A társadalmi problémákat feszegető kampányairól híres Benetton nem mindennapi kezdeményezéssel állt elő idén ősszel. Legfrissebb akciójában az év munkanélkülijét keresték, azt a százat a százmillió 30 év alatti munkanélküliből, aki olyan projektet tud bemutatni, ami megér egy 5000 eurós díjazást.
A 27 éves Lakatos Ábel nem mondható „klasszikus” értelemben véve munkanélkülinek, hiszen – bár nincs alkalmazotti státuszban – a KREÁ-n tervezőgrafikát tanuló fiatalember szabadúszóként kisebb megbízásokat szokott kapni. Szerencsésnek tartja magát, amiért sosem volt olyan helyzetben, hogy ne csinált volna valamit. A vállalkozó szellem, mint fogalmazott, vele született. „Amikor középiskolába jártam, a helyi kocsmárossal megbeszéltem, hogy hozzon nekem a Győri Édesség nagykerből árut, amit szekrényből árusítottam. És tök jó volt, hogy be tudtam például fizetni az osztálykirándulást. És mindez nem azért volt, mert mélyszegénységben éltünk, hanem mert egyszerűen mindig csináltam valamit” – mesélte a hvg.hu-nak.
Érettségi után jogi egyetemre járt, ami alatt saját vállalkozása volt, de a vendéglátóiparba is belekóstolt. Utóbbiban konyhai kisegítőként és pultosként is dolgozott, de mire abbahagyta a szakmát, már saját alkalmazottjai is voltak. Ekkor lépett be az életébe a grafika, amit autodidakta módon kezdett el tanulni, eleinte csak azért, mert a cégnek nem volt pénze szakembert megfizetni.
Szerencsés véletlenek
Lakatos Ábel egy blogon olvasott a versenyről, és mivel amúgy is éppen kidolgozta projektjét, benevezett azzal. Azt mondja, a több ezer nevezőből úgy jutott be a legjobb százba, hogy egyszer kiposztolta tervét a Facebookra, utána azonban nem is foglalkozott már azzal.
|
„Nemrég pont erről volt egy beszélgetésem, és ott azt mondták, most ez az egyetlen iskola, ahol az ember olyan felkészültséget, műveltséget kap, amit később nagyon széles skálán fel lehet használni. Anyukám is azt mondta viccesen, hogy ezzel a diplomával utcaseprő és miniszterelnök is lehetek majd. De pályakezdő jogászként nagyon nehéz elhelyezkedni a szakmában, jelöltként pedig megalázó fizetések vannak. Nem azt mondom, hogy telhetetlennek kell lenni, de itthon egyáltalán nincs arányban a befektetett munka és energia, valamint az ennek megfelelő díjazás. De ugyanez van az orvosoknál, ápolóknál is. Ezért kell, úgy érzem, az embernek azon igyekeznie, hogy sokrétű tudásra tegyen szert, és merjen váltani, ha olyan a helyzet.” |
A projekt neve Brave, azaz bátor - Ábel szerint ez egyfajta alapelv lesz a megvalósításnál. A célja az, hogy non-profit szervezeteknek és fiatal művészeknek nyújtson kommunikációs szolgáltatásokat, főleg a vizuális kommunikáció területén.
Elmondása szerint nagyon sok olyan alapítvány van, aminek „szuper” a célja és a mondanivalója, de nem teheti meg, hogy olyan embereket foglalkoztasson, akiknek kifejezetten a kommunikáció a feladata. Éppen ezért nagyon kevés az innovatív megoldás. És ugyanezt látni a fiatal művészeknél is – tette hozzá.
Őt is érte már diszkrimináció
A debütáló anyag egy kisfilm lesz, egy „elcsépelt” témát szeretne bemutatni a televíziós műsorgyártásban jártas ismerőse segítségével úgy, hogy mind a szemszög, mind a mondanivaló, mind a képi megfogalmazás teljesen új szemszögből világítsa meg azt.
A kisfilmről annyit azért elárult Lakatos Ábel, hogy a diszkriminációról fog szólni, olyasmiről, amiben személyes tapasztalata is van.
„A vezeték- és a keresztnevemben is lehet fogást találni, mindkettőben van igazság is valamilyen szinten, de ennek inkább a jó oldalát nézem, hiszen sokféle hatás ért. Azonban ezeket sosem vettem túl komolyan, ostoba emberek mindenhol vannak, volt, aki bántott, de mindig többen kedveltek, sok barátom van” – mesélte.
Mindig is az ötleteiből élt
Az 5000 eurót amúgy még nem kapta meg, munkát azonban ettől függetlenül elkezdi, sőt, további ötletek is megvalósításra várnak. Többen összeállnak például, és kivesznek egy lakást, amely kreatívok „gyűjtőműhelyeként” funkcionálna. Lesz benne lakásétterem, showroom, és az ügynökség – egy székből, egy asztalból álló - „irodáját” is ott lehet majd megtalálni.
Ábel, aki volt már autókereskedő, jogász és kávézótulajdonos is, azt állítja, bár volt olyan ténykedése, amire eddig „hiábavalóként” emlékezett vissza, mostanra rájött: mindennek volt értelme. „Semmit nem bántam meg, és semmit sem csinálnék másképp. Ha belegondolok, mindig is abból éltem, hogy voltak ötleteim” – mondta.