Óhatatlan, hogy akik egy zárt közösségben dolgoznak, többet tudnak meg egymásról, mint azok, akik  a többiektől elszeparálva végzik munkájukat. Nem véletlen, hogy a közvetlen kollégáink előtt sokáig nem maradhatnak titokban magánéletünk legfontosabb történései sem. De hol a határ? Mi az, amit még elmondhatunk, és mit érdemes titokban tartani?

Szakértők szerint mivel egyre több időt töltünk munkahelyünkön, lassan összemosódik a határ a munkahelyi kapcsolatok és a barátságok között, ami főként annak köszönhető, hogy az emberek egy része magánéletét is a munkahelyén éli. Ugyanakkor a szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy nem árt meghúzni a határt kollegialitás és barátság között, hogy elkerülhetők legyenek a feszültségek, félreértések, sértődések, amelyek akkor generálódnak, ha a felmerülő problémákat - személyes okokból - nem tudjuk tárgyilagosan kezelni.

Fizetés, igény a luxusra, kórtörténet

Jut is, malac is © sxc.hu

Senkinek nem esik jól, ha kiderül, hogy kollégája jobban keres nála, még akkor sem, ha az illető más munkakörben dolgozik. Ilyenkor ugyanis óhatatlanul is felmerül az emberben, hogy a másiknak könnyebb, jobban megbecsülik, a kisebbrendűségi érzés, az önbizalomhiány pedig, ami ebből fakad, nem tesz jót a teljesítménynek, munkakedvnek. A hencegő kolléga sem a társaság kedvence, aki tekintet nélkül másokra - a dolgozókra -, arról mesél, mennyit költött a hétvégén, hova utazik, és milyen luxuscikkekre fáj a foga. Az sem kellemesebb, ha olyan kollégával hoz össze a sors, aki kényszeresen beszámol minden betegségéről, panaszáról, fájdalmáról, figyelmen kívül hagyva, hogy ezek érdekelnek-e bárkit is.

Pletyka, személyes problémák, mások bajai

Ha a bőbeszédűség rosszindulattal társul, vagy a hajlandósággal, hogy a kolléga kibeszéljen másokat, kétes eredetű híreket terjesszen távollevőkről, vagy egyszerűen csak továbbadja azokat az információkat, amelyeket a folyosón, az ebédlőben felcsipegetett, kellemetlenebb a helyzet, mintha pusztán egy állandóan csacsogó munkatárssal lenne dolgunk. A panaszkodás még elviselhető, ki lehet kapcsolni tudatunkból a nem kívánt információkat, ám a pletykával szemben nehezebb védekezni, az indiszkréció pedig a jó kollegiális kapcsolat halála. Ha hallod, hogy másról pletykálnak, az a legkevesebb – amellett, hogy nem veszel részt a találgatásokban –, hogy nem adod tovább, amit hallasz. Gondolj bele, neked milyen rosszul esik, ha olyasmivel szembesülsz, amit már az egész osztály tud rólad, ám a valósághoz vajmi kevés köze van.

A pletykálkodókat kérdőre lehet vonni, vagy figyelmen kívül lehet hagyni mondandójukat, ám ha valaki bizalmas információkat oszt meg rólad másokkal, óvatosan kell kezelned a helyzetet. Ha tudod, hogy ki szivárogtatta ki rólad a híreket, amelyek számodra kínosak, négyszemközt vond felelősségre az illetőt, és ügyelj rá, hogy legközelebb semmit ne mondj neki, ami nem publikus, amit nem tárnál a nagyközönség elé.

Vallási, politikai nézetek, vélemény másokról

Ugye ismerős a helyzet: a kolléga, aki mindenkit meg akar téríteni, akinek politikai nézetei meghatározzák tetteit, befolyásolják emberi kapcsolatait, még munkaidőben sem hagy nyugtot a többieknek. Ha nem akarsz elidegenedni kollégáidtól, sem kellemetlen perceket szerezni nekik, vallási, politikai nézeteidet tartsd meg magadnak. Manapság semmivel sem lehet úgy felkavarni az indulatokat, mint a politikával, a demagóg megnyilvánulásokkal. Munkahelyeden nem tanácsos felszítani az indulatokat, mert az ellenszenv, a rosszallás a csapatmunka kárára válik, mondandód könnyen ellened hangolhatja a többieket. Ahogy az is, ha fennen hangoztatod véleményedet másokról, de csak a negatív dolgokat hánytorgatod fel. Ügyelj arra, hogy ne kritizálj másokat, mert előbb-utóbb azok is elkerülnek, akik közel álltak hozzád, attól tartva, hogy ők lesznek a következők, akiket a nyilvánosság előtt véleményezel.