Előfordult már, hogy pont egy stresszes időszak után betegedtünk meg, amikor esélyünk lett volna kifújni magunkat? Elképzelhető, hogy a Marc Schoen amerikai pszichológus által „leeresztéshatásnak” nevezett jelenség áldozatai voltunk. A probléma az, hogy miközben a stresszhormonok aktiválják az immunrendszert akut stressz esetén, lappangó vírusokat is feléleszthetnek, amelyek aktiválódhatnak, amikor a stressz elmúltával megnyugszik az immunrendszer.

Az ízületi gyulladás és más, krónikus fájdalommal járó betegségek rosszabbnak tűnhetnek a megterhelés utáni leeresztéskor. A kémiai anyagok a szervezetünkben – mint a kortizol és a noradrenalin – stresszválasz alatt elnyomhatják a fájdalomérzetet, így sokan nem érzik, hogy megerőltetik a testüket. A hatása akkor jelentkezik, amikor ezek a kémiai anyagok visszatérnek az átlagos szintre.

Schoen azt tanácsolja: a krízis végéhez közeledve ne váltsunk hirtelen relaxáló módba. Hagyjunk időt a lehiggadásra, hogy az agyunk stresszválasza fokozatosan alkalmazkodjon, és az immunrendszer elég aktív maradjon a fertőzések leküzdéséhez. Akár a stressz betegít meg, akár a betegség tesz fogékonyabbá a stresszre, fokozatosan eresszünk le: kerüljük a végleteket, és megfontoltan térjünk vissza a szokásos életünkhöz.

Először is végezzünk egy kis testmozgást: például kocogjunk vagy lépcsőzzünk naponta párszor 5-6 percig. Emellett találjunk szellemi kihívásokat, például kirakózzunk vagy sakkozzunk fél-egy órán keresztül. Ha három napon át – Schoen szerint ez a kritikus időszak – fenntartjuk ezt az aktivitási szintet, megőrizhetjük az egészségünket.

Vegyük komolyan a tüneteket!

Krónikus betegség vagy fogyatékosság esetén gyakran noszogatnak közhelyekkel – „Minden okkal történik” –, hogy kerekedjünk felül az állapotunkon. A legtöbb beteg vagy fogyatékos embernél ezek a mondatok csak még tovább fokozzák a stresszt, mert a valódi üzenetük az, hogy a másik fél nem akarja hallani a panaszaikat. Megnyugtató lehet a tudat, hogy az orvosok nem szeretik, ha a betegek elbagatellizálják a tüneteiket.

Egy 2007-es indiai tanulmány szerint azok, akik alábecsülik egy állapot súlyosságát, általában késleltetik, kerülik vagy akadályozzák a kezelést. A társas támasz sokat segíthet, ezért olyan társakat válasszunk, akik felvidítanak, de akikkel őszinték is lehetünk a roszszabb napokon.

A stressztől néha akkor is betegnek érezhetjük magunkat, ha testileg minden rendben. Az érzelmi feszültség valós testi tüneteket, például fejfájást vagy kiütést okozhat. Ha gyakran tapasztalunk ilyesmit nyilvánvaló okok nélkül, kérdezzük meg háziorvosunkat, állhat-e a stressz a háttérben. Ez nem jelenti, hogy a tünetek nem valósak, és „beképzeljük” őket. Fontos, hogy ne becsüljük alá, a stressz milyen kellemetlen, sőt fájdalmas hatásokat képes kiváltani.

A fenti cikk részlet a Stressz: A feszültségoldás pszichológiája című könyvből.

Éreztük már úgy, hogy nem tudunk megbirkózni az előttünk álló kihívásokkal? Aggódunk, hogy nem leszünk képesek megfelelni a családi és munkahelyi elvárásoknak? Nem értjük, miért mindig a szabadságunk alatt betegszünk meg? A Stressz: A feszültségoldás pszichológiája című könyv közérthetően mutatja be, hogyan hat a stressz a szervezetünkre, és mit tehetünk ellene. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.