Sokszor és sokat írtunk már arról, hogyan érdemes állást keresni: hogyan öltözzön a jelentkező az interjúra, hogy készüljön fel, mit mondjon és mit ne ejtsen ki a száján a felvételi beszélgetésen, mire figyeljen  - gesztusok, testbeszéd, viselkedés - és miként próbálja kihozni magából a legjobbat legyűrve idegességét. Ezúttal azokat az üres frázisokat, használhatatlan – ám kétségkívül jó szándékkal adott – tanácsokat gyűjtöttük össze, amelyekkel az álláskeresők nem tudnak mit kezdeni.

sxc.hu

„Lesz ez még jobb is, ne keseredj el! Fel a fejjel!”

Ki ne élte volna már át a helyzetet, amikor egy rosszul sikerült állásinterjú vagy szakmai kudarc után barátilag hátba veregették, mondván, nehogy magába roskadjon, jönnek még jobb idők. Természetes, hogy a kudarc, a csalódottság, a sikertelen álláskeresés megviseli az embert, nem tud egyik pillanatról a másikra úgy tenni, mintha minden rendben lenne, és máris azon gondolkodna, mi lesz a következő lépése. Ilyenkor az a legjobb, ha időt adunk barátunknak, családtagunknak, szerettünknek, hogy feldolgozza a negatív élményeket és ne próbáljuk meg egy legyintéssel és jóindulatúnak szánt, ám semmitmondó szöveggel vigasztalni. Ha mindenképpen el akarjuk terelni a figyelmét, inkább szervezzünk szabadidős programokat – mozi, kirándulás – vagy kísérjük el sportolni.

 „Nem a te hibád. Hülye volt az interjúztató.”

Noha valóban segít, ha a csalódott álláskereső elemzi legutóbbi kudarcát – hogyan teljesített, mit rontott el és melyik volt az a pont, ahol „elbukott” – nem szerencsés, ha sokáig kesereg, ez ugyanis elveszi a kedvét a további keresgéléstől, próbálkozástól, lendülete lelohad. Ebben a helyzetben az a leghasznosabb, ha egy jóbaráttal – külső szemlélővel – meg tudja osztani rossz tapasztalatait, aki elfogulatlanul, tényszerűen rávilágít, legközelebb mit kell másképp csinálnia. Persze, nem az a megoldás, hogy a felelősséget egy harmadik személyre hárítjuk - keresünk egy bűnbakot, míg a másik felet felmentjük -, sokkal inkább az, ha mindkét fél szempontjából megvizsgáljuk a helyzetet, ami a csalódáshoz vezetett.

 „Majd adódik egy jobb lehetőség.”

Az sem javít az elkeseredett álláskereső borús hangulatán, ha azt hallja, hogy az állás, amit – sikertelenül – megpályázott, nem is volt olyan ígéretes, jobb, hogy nem vették fel, majd talál egy sokkal kecsegtetőbbet. Mert ugyan ki szembesül szívesen a ténnyel, hogy feleslegesen strapálta magát egy „nem is olyan jó” állásért? Arról már nem is beszélve, hogy mennyi időt és energiát emészt fel, míg egy elfogadható ajánlatra bukkanunk. Ebben a helyzetben érdemes kielemezni, mit kínált a munkaadó, ezért mit várt el, és hogyan kellett volna teljesíteni a felvételi beszélgetésen. Ha világosan látjuk, hol, mit rontottunk el, legközelebb már biztosan nem követjük el ugyanazokat a hibákat.

„Hívd fel a munkáltatót, hogy adjon még egy lehetőséget.”

A sikertelen állásinterjú az út végét jelzi. Azt, hogy nincs több lehetőség, a megpályázott poszttól végleg el kell búcsúzni. Bármennyire elkeseríti az álláskeresőt a kudarc, ilyenkor nincs mit tenni. Semmi értelme arra ösztönözni, hogy hívja fel a munkáltatót, mondván „nem volt formában”, „adjon még egy lehetőséget, nem bánja meg”, mert az számít, hogy a jelentkező hogyan teljesít a felvételi beszélgetésen (adott helyzetben, ott és akkor.). Arról nem is beszélve, hogy a könyörgés nem professzionális, emellett, hogyha egy embernek újabb lehetőséget adna a munkáltató, a többi jelentkező is joggal várhatná el ugyanazt.