A IBM Corporate Service Corps programot azért hozták létre, hogy tapasztalt IBM-es munkatársak fejlődő országok közösségeit segítsék üzleti és technológiai ismereteik átadásával. Emellett a résztvevők tudásának, valamint kultúrák közötti kommunikációs készségeinek továbbfejlesztése is fontos cél volt, hiszen ezeket a tapasztalatokat a vállalat jól kamatoztathatja a későbbiekben. A jövő munkahelyéhez ugyanis elengedhetelen lesz a multikulturális szemléletmód. A vállalat önkéntes szolgálatára sokszoros volt a túljelentkezés. A szerencsések egy hónapra elszakadhattak íróasztaluktól, határidőktől, sőt magától az idő európai fogalmától. Így tett Intődy Gábor, az IBM kommunikációs vezetője és Sztrókay Péter pénzintézeti ügyfélmenedzser is.
Kommunikáció két szinten
Zanzibárban kétszintű kommunikáció nehezítette boldogulásukat. A különböző országokból, eltérő kultúrákból érkezett emberekkel való kommunikációt, együttműködést kellett megvalósítaniuk egy Európától és a civilizált világtól nagyon távol eső földrészen. Arra a kérdésre, hogy a munkájukban mennyire jelentett ez problémát, mindkét „önkéntes” úgy válaszolt, hogy miután átestek az első sokkon, fokozatosan alkalmazkodtak a körülményekhez, és a végén nem ütköztek meg olyan apróságokon, hogy például elmegy az áram, vagy csak egyszerűen nem jelennek meg az emberek a találkozón, esetleg komplett konferencia marad el. Azt azért elárulták, hogy nem minden csapattárs viszonyult az ottani viszonyokhoz ilyen rugalmasan, és csak a program végére sikerült valamelyest megszoknia a helyzetet.
Afrika egy "lázadó kuruc" szemszögéből
Intődy Gábor, az IBM kommunikációs vezetője, amikor meghallotta a programot, nem gondolkodott sokat, jelentkezett Arushába, Tanzániába. A feladat az volt, hogy együttműködjenek a Tanzániai Utazásszervezők szövetségével egy weboldal elindításában (www.tatotz.org címen) és egy keresőrendszer létrehozásában. A projekten egy négyfős, magyar, izraeli, japán és amerikai IBM-es önkéntesekből álló csapat dolgozott. Ezenkívül kommunikációs és marketingtervet is összeállítottak a tanzániai idegenforgalom fejlesztése érdekében, valamint egy kifejezetten kis- és közepes utazási vállalkozásoknak szóló üzleti oktatási anyagot fejlesztettek ki. Intődy Gábornak tetszett az ötlet, mert ez nem egyszerűen egy adományozási akció volt: tudást vittek, kapcsolatokat építettek, és maguk is olyan tapasztalatokra tettek szert, amelyre más körülmények között nem kerülhetett volna sor.
Tanzániában Intődy Gábor egy nyolcfős csapat tagja volt. A helyi multikulturális viszonyokhoz jól illeszkedett a három amerikaiból, egy japánból, egy indiaiból, egy izraeliből, egy fülöp-szigetekiből és egy magyar dolgozóból álló brigád. Egy nagy egész részeként dolgoztak együtt: a közös munka során mindenki olyan darabkát tesz be tudásából, személyiségéből, kulturális hátteréből a közösbe, amelyre más nem lenne képes - fogalmaz Intődy, akiben a tanzániai önkéntes munka során tudatosodott, mennyiben különbözik a közép-európai ember hozzáállása bizonyos feladatokhoz. A Magyarországról érkező hajlamos kérdéseket feltenni, és akkor érzi jól magát, ha meggyőződött arról, van értelme tevékenységének. Az angolszász munkakultúrában nagyobb a hangsúly a kapott utasítások végrehajtásán.
Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk teljes szövegét elolvashatja itt.
