekes linkeket? Kattintson az URLguru.hu oldalra!

Ha főnököd vagy kollégáid - esetleg nem létező - humorérzéke kerül terítékre, tartózkodj a bántó, ironikus megjegyzésektől! Ne kritizáld főnöködet, ha humorosan próbál megnyilvánulni és ez balul sül el: próbálkozásai gyengék, inkább lejáratja magát velük, ahelyett, hogy mosolyra fakasztaná a kollektívát. Egy őszinte pillanatban, négyszemközt elmondhatod véleményedet, de munkatársaid előtt fogd vissza magad. Nem ritka, hogy a cégvezetők minden mást háttérbe szorítanak, és csak a munkájukra, feladataikra koncentrálnak, így arra sem vesztegetik az időt, hogy hagyják: humoruk munkaidőben is megcsillanjon. Arra figyelj, hogy soha ne legyen viccelődés(ed) tárgya mások megjelenése, testi tulajdonságai, esetleg fogyatékossága! A szexista, fajgyűlölő megjegyzések sem humorosak, sőt, a dolgozók kifogásolhatják, ha ilyen jellegű kritika éri őket. Gúnyt űzni mások érzelmeiből, kigúnyolni valakit nézetei miatt, esetleg amiatt, mert elkövet egy hibát vagy elmulaszt valamit - nem vicces. A humor a dolgozókat és a főnököt is hatékonyabb munkavégzésre sarkallja, ám nem árt észben tartani, hol húzódik a határ az egészséges jókedv és a bántó kritika között.