Az 1989-es sztrájktörvény létrejötte óta jelentősen megváltozott a helyzet. Magyarország időközben "a szocializmusból a posztmodernbe és az Európai Unióba lépett át". Már nem egyetlen nagy szakszervezet képviseli a munkavállalók érdekeit, és nem elegendő, ha arra a kérdésre, hogy ki indíthat sztrájkot, a szabályozás pusztán azt a választ adja, hogy a "dolgozók". A bírói gyakorlat pedig pusztán annyit állapított meg, hogy egynél többen indíthatnak sztrájkot - mondta Szabó Máté  budapesti sajtótájékoztatóján csütörtökön.

Annyiból is alapvetően változott a helyzet, hogy a jogalkotó két évtizede még nem láthatta előre az olyan helyzeteket, amikor nem közvetlenül munkaadók és munkavállalók között van a konfliktus, hanem egy másik szakszervezet iránti szolidaritásból indít sztrájkot egy érdekvédelmi szervezet, vagy például mikor egy ágazatban négy nagy szakszervezet megegyezésre hajlana, de az ötödik nem - fejtette ki a szakember.

A jelenlegi törvényben nem egyértelmű az sem, hogy mit jelent az elégséges szolgáltatás biztosítása. Tisztázni kell, mikor lehet sztrájkot indítani, mert az állampolgárok szempontjából jogbizonytalanságot okoz az a helyzet, ha például nem tudják, hogy milyen tömegközlekedési eszközzel juthatnak el munkahelyükre, iskolájukba vagy akár az orvoshoz. A kárviselés szabályai sem nevezhetők polgárbarátnak, például a közlekedési sztrájk miatt fel nem használható jegyek, bérletek tekintetében - magyarázta az ombudsman.

Szabó Máté elmondta: a törvény módosításával, pontosításával kapcsolatos felvetéseire az érintett tárcák rendre azzal válaszoltak, hogy a jelenlegi szabályozás alapvetően megfelelő, és egyébként is hiányoznak a sztrájktörvény módosításának politikai feltételei, hiszen kétharmados jogszabályról van szó. Ezért döntött úgy, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul.

Az ombudsman szerint "csak a hazai sztrájkjogi szabályozás teljes felülvizsgálatával előzhető meg a radikális, kezelhetetlen sztrájkformák megjelenése és terjedése, valamint az a kaotikus állapot, amit az állampolgárok a sztrájkok idején rendszerint tapasztalnak".

Szabó Máté kifogásolja, hogy a jelenlegi törvény koncepciójában "még mindig azt a modellt tükrözi, amelyben a valamennyi munkavállalót képviselő egyetlen ágazati szakszervezet és az állami nagyvállalat tárgyalt egymással. Bírálható annak gyakorlata, ahogyan a közszolgáltatók teljesítik a tájékoztatási kötelezettségüket, vagy éppen a munkáltatók és munkavállalók megegyezési készségének hiánya a még elégséges szolgáltatásról". Továbbá álláspontja szerint "sérti a jogbiztonság követelményét az egyeztető tárgyalások lefolytatására irányadó, továbbá a 'még elégséges szolgáltatás'  teljesítését garantáló, a feleket megállapodásra motiváló rendelkezések hiánya".

Arra az újságírói felvetésre, hogy mikor várható változás, Szabó Máté annyit mondott: a vissza-vissza térő nagy közszolgálati sztrájkok bizonyára rádöbbentik a polgárokat, s ezen keresztül előbb vagy utóbb, de a politikusokat is, hogy valamit tenné kéne, hiszen "választások is lesznek". Az ombudsman kitért arra is, hogy a rendvédelmi szerveknél a magyar szabályozás egyértelműen tilalmazza a sztrájkot, holott a nemzetközi gyakorlatban, más országok jogában vannak fokozatok, s egyáltalán nem feltétlenül teljes e vonatkozásban a tilalom.

Az ebben az ágazatban dolgozók munkavállalói jogai amúgy is meglehetősen korlátozottak, nem biztos, hogy a sztrájkjog területén is indokolt, hogy teljes tilalmat kelljen elszenvedniük - jegyezte meg az ombudsman. Szabó Máté szerint meghatározott feltételek mellett a rendvédelmi dolgozóknak is biztosítani kellene a sztrájkjogot, ezen a téren átmeneteket, fokozatokat lehet és célszerű kialakítani. Ezért az ombudsman felkérte a parlamentet a törvény módosításának megfontolására.