A magyar társadalom még mindig erős előítéleteket táplál a dolgozó, különösen a vezető munkakört betöltő nőkkel kapcsolatban - mondta Vida-Vranesics Szabolcs, a Humán Rent nyugat-magyarországi régióvezetője.  
   
A felmérés során vizsgálták a nőkkel, illetve a női vezetőkkel szembeni előítéleteket, a nemek közötti bérkülönbségek és a nők karrierlehetőségeinek megítélését, valamint az anyaság és a családalapítás összeegyeztethetőségét a munkaerőpiaci érvényesüléssel. 
   
Arra a kérdésére, hogy mennyire zavarná, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat, a válaszadók 76 százaléka választotta az "egyáltalán nem" kategóriát, és a megkérdezettek mindössze 23 százalékát érintené rosszul egy ilyen szituáció. Nagy különbség van ugyanakkor a válaszadók neme szerint: tízből négy férfit zavarna, ha női főnöke lenne, míg a tízből kilenc nő számára ez egyáltalán nem jelentene gondot. 
   
Az erős előítéleteket ugyancsak mutatja, hogy a megkérdezettek nemtől függetlenül fontos szempontnak tartják egy nő karrierjére nézve megjelenését. A válaszadók közül többségben vannak (63 százalék), akik szerint nők karrierjében megjelenésüknek nagy, vagy kizárólagos szerepe van. Mindössze 14 százalék gondolja azt, hogy ez kis, vagy semekkora szerepet nem játszik. 
   
A közvéleménykutatás során azt is vizsgálták, hogy ki mennyire tartja súlyos problémának a nemek közötti bérkülönbség kérdését. A válaszadók 16 százaléka nem tartja fontos kérdésnek, hogy a nők kevesebbet keresnek-e férfi kollégáiknál, míg 46 százalékuk tulajdonít neki nagy jelentőséget. 34 százalékuk véli úgy, hogy a kérdés nem lényegtelen, de csak kicsit tartják  fontosnak. 
   
A nemek szerinti megoszlásból kiderül, hogy a férfiak 19, a nők 13 százaléka tartja lényegtelennek a kérdést, míg a nők 57 százaléka gondolja azt nagyon fontosnak. A férfiaknál ugyanez az arány 35 százalék. 
   
A kutatás eredményei rámutatnak: nőként nehezebb vezető szerepbe kerülni, mint férfiként, a megkérdezettek több mint fele gondolkozott így a kérdésről. A válaszadók mindössze 20 százaléka tartja úgy, hogy hogy ez inkább, vagy egyáltalán nem igaz, és 22 százalék azok aránya, akik úgy vélik, az állítás igaz is, meg nem is. 
   
Jelentős a különbség a probléma megítélésében a férfiak és a nők között. Az előbbiek 46, utóbbiak 61 százaléka szerint igaz, hogy a nőket hátrányos megkülönböztetések sújtják a munka világában. A probléma létét nem ismeri el a férfiak negyede. A diplomások 62 százaléka tartja igaznak azt, hogy nőként nehezebb vezető pozícióba kerülni. 
   
Arra a kérdésre, hogy a gyermekvállalás után munkába visszatérő nők jobb vagy rosszabb munkaerőnek számítanak, mint gyermekvállalás előtt, a válaszadók 62 százaléka felelte azt, hogy rosszabbnak, és csak 7 százalékuk szerint válnak jobbá. A megkérdezettek 26 százaléka szerint nincs változás. 
   
A válaszokat befolyásolta a településméret: minél kisebb településen lakik valaki, annál valószínűbb, hogy a "rosszabb" opciót választja. 
   
Ehhez a kérdéskörhöz tartozik, hogy a megkérdezettek többsége (63 százalék) szerint a női munkavállalás és az anyaság csak nagy áldozatokkal vagy egyáltalán nem egyeztethető össze. A válaszadók 34 százaléka vélte úgy, hogy a két feladat teljesen vagy kisebb áldozatok árán összeegyeztethető.
   
A reprezentatív kutatást 2008 októberében, ezer fő megkérdezésével végezték. Az adatgyűjtést a Tárki, az elemzést a Humán Rent Európa Csoport végezte.