Varga Bálint író

Sport | Nyíltvízi úszás

Hogyan kezdődött? | Mondhatnám frappánsan, hogy egy lányt próbáltam lenyűgözni az úszótudásommal, és dacból kezdtem el úszni, mert ez nem sikerült. De nem pont így történt. Jött ugyanis egy nagyobb kihívás: az arthrosis nevű betegség, amire az orvos az úszást ajánlotta. Harmincegynéhány évesen kezdtem el hetente 4-5-ször úszni, aztán amikor egy úszómester meglátta a kitartó bénázásomat, elkezdett foglalkozni velem. Ledobtam 15 kilót, megtanultam gyorsúszni, majd a számomra elérhető összes nyíltvízi versenyre beneveztem.

Mi motivált később? | A kezdeti lökés után a motivációm átalakult. Ma már azért szeretek úszni, mert 1,5–2 órás edzés alatt annyira kell koncentrálnom fizikálisan és mentálisan, hogy teljesen kiürül a fejem. A másik a teljesítmény. Céltudatos és teljesítménycentrikus ember vagyok, akinek az eredmények extra motivációt adnak. A harmadik szempont a csapat. Hetente háromszor úszom edzővel és edzőtársakkal, akiket nagyon megszerettem. Végezetül: átírta a sport a viszonyomat az arthrosisból eredő fájdalomhoz is, sokkal jobban tudok vele együtt élni.

Hogyan sikerül beiktatni az életedbe a sportot? | Jólesik az az érzés, amikor a kétórás edzés végén totálisan le vagyok darálva. Nem hagynék ki egyetlen edzést sem. Ehhez az szükséges, hogy összeszedetten dolgozzak, jól strukturáljam a napom. Hatékony munkastílust is kifejlesztettem, hogy maradjon időm az edzésekre.

Fekete Andrea vezérigazgatói asszisztens

Sport | Hosszútávfutás

Hogyan kezdődött? | Tíz éve kezdtem el futni, a sport elsősorban a stressz kezelésében segített. Ha kicsit kedvszegett vagyok, akkor azért futok, hogy hatékonyabban kezeljem a problémákat. Sajnos még mindig túlzottan hatnak rám a negatív ingerek és a környezet. De az egészséges életmód, a határaim feszegetése, a sport nyújtotta sikerélmények hozzájárulnak ahhoz, hogy elégedettebb legyek önmagammal.

Mi motivált később? | Ha boldog vagyok, a sport még boldogabbá tesz, ha pedig nehéz a szívem, a futás a legjobb gyógyír. Ha bajom van, nem iszom, nem kullogok leszegett arccal, inkább sportolok. Szeretnék a lányomnak is pozitív példát mutatni, hogy megtapasztalhassa, mennyi mindenre válasz a sport.

Hogyan sikerül beiktatni az életedbe a sportot? | Heti 6-7 alkalommal edzek. Reggel 5:40-kor kelek, és 6:30-kor rendszerint már úton vagyok. Van, amikor befutok vagy hazafutok a munkahelyemről, de legtöbbször a reggeli futás után hazamegyek nyújtani, felfrissülni. Hétvégén futom a hosszabb távokat, amikor az időm engedi. Mindig megadom magamnak a rugalmasságot, és arra törekszem, hogy a lehető legkevesebb időt vegyem el a kislányomtól.

Szokolics Szabolcs parasportoló

Sport | Evezés

Hogyan kezdődött? | Huszonhét éves koromban volt egy motorbalesetem, amelyben elveszítettem a bal lábam. Az amputálás után az motivált, hogy minél hamarabb megtanuljak bot nélkül járni. Önállóságom visszanyerése után elkezdtem további célokat keresni az életben. Előbb sportmotoroztam, majd harminc felett észrevettem, hogy nem vagyok már olyan vékony, ezért elkezdtem úszni. Úszásban viszont nem voltam annyira jó, így aztán inkább a gyerekkoromban már megismert evezés felé fordultam. Azóta is ezt csinálom parasportolóként, de 4-es és 8-as hajókba is beülök, ahol a technikai felkészültségem és az állóképességem kompenzálja a hiányzó lábam okozta hendikeppet.

Mi motivált később? | Ergométeres evezésben már értem el kiemelkedő sikereket, egyszeres Európa- és kétszeres világbajnok vagyok, az Eb-n világcsúcsot eveztem. Remélem, hamarosan nyílt vízen is sikerül kijutnom nemzetközi versenyekre. Szeretnék paralimpián részt venni, eddig azonban a szabályok nem voltak kedvezőek számomra.

Mit tanácsolsz a sportolni vágyóknak? | A sport mindenre jó: stresszlevezetés, kikapcsolódás, szórakozás. Másfelől célok mindig szükségesek az életben. A balesetem óta még nem történt olyan velem, hogy valamit ne tudtam volna megcsinálni, amit elhatároztam. Feszegetni a határainkat nagyon jó, én is azt teszem minden nap!

Laczlavik Zsuzsa személyi edző

Sport | Kerékpár, jóga

Hogyan kezdődött? | Már előtte is kerékpároztam két évet, de inkább csak munkába tekertem. Miután meghalt a férjem, egyszer felültem a kerékpárra, és lenyomtam 85 kilométert. Közben sírtam, kiabáltam, ordítottam. Mindent kiadtam magamból. Felszabadító élmény volt.

Mi motivált később? | Hiszek a csodákban. Nem a vallásos vagy valóságtól elrugaszkodott értelemben. De hiszek abban, hogy a hétköznapokban történnek általunk előidézett csodák, csak meg kell találni az utunkat és az egyensúlyt az életünkben. A férjem elvesztésével egyidejűleg minden megváltozott körülöttem. Elkezdtem edzőként dolgozni, eladtam a közös házunkat, a lányaim pedig elköltöztek, mert mindketten Budapesten folytatták az iskolát. De nem maradtam egyedül: itt van a kerékpárom. Amikor felülök rá, szabadnak érzem magam. Én nem a szépen felöltözött, trendi kerékpáros vagyok. Nekem ez terápia.

Mit tanácsolsz a sportolni vágyóknak? | A szakmámból kifolyólag minden nap találkozom sportolni vágyó emberekkel. Vannak köztük rehabilitációs foglalkozásra érkezők, fogyni vagy mozogni vágyók, és van, aki egyszerűen csak el akar szakadni a gondoktól. Akármi legyen is a kezdeti motiváció, aki jól érzi magát mozgás közben, nem fogja abbahagyni. A mozgás nyújtotta élmény az, ami tovább motiválja az embereket. Én is szenvedélyből dolgozom, és ez átragad másokra is.

Nagy Gyöngyi cikke eredetileg a HVG Extra Business 2017/4-es számában jelent meg.

A Hogyan veszítsünk el egy maratont? című könyvben Joel H. Cohen lépésről lépésre bemutatja, hogyan vált főállású lustálkodóból olyan típusú lustálkodóvá, aki képes lefutni egy maratont. Mindezt futótippek, történetek és illusztrációk ötvözetén keresztül teszi meg. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.