Egy magyar náboblány - Wenckheim Krisztina

Wenckheim József Antal gróf a XIX. század elején elszántan igyekezett modernizálni tekintélyes békési birtokait, alakját mégsem ez, hanem egy regény tette halhatatlanná. A hagyomány szerint ugyanis Jókai Mór a puritán életvitelű grófról mintázta az Egy magyar nábob címszereplőjének különc figuráját. Wenckheim házassága valóban mutat némi hasonlóságot a regénybeli botrányos násszal: kulcsárnőjének 22 éves törvénytelen lányát vette feleségül a 67 esztendős gróf. A friss házasok nem sokkal élték túl leányuk születését – a „kis kontesz” ennek ellenére örökölte apjától a felvilágosult birtokosi ideákat. Hogy Krisztina egyáltalán bármit is örökölhetett, arról az öreg Wenckheim a legenda szerint sajátos módon gondoskodott: felsorakoztatta alattvalóit, és megígértette velük, hogy nem hagyják a kislányt kiforgatni az örökségéből.

A jótékonykodás nem volt ritkaság a XIX. század arisztokrata hölgyei között, a rászorulók gyámolítása a nagyasszonyi szerepkörhöz tartozott. Wenckheim Krisztinát (1849–1924) azonban – aki az unokatestvérével házasodott össze, és hét gyermeket szült – nemcsak adományainak nagysága és sokasága emelte ki kortársai közül, hanem a jótékonyságát vezérlő tudatosság is. A polgári kor hajnalán, amikor a szociális háló még alig létezett, Krisztina grófnő a legkiszolgáltatottabb rétegeket támogatta: nőket, gyerekeket, betegeket – és nem csupán alkalmi pénzadományokkal. 45 évnyi nőegyleti elnöksége alatt menhelyet alapított Gyulán, az alapítványa kamataiból fenntartott árvaházba pedig nem egyszerűen befogadta a gyerekeket, hanem igyekezett gondoskodni is a jövőjükről. Kertet vásárolt, ahol az árvák megismerkedhettek a kertészkedés alapjaival, és mesterségre is taníttatta őket.

Wenckheimék nem csupán békési uradalmuk környékén hagytak maradandó nyomot. Krisztina és férje, Frigyes emeltette azt a grandiózus palotát is, amit ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépületént ismernek a pestiek.

Stadionépítő a haláltáborban - Aschner Lipót

A magyar labdarúgás első, XX. század eleji aranykorát az FTC és az MTK határozta meg, részben azért, mert csak e két klubnak volt elég nagy és korszerű pályája. 1921-ben azonban Aschner Ignác került Újpest két fontos intézménye, az Egyesült Izzó és az Újpesti Torna Egylet (UTE) igazgatói székébe, és ezzel megváltoztatta nemcsak a foci, hanem a fizika tudományának magyarországi történetét is.

Aschner (1872–1952), akinek a nevéhez zseniket foglalkoztató céges laboratórium és az európai hírű Tungsram márkanév is fűződött, alulról küzdötte fel magát az Egyesült Izzó csúcsára. Idős korában sem hagyta ki napirendjéből a futást vagy az úszást. Tudta, hogy akik sportolnak, azok „jó hangulatban, kiegyensúlyozott fizikummal állnak újra a munkapadhoz, ülnek oda az íróasztalhoz. A munkás többet dolgozik, többet keres, és a munkaadó is megtalálja a számításait” – idézi Aschnert Szegedi Péter Az első aranykor című könyvében. Ebben a szellemben építtetett teniszpályákat a gyárudvarokra, és terveztette meg Hajós Alfréddal az UTE új, Megyeri úti stadionját is.

Miközben az UTE belépőt nyert a nagy klubok közé, és bajnoki címeket gyűjtött, Aschner életmódja nem változott: munkásaival ebédelt, és ha otthon felejtette a stadionba szóló belépőt, engedelmesen visszament érte. Az atomfizikai tanszék alapítására felajánlott tekintélyes adományát is anonim módon juttatta el a kultuszminiszterhez.

Vezetői alázata nem óvta meg attól, hogy Adolf Eichmann a németek magyarországi bevonulása után beköltözzön a villájába, őt magát pedig Mauthausenbe deportálják. Az életét azonban megmentette ez az alázat: az Egyesült Izzó kivásárolta ugyanis őt a haláltáborból. Vajon hány cég tenné meg ezt a vezérigazgatójáért?

Habsburg dáma a magyar szegényekért - Hermina főhercegnő

A vis maior-támogatások és ENSZ-segélyek kora előtt a rossz termés az egész országot éhínségbe sodorhatta. Ez történt 1816–1817-ben is, amikor az alapvető élelmiszerek ára a hétszeresére nőtt, éhhalálra kárhoztatva a szegényebb rétegeket.

A nádor felesége, a Nyugat-Európából érkezett Hermina főhercegnő (1797–1817) nem elégedett meg a szörnyülködéssel, hanem a tettek mezejére lépett: Jóltevő Asszonyi Egyesület néven megalapította éhezőkön segítő karitatív szervezetét. A gyorsaságnak ilyen helyzetben fontos szerepe van, és az alig húszéves főhercegnő ezt erélyesen tudatosíthatta sógorával, Ferenc császárral – az egyébként minden magyar vonatkozású egyesületi kérelmet fokozott gyanúval kezelő udvar nyolc nap alatt jóváhagyta ugyanis a kérelmét.

A Pesten és Budán külön szervezetet üzemeltető társaság lerakta a szociális gondoskodás hazai alapjait: tagjai óvodákat, kézimunkaműhelyeket létesítettek, és segítettek megszervezni a napjainkban is működő Vakok Intézetét. Tevékenységükre kezdettől jellemző volt, hogy nem pusztán adakozással igyekeztek javítani a rászorulók helyzetén, hanem a „szerentsétlenségek gyökeres elhárítása” volt a céljuk.

Hermina mintha tudta volna, hogy kevés az ideje: ikrei szülése közben még az alapítás évében meghalt. Gyermekei közül István követte az apját, a szintén jótékonyságáról híres „legmagyarabb Habsburgot” a nádori poszton, lánya viszont kolostorba vonult. Anyja emléke bizonyára szerepet játszott abban, hogy a pestiek még kislányként megkedvelték, és utat, mezőt neveztek el róla. Sajnos a nádori család iránti tisztelet nem tartotta vissza a sírrablókat, akik ötven éve felforgatták a nádori kriptát, Hermina főhercegnő földi maradványait sem kímélve.

Egy nemes lelkű nemes - Marczibányi István

Ha megkérdezünk egy pestit, merre van a Marczibányi tér, nagy az esélye a pontos útbaigazításnak, hála a térre épült intézmények ismertségének. De ha afelől érdeklődünk, ki volt Marczibányi, alighanem hallgatás a válasz. Pedig a tér nemcsak a nevét, hanem az ismertségét is Marczibányi Istvánnak (1752–1810), Csanád vármegye egykori alispánjának köszönheti. Ő volt ugyanis az, aki a hajdan Tetvesrétnek is nevezett területet megvásárolta, és a budai ifjúságnak adományozta „játszás és tornászás” céljaira. A tér ma is ebben a szellemben funkcionál, ami – tekintettel az eltelt kétszáz év viszontagságaira – igazi ritkaság.

Persze nem a Marczibányi tér az egyetlen, amit az utókor Budapestje a bőkezű alispántól örökölt. Neki köszönhető a Császár fürdő megvásárlása és kiegészítése kórházzá, sőt a Nemzeti Múzeumot is gazdagította iparművészeti gyűjteményével. Ám a tehetős nemes nem elégedett meg tárgyi adományokkal. Végrendeletében tekintélyes összeget hagyott a magyar tudományosságra, mégpedig a legnívósabb magyar kiadványokat illető díj formájában. A Marczibányi-jutalom rangját már az első kitüntetettek neve is jelzi: Vörösmarty Mihály a Zalán futásáért, Széchenyi István a Hitelért kapta meg. A színvonal a XX. században sem csökkent: többek között díjazták a feltaláló Bláthy Ottót és a később orvostudományi Nobel-díjjal elismert Békésy Györgyöt is.

A mellékszereplőket is díjazta - Gobbi Hilda

Az olasz zenészcsaládból származó Gobbi Hilda (1913–1988) nem csak a színháztörténetben számít eredeti figurának. Meggyőződéses baloldali volt, aki Major Tamással együtt szinte teljhatalmat kapott a kommunista vezérkartól a hazai színház világában, de kiváltságos helyzetével – sok kortársával ellentétben – a kiszolgáltatottak érdekében is élt. Már 1948-ban latba vetette befolyását, és kollégiumot szervezett a színésznövendékek számára. Észlelte a színésztársadalom régi problémáját, a szociális háló hiányát, és kijárta, hogy statisztaszerepet csak színészek (színinövendékek és nyugdíjasok) kapjanak.

A színpadon kívül egyik legnagyobb sikere az Ódry Árpád Színészotthon megalapítása volt. Hogy pénzt szerezzen a Lendvay utcai épület renoválására, a korabeli színészelit összes tagját mozgósította. Részt vett a gyűjtésben Salamon Béla, Turay Ida, Tolnay Klári, Kiss Manyi, Karády Katalin, Feleki Kamill és Honthy Hanna is. Gobbi adakozó szelleme harminc évvel később sem lankadt, és a 70. születésnapjára kapott százezer forintos takarékbetétkönyvet (1983-ban ez hatalmas összegnek számított) az új Nemzeti Színház építésére ajánlotta fel.

Legkülönlegesebb alapítványa talán mégis az Aase-díj, amelyhez budai házának ára a fedezet. A díj névadója Ibsen Peer Gyntjének egyik mellékszerepe – Gobbi a legfontosabb alakításai közé sorolta –, és azokat az epizódszereplőket jutalmazzák vele, akik az adott évadban kiemelkedőt nyújtottak.

Baráth Katalin cikke eredetileg a HVG Extra Business 2016/4-es számában jelent meg. Kíváncsi, hogyan segíthetik karrierjét vagy cégének sikerét a történetek, és hogyan aknázzák ki a sztorik erejét a profik? Keresse az újságárusoknál a HVG Extra Business friss számát, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!