A szellemi munka velejárója a kellemes (vagy külső szemlélő számára kellemesnek tűnő) munkakörnyezet, a biztonság, az agytorna és persze a busás fizetés – nagyjából így összegezhetők az értelmiségiek által betöltött posztok előnyei.

Az amerikai Kevan Barley az egyik amerikai álláskereső oldalnak arról számolt be, hogy míg egyetemi diplomával a zsebében korábban trénerként és cégvezetőként dolgozott, néhány év elteltével felcsapott vízvezetékszerelőnek. „Amikor keményen dolgozom, valami megváltozik bennem, látom a munkám eredményét; a legtöbb állásnál ez nincs így” – indokolja döntését és elégedettségét a férfi. És hogy miért lehet jobb, érdekesebb, jövedelmezőbb a fizikai munka, legalábbis Amerikában?

A fizikai munkát végzők egy része szerint minden nap tartogat új kihívást. Ráadásul akadnak olyan területek – mint az építőipar –, ahol egyes munkakörökben igen jól lehet keresni. Egy mérnök például, aki a fizikai munkát végzők között tevékenykedik, évente 50 ezer dollárt (közel 8,5 millió forintot) is megkereshet. Nem elhanyagolható szempont a változatosság sem: ritkán dolgozik együtt ugyanazokkal az ember, mindig más-más területre szólítja a következő megbízatás. A fizikai dolgozók legtöbbje annak is örül, hogy nem kell kényelmetlen öltönyben, alkalmi ruhában feszengenie nap mint nap, és természetközelben dolgozhat.

A hazai építőipar szorgos munkásai és az egyéb ágazatokban ténykedő kétkezi munkások korántsem ilyen lelkesek, optimisták: gyakran feketén foglalkoztatják őket, és sokuk fizetése még a minimálbért sem éri el, ráadásul munkakörülményeik sem nevezhetők eszményinek.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összegzéséből kiderül, hogy a szellemi foglalkozásúak bruttó keresete hazánkban 1997 és 2005 között egyre inkább meghaladta a fizikai foglalkozásúakét, 2005-ben 117 százalékkal. Míg a szellemi foglalkozásúak bruttó átlagkeresete 2007-ben 255 400 forint volt, addig a fizikai munkát végzőké mindössze 122 500 forint.