Hogy mi minősül elhallgatnivalónak a felvételi beszélgetésen, megítélés kérdése. A jelentkező magánéletére, családi életére vonatkozó információkkal érdemes csínján bánni - ez érvényes az interjúztatóra és a jelentkezőre is. Ha valakiből kérdés nélkül ömlik a mesélnivaló, és az állásinterjút szívélyes beszélgetésnek tekinti, ahol az a cél, hogy minél többet megmutasson magából, valószínűleg azonnal kiesik a rostán. Az interjúztatók ugyanis lényegretörő, pontos válaszokat várnak kizárólag azokra a kérdésekre, amelyeket feltettek. Akadnak olyan témák – ilyen többek között a vallási meggyőződés, felekezeti hovatartozás, szexuális orientáció vagy a politikai irányultság –, amelyek nem merülhetnek föl a felvételi beszélgetésen, illetve, ha szóba is kerülnek, a jelöltet nem érheti hátrányos megkülönböztetés pusztán azért, mert beállítottsága, nézetei nem egyeznek meg az interjúztatóéval vagy azzal, amit leendő főnöke képvisel.  

„Utáltam a főnökömet”

Torzítások. © hvg.hu

Ha elhangzik a kérdés, hogy miért jöttél el előző munkahelyedről, soha ne hivatkozz arra, hogy főnököd tehet róla (akit mindig is utáltál). Ha ugyanis ilyen kijelentést teszel, már záporoznak is a kézenfekvő kérdések: miért nem szeretted felettesedet, mi a véleményed vezetői stílusáról, főnöki kvalitásairól, hogyan vélekedsz előző munkahelyedről. Ha nem vagy rutinos álláskereső, aki számos felvételi beszélgetésen van túl, könnyen belezavarodhatsz, ha ezek után fölmerül, milyen munkahelyet képzeltél el magadnak, kivel dolgoznál szívesen, mit vársz el felettesedtől (ha már megemlítetted, hogy előző helyeden problémád volt mindezzel). Ne minősítsd egykori főnöködet, kollégáidat – az érzelmi megnyilvánulásokat érdemes kerülni -, az a legegyszerűbb, ha diplomatikusan arra hivatkozol, hogy nem jöttetek ki egymással, nem tudtatok együtt dolgozni.

„Nincs kérdésem”

Az állásinterjú végén a felvételiztetők gyakran megadják a lehetőséget, hogy a jelölt kérdezzen: ilyenkor minden, a meghirdetetett pozíció és annak betöltése kapcsán felmerülő kérdésre válaszolnak. Amennyiben potenciális jelölt vagy, az állásinterjú végén megadják neked is ezt a lehetőséget. Ha erre úgy reagálsz, hogy kijelented: semmi nincs, amit tudni szeretnél a pozícióval vagy a vállalattal kapcsolatban, villámgyorsan elkönyvelik, hogy valójában nem érdekel az állás, és neked mindegy, hogy téged választanak-e. Ha már minden részletet megtudtál, amire kíváncsi voltál és úgy érzed, nem tudsz mivel előrukkolni, érdeklődj leendő kollégáidról, a környezetről, amelyben dolgozol majd, esetleg a vállalati etikettről.

„Nem tudok semmit a cégről”

Ha kiadod magad, és bevallod, hogy nem ismered a céget, ahol dolgozni szeretnél, sok jóra ne számíts! Alapvető feltétel, hogy a felvételi beszélgetés előtt pontosan tájékozódj, hová mész, kivel találkozol, milyen a cég helyzete, története, milyen a nemzetközi megítélése. Az sem árt, ha utánanézel, hogy a megpályázott poszt mivel jár: hasonló profilú cégnél hasonló munkakörben a dolgozók milyen tevékenységeket végeznek, így nem ér majd váratlanul, ha leendő munkaadód ismerteti veled elvárásait. A pontos, felkészült jelölt amellett, hogy magabiztos, jó benyomást is kelt az interjúztatóban.

„Szeretek dolgozni, de”

Mivel minden vállalatnál első a munka, a legtöbb vezetőt nem érdekli, hogy alkalmazottai esetenként miért nem tudnak dolgozni. Ha gyakran beteg a gyerek, vagy mindig rohansz valahova munka után, nem tudsz túlórázni, akkor se éreztesd leendő főnököddel, hogy a munkánál fontosabb dolgok is vannak az életedben. Magánéletedet száműzd az irodából, míg tart a munkaidőd, csak benti feladataidra koncentrálj! 

„Gyakran kések”

A lehető legrosszabb ajánlólevél, ha már az állásinterjún bejelented, hogy mindenhonnan elkésel. A megbízhatatlan, pontatlan, állandóan rohanó, kapkodó és szétszórt alkalmazottakat senki sem szereti, még akkor sem, ha szakmai ismeretei páratlanok. Akadnak olyan munkakörök, cégek, ahol a késés megbocsáthatatlan, sőt, néhány figyelmeztetés után elbocsátás következik, ám ezeknél általában már az állásinterjún felhívják a jelentkezők figyelmét a retorzióra. Ha hajlamos vagy a késésre, akkor se ejts szót gyengeségedről, mert szinte biztos, hogy hátrányosan befolyásolja megítélésedet.