Halló, a meghirdetett állásra jelentkezem, gépészmérnöki diplomám és angol nyelvvizsgám van - ezzel a meghökkentő mondattal ajánlkozik egy új ügyfél a Menhely Alapítvány hajléktalanok számára működtetett álláskereső irodájában. A VIII. kerületi Práter utcában egy alagsori nappali melegedőt napi kétszer két órán át nemcsak tisztálkodásra, étkezésre, hanem hirdetési újságok böngészésére, önéletrajzírásra, telefonálásra is használhatnak azok, akik dolgozni vágynak. Mint például Ács István, egy hajléktalanigazolvány birtokosa, aki a szerencsésebbek közé tartozik: Csepelen még megvan a lakása, bár a villanyt már rég kikapcsolták benne. A közel hatvanéves mérnök valóban jól beszél angolul, egykor külföldi kiküldetésben is dolgozott, ám személyes okmányai hiányosak; nejlonszatyrában azonban egy cd-n rajta van az önéletrajza. Szeretne a szakmájában elhelyezkedni, de mást is elvállal - fogadkozik. Amíg a szociális munkással együtt kitölti a kérdőívet, elmondja: nemrég néhány társával találtak alkalmi munkát, a kamionrakodással fejenként 3-5 ezer forintot kerestek.

Hajléktalanok. Állás és szállás nélkül.

A hajléktalanok foglalkoztatását két fővárosi iroda segíti, az egyiket a Menhely Alapítvány, a másikat a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) működteti, a két éve indított kezdeményezést az uniós EQUAL-program 246 millió forinttal támogatja (lásd Programajánló című írásunkat a 78. oldalon). A BMSZKI adatai szerint a fedél nélkül élők 90 százaléka szert tesz valamilyen jövedelemre, 57 százalékuk munkajövedelemre. Erre szükségük is van, hiszen a szállások többségén az első ingyenes hónap után 3600-7600 forintos lakbért kérnek tőlük - amitől persze sokszor kénytelenek eltekinteni, hiszen az alkalmi munkákból élő hajléktalanok betegség esetén nem kapnak táppénzt.

Előtakarékosságra is ösztönzik a szállók lakóikat, akik egyéni szerződésekben havi néhány ezer forint megspórolását vállalják. Ehhez a hajléktalanok egy része bankszámlát nyit. Már aki tud, mert a bankok többnyire nem állnak szóba ideiglenes lakcímmel kopogtató ügyfelekkel - mondta a HVG-nek Keserű Zsolt, a BMSZKI Külső Mester utcai szállójának vezetője, aki a Dózsa György úti álláskereső irodába irányítja a munka iránt érdeklődőket. Ezt az elmúlt másfél évben több mint 13 ezer alkalommal keresték fel, 1701-en regisztrálták magukat, s eddig 100 embert sikerült hosszabb-rövidebb ideig bejelentett álláshoz juttatni, további 175-nek pedig legalább feketemunkát szereztek. Ezek a hivatalos adatok, ám mivel csupán minden harmadik ügyfél nyilatkozott az elhelyezkedés sikeréről-kudarcáról, a valóságos eredményt az irodában háromszor ennyire tippelik. Az aktív korú hajléktalanok foglalkoztatási arányát a BMSZKI nagyjából 20-30 százalékra teszi.

Az álláskeresőből telefonálók többnyire titkolják, hogy az utcán vagy menhelyen laknak. A legtöbb munkaadó nem szívesen alkalmaz ugyanis hajléktalant - állítják egybehangzóan a szakemberek -, olyannyira, hogy ha kiderül róluk, hol s hogyan élnek, igen gyakran még a megfelelően dolgozó munkaerőt is kirakják, bár erre kisebb az esély, ha az illető képzett szakember. Ezért még a szociális munkások is kénytelenek ködösíteni, amikor az álláskereső iroda nevében érdeklődnek egy-egy cégnél. "Csak azt a szót ki ne ejtsük, hogy hajléktalan" - sóhajt fel Szigeti András. A BMSZKI munkatársa azért ellenpéldáról is tud: akadt, aki éjszakai menhelyen, úgynevezett fapadoson lakott, s főnöke - egy gumiszerelő műhely vezetője - esténként kicsit korábban elengedte, hogy jó helyet tudjon foglalni.

A fapadosokon vagy más átmeneti szállásokon meghúzódó emberek elhelyezése akkor sem könnyű, ha netán munkát ajánlanak nekik. Mentálhigiénés állapotukon kívül a tartalékok hiánya is gondot okoz - magyarázza Szigeti -, ezért elsősorban a naponta vagy hetente fizető, alkalmi munkalehetőséget keresik, másképp nem tudnak megélni; habár egyes menhelyeken beszerezhető a néhány napi élelmet és tisztálkodószereket tartalmazó túlélőcsomag. Nem a szakmájában, vagyis vízvezeték-szerelőként vagy szobafestő-mázolóként akar elhelyezkedni Balogh András sem, aki a IX. kerületben egy saját építésű kunyhóban lakik. A 27 éves fiatalember állami gondozottként nőtt fel, Szabolcsban élő tíz testvérével nem tartja a kapcsolatot. Hetente fizető takarítói munkát vállalna, de a legjobban annak örülne, ha a XVI. kerületben megkapná az irodán keresztül feltérképezett állatgondozói állást, ahol a szállás mellé étkezés is jár.

Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik állásukat a rendszerváltás után vesztették el, és mára szinte kihalt szakmákban, például vájárként, kohászként vagy tímárként dolgoztak - summázza Nagy István, az álláskereső iroda vezetője, aki szerint a hajléktalanok egy része jól terhelhető, nagy munkabírású, és mivel nincs családjuk, rugalmas munkaidőben lehet őket foglalkoztatni. "Van köztük, aki heti hét napot dolgozik, és többet keres, mint én" - büszkélkedik. Fő sikerei közé sorolja, hogy egyik ügyfelét egy Pest megyei településen rendszergazdaként sikerült elhelyeznie, egy másik pedig visszatért a tanári pályára.

© Pataky Zsolt

Nagyon nehéz viszont a megváltozott munkaképességű és a roma ügyfelek helyzete - teszi hozzá Kunz Erzsébet, a Menhely Alapítvány irodájának munkatársa -, utóbbiakat sokszor a képzettségüknél alacsonyabb beosztásban, szerződés nélkül alkalmazzák, rosszul bánnak velük. Például egy negyvenéves, háromgyerekes roma asszony az EQUAL-program keretében szakács végzettséget szerzett, ám hiába próbált elhelyezkedni.

"Bárhová jelentkezett, napokon keresztül napi 8-16 órát dolgoztatták, afféle próbaidősként, s mivel ezért a vendéglátóiparban nem szokás fizetni, egyetlen fillért nem kapott. Előfordult, hogy a főnök stopperrel mérte, mennyi idő alatt szedi le az ételmaradékot a tányérokról, s a végén azzal küldte el, hogy lassú, semmi másba nem tudott belekötni" - példálózott. Mivel az iroda nem közvetít, csak segít az álláskeresésben, ilyen esetekben csak a munkavállaló fordulhatna panasszal a munkaügyi felügyelethez. Erre azonban nem kerül sor, mert a csalódottak szorult helyzetükben inkább újabb munkahelyet keresnek - számol be tapasztalatairól Kunz Erzsébet. Mindazonáltal a BMSZKI irodája feketelistát készített az inkorrekt vendéglátó-ipari vállalkozásokról, s a veszélyekre felhívják a munkát keresők figyelmét - tette hozzá Nagy István.

Az utcán tengődő, legyengült, pszichés problémákkal, esetleg szenvedélybetegséggel is küszködő hajléktalanok sokszor nehezen tudnak a szokványos, legális, piaci foglalkoztatási formákba beilleszkedni - állítják a szakemberek. "Az évek óta utcán élő embereknek képzésre, személyiségfejlesztésre van szükségük" - véli Gosztonyi Géza, az EQUAL-program első évében részt vett, ám abból azóta kiszállt Fővárosi Szociális Iroda vezetője, aki szerint Magyarországon főleg informális csatornákon lehet állást találni. "A kukázás is munka" - jegyzi meg Vecsei Miklós, a szociális és munkaügyi tárca hajléktalanügyi biztosa, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke, aki maga is elcsodálkozott, amikor egy Győr-Moson-Sopron megyei faluban élő, hajlott hátú, idős asszony "egyetlen nap alatt 457 kiló, részben kukákból összegyűjtött papírt vitt a helyi MÉH-telepre, kilóját három forintért".

A legtöbb hajléktalan munkájával elégedett ugyan Hanti Tamás, az Ama-tőr Vívó Kft. ügyvezetője, aki teniszsátor-építésre évek óta alkalmaz idénymunkásokat a Menhely által ajánlott dolgozók közül, ám sokszor azt tapasztalta, hogy egy-két év után az addig megbízhatóan, szorgalmasan teljesítő munkavállalók egyszer csak visszaesnek. Tapasztalatai szerint ez főleg a szakképzetlen, sokszor feketén foglalkoztatott emberekkel fordul elő, akik helyzetét sokan kihasználják; különböző kifogásokra hivatkozva még akkor sem fizetik ki az ígért bért, ha a dolgozók a munka nagy részét elvégezték.

A fedélt vesztett emberek közül sokan mindent megtesznek azért, hogy munkát kapjanak - hangsúlyozza Takács Katalin, aki a Túze Kft. képviseletében toboroz hetente egyszer munkásokat a BMSZKI Dózsa György úti álláskereső irodájában, mégpedig egy főváros környéki japán tulajdonú összeszerelő üzembe. Itt szállást is adnak a havi 80-100 ezer forint fizetésért három műszakban dolgozó embereknek, s ha valaki egész hónapban nem hiányzik, plusz 14 ezer forinthoz, valamint 5 ezer forint értékű étkezési utalványhoz jut, amit az üzemi büfében használhat fel. A nyilvános szereplést amúgy kerülő cég személyügyi felelőse pontosan tudja, hogy a Túze Kft. hajléktalanokat is kiközvetít. A 34 éves Lakatos Béla egy hete jár a japán céghez a munkásokat szállító busszal, most tanulja a szalagmunkát, ami szerinte kissé monoton, bár ő ezt jól tűri, csak kevesli a kétóránkénti tízperces szünetet és a félórás ebédidőt. Lakatos most albérletben lakik, de előtte húsz éven át hajléktalanszállókon húzta meg magát, és alkalmi munkákból igyekezett megélni. "Ha a hajléktalanok közül valaki elmegy dolgozni, azért teszi, hogy helyrehozza az életét" - állítja.

HORN GABRIELLA