Foglalkoztatási trendek 2011-ben: eltartani egy családot napi két dollárból?
A gazdasági válság kezdete óta - harmadik éve - a globális munkanélküliség rekord szinten áll, a foglalkoztatás fellendítése 2011-ben továbbra is lassan halad majd, főleg a fejlett gazdaságokban - hívja fel a figyelmet foglalkoztatási trendekről szóló éves felmérésében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO).
A munkahelyek helyreállítása meglehetősen eltérő képet mutat. míg a fejlett országokban magas a munkanélküliség és növekszik az elbátortalanodás, addig a fejlődő régiókban bővül a munkahelyek száma és továbbra is jelentős a veszélyeztetett foglalkoztatás mértéke, valamint a szegény foglalkoztatottak száma - olvasható A Globális foglalkoztatási trendek 2011-ben: a foglalkoztatás fellendítésének kihívásai című ILO-jelentésben. Ezek a trendek éles ellentétben állnak a több kulcsfontosságú makroökonómiai indikátor által jelzett fellendüléssel: a globális GDP, a magánfogyasztás, a befektetések és a nemzetközi kereskedelmi és részvénypiacok mind fellendültek 2010-ben, túlszárnyalva a válság előtti szintet.
„A világ egyes országainak munkaerő-piacain meglehetősen eltérő képet mutató fellendülés ellenére a recesszió okozta megpróbáltatások még mindig nem értek véget” – mondta Juan Somavia, az ILO főigazgatója, hangsúlyozva, hogy az államok közös kihívás előtt állnak. „Újra kell gondolnunk az általánosan elfogadott makroökonómiai politikánk elemeit, és a minőségi munkahelyek létrehozását. A méltányos munkát a makroökonómiai politikák központi célkitűzésévé kell tennünk, a magas szintű növekedéssel, az alacsony inflációval és a kiegyensúlyozott állami költségvetéssel együtt” - tette hozzá.
A gazdasági növekedés ellenére hivatalos adatok szerint 2010-ben a munkanélküliek száma világszerte 205 millió volt, ami alapvetően nem jelent változást 2009-hez képest, ám 27,6 millióval több, mint a globális gazdasági válság előestéjén, 2007-ben. Az ILO 6,1-es globális munkanélküliségi rátát jelez 2011-re, ez pedig 203,3 millió munkanélkülit jelent. A fejlődő világ számos gazdaságában – például Brazíliában, Kazahsztánban, Sri Lankán, Thaiföldön és Uruguayban – a munkanélküliségi ráta már a válság előtti szint alá csökkent. Becslések szerint globálisan 1,53 milliárd munkavállaló volt veszélyeztetett foglalkoztatású 2009-ben, ami 50,1 százalékos rátának felel meg. Ebben az évben a világ munkavállalóinak 20,7 százaléka szélsőségesen kevés, napi 1,25 USA-dollárból (mai árfolyamon körülbelül 250 forint) élt családjával.
Mi a helyzet a fiatalokkal?
2010-ben világszerte 78 millió fiatal munkanélkülit regisztráltak: ez jelentősen meghaladja a 2007-es 73, 5 milliós szintet, de kevesebb, mint a 2009-ben regisztrált 80 millió. A 15-24 éves fiatalok körében a munkanélküliségi ráta 12,6 százalékponton volt tavaly, ami 2,6-szerese a felnőtt munkanélküli rátának. 56 országban - ahol pontos adatok voltak - 1,7 millióval kevesebb fiatal munkanélkülit regisztráltak, mint amire a válság előtti trendek alapján számítani lehetett. Az elbátortalanított dolgozókat (passzív munkanélküliek) nem tekintik munkanélkülinek, mivel nem keresnek aktívan munkát - hívta fel a figyelmet a különbségre z ILO. „A fiatalok foglalkoztatása kiemelt kérdésnek számít“ – hangsúlyozta Juan Somavia.
A munkaerőpiac fellendülésének késlekedése nemcsak az output növekedése és a foglalkoztatás növekedése közötti különbségben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a termelékenységből származó nyereségek sok országban nem tükröződnek a reálbérek emelkedésében. A teljes globális foglalkoztatás az ipari termelésben 2009-ben csökkent, ami komoly eltérés a 2002 és 2007 közötti 3,4 százalékos megszokott éves növekedési rátától. A fejlett gazdaságokban és az Európai Unió régiójában az iparban a foglalkoztatás 9,5 millióval csökkent 2007 és 2009 között, míg a fejlődő régiókban az iparban a foglalkoztatottság nőtt, bár meglehetősen visszafogott tempóban. A globális foglalkoztatás 2009-ben a mezőgazdaságban nőtt, ami eltérést mutat a hagyományos trendektől, és azt jelzi, hogy az alacsonyabb termelékenységű mezőgazdasági szektor gyakran egyfajta védőzónaként szolgál azoknak a dolgozóknak, akik az ipari termelésben vagy a szolgáltató szektorban elvesztették állásukat.
Régiónként más probléma
Dél-kelet Ázsiában és a Csendes-óceáni térségében a munkanélküliségi ráta átlagosan nem növekedett a válság alatt. A veszélyeztetett foglalkozású munkavállalók száma azonban 173,7 millióra emelkedett 2009-ben, ami 5,4 milliós emelkedést jelentett 2007-hez képest. Kelet-Ázsiában továbbra is komoly kihívást jelent az egyre több munkanélküli fiatal: 2010-ben arányuk 8,3 százalék volt, ez pedig 2,5-szerese a felnőttek munkanélküliségi rátájának. Latin-Amerikában és a Karibi térségben a gyors fellendülés a munkahelyek számának erőteljes növekedéséhez vezetett. Fekete-Afrikában öt dolgozóból körülbelül négy a családjával együtt kevesebb, mint napi 2 USA-dollárból él. Közép- és Délkelet-Európában és a FÁK régióban a munkanélküliség 9,6 százalékra csökkent, miután 2009-ben elérte a 10,4 százalékos csúcsot, mely a világon a legmagasabb regionális ráta volt.
„A globális gazdaság átrendezéséhez úgy, hogy a növekedés egyszerre legyen erőteljes és fenntartható, többet kell tennünk a valuták és a pénzügyi rendszerek kiigazításánál” – mondta Juan Somavia, hozzátéve, hogy a vállalkozói szellem, a reálgazdaságba történő befektetések, a befogadó munkaerőpiacok, és a jövedelmek által vezérelt növekedés előmozdítása lehet az az eszközök, amely beindítja a növekedést.
