Néhány napja levélben figyelmeztette a Gabonaszövetség az Auchan Magyarország Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t, hogy megszegte az agrárpiaci rendtartásról szóló, 2003-ban elfogadott törvényt, amely tiltja a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek beszerzési ár alatti értékesítését. Ám Jean Paul Filliat vezérigazgató a hatályos jogszabállyal nem sokat törődve közölte, megvárja a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban jelenleg még egyeztetés alatt álló, új kereskedelemi törvény elfogadását, és majd annak szellemében dönt árpolitikájáról.

Könnyen lehet, hogy Filliat előre iszik a medve bőrére, hiszen a Kóka János gazdasági miniszter által előterjesztett, jelenleg tárcaközi egyeztetésen lévő törvénytervezet HVG-hez eljutott példányában nincs szó arról, hogy megszűnne a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma. Az egyik változatban meghagynák a jelenlegi állapotot - vagyis az élelmiszerek veszteséggel történő eladását az agrárrendtartási törvény továbbra is tiltaná -, a másik verzió viszont kiterjesztené a tiltást minden, kiskereskedelmi forgalomban kapható árucikkre. Néhány praktikus engedményt tenne csupán, mint például a kiárusítás vagy a csökkent értékű készletek értékesítése.

A veszteséggel történő értékesítés vevőcsalogató szerepét még az 1960-as években kezdte népszerűsíteni Bernardo Trujillo amerikai marketingguru, aki a kereskedői fogást a "veszteségszigetek a profitóceánban" metaforával jellemezte. Elmélete azon alapul: harminc-negyven ismert termék árának drasztikus csökkentésével meg lehet győzni a fogyasztót arról, hogy az üzlet olcsó; a konkurenciától átcsábított vásárlóerő és a többi áru értékesítésén nyert profit pedig vastagon ellentételezi a kiesett bevételt. Trujillo módszerének magyarországi elterjedését mutatja, hogy 2004-ben a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal (PMFH) több mint negyven esetben bírságolt meg hipermarketeket, mert beszerzési ár alatt értékesítettek különböző élelmiszer-ipari termékeket, ám a büntetések összegéről a hivatal a HVG kérdésére semmiféle információt nem volt hajlandó közölni. Mivel a törvény szerint a bírság mindössze a beszerzési és a fogyasztói ár különbözetének kétszerese lehet, sejthető, hogy nem rendíti meg a hipermarketeket.

A feltűnően alacsony ár azonban sok esetben - a beszállítók és a módszerrel élni nem tudó kisebb boltok tulajdonosai legnagyobb bánatára - legálisnak bizonyult. Ez a helyzet például, ha a hipermarket maga dolgozza fel a félsertést. A törvénysértést ugyanis az átvételkor kiállított számlával kell igazolni, amiből ez esetben nem állapítható meg a rövid karaj vagy éppen a csont beszerzési ára. Ha pedig az üzlet maga állítja elő az árut, nem is lehet beszerzési árról beszélni; a saját pékségben sütött zsemle "törvényesen" kerülhet 4-5, a kenyér kilója 80 forintba. Sőt február 5-én a Spar Magyarország Kft. húsfeldolgozó üzemet nyitott Bicskén, kifejezetten azért, hogy saját márkás termékeit a versenytársak hasonló portékáinál 15-20 százalékkal olcsóbban adhassa.

Az árverseny - amibe az import is belejátszik - következtében az élelmiszerek egy év alatt mindössze 2 százalékkal drágultak. Ugyanakkor a konkurenciaharc minőségromboló hatására már maguk az üzletláncok is felfigyeltek. "Az összes forgalmazó az árra fokuszál, és egyre inkább enged a minőségből" - állítja Philippe Lejeune, a Cora-áruházakat működtető Magyar Hipermarket Kft. vezérigazgatója. A magyar vásárlók azonban nem gyanakodnak az olcsóság láttán, egyharmaduk hajlandó megvenni valamit csupán azért, mert kedvező áron kínálják - állapította meg a GfK Hungária piackutató intézet. A kedvükben járó áruházláncok ugyanakkor saját hasznukról sem mondanak le, inkább beszállítóikat szorítják rá az árcsökkentésre. "Nem sajnáljuk a fogyasztóktól az olcsó élelmiszert - mondta a HVG-nek Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke, az Országház előtt a múlt héten tartott agrárdemonstráció egyik szervezője -, csakhogy ha az egyik áruház akciózik, a másik is azt teszi; egyre alacsonyabb árat követelnek tőlünk, végül ráfizetéssel kényszerülünk megszabadulni a portékánktól." Kétségbeesett gazdák tiltakoztak tavaly decemberben Dunaharasztiban a Lidl árai ellen is, ingyen osztogatva káposztájukat. "A gyanúsan alacsony ár mögött sok esetben azért nem találunk törvénysértést, mert már a beszerzési ár is nagyon alacsony volt" - erősíti meg Bereczki Attila, a PMFH osztályvezetője.

A hipermarketláncok boltnyitási támogatás, listázási díj, szórólap-kiadási költség, polcpénz, marketingtámogatás, az új áruházak berendezésének költsége és számtalan más címen is "megvámolják" beszállítóikat, akiknek további 10-20 százalékkal csökkenhet a bevételük. Hab a tortán, hogy a szerződésekkel kicsikart kedvezmények után még az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal is megsarcolhatja őket. "Ha a revizor végleges pénzeszközátadásnak, ellenszolgáltatás nélküli pénzátutalásnak minősíti az esetet, áfa- vagy társaságiadó-hiányt állapíthat meg" - állítja Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Egyesületének alelnöke. Az adóhatóság támaszkodhat a Legfelsőbb Bíróság egy 2003-as ítéletére is, amely kimondta, hogy a szórólapozási és üzletnyitási támogatást jogosulatlanul számolta el költségként egy beszállító, akit arra kötelezett, hogy a hiányzó közterheket késedelmi díjakkal együtt fizesse meg.

Miközben Filliat a verseny feltétlen híveként az új kereskedelmi törvénytől a mainál is szabadabb árképzést vár, több szakmai szervezet az ellenkezőjéért lobbizik. Ne a beszállítók kényszerüljenek feljelenteni a hipermarketeket a megyei földművelésügyi hivatalokban, hanem valamelyik hatóságnak kellene hivatalból üldöznie a törvénysértést - javasolja Makay György, a Gabonaszövetség főtitkára. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége a saját márkás termékek árszabályozását is szeretné elérni. "Ezek részesedése a 2 ezermilliárdosra becsült magyar élelmiszerpiacon hovatovább meghaladja a 20 százalékot - állítja Piros László főtitkár -, s bár minőségük meg sem közelíti a márkás árukét, utóbbiak velük kényszerülnek az árversenyt tartani." A Magyar Pékszövetség szerint pedig kötelezni kellene az áruházakat arra, hogy saját sütödéik önálló egységként számoljanak el velük - így meg lehetne állapítani a pékáru beszerzési árát -, a polcpénzek, marketing-hozzájárulások és egyéb költségek megtérítését pedig megtiltanák.

Változást sürget a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is, amely már az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény elfogadása idején, 2003 márciusában is ellenezte a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát. A napilapok szerint a GVH a kereskedelmi törvény tárgyalása során a szakmai szervezetekkel ellentétben most sem a szigorításában látja a megoldást, sőt még a jelenlegi tilalmat is feloldaná, bár e módosító javaslatokat a HVG-nek adott indoklás szerint "a hivatalt ért támadások, kritikák miatt" a GVH-nál egyelőre nem erősítették meg. Elegendőnek tartják például, ha az üzlet az árcímkén jelzi, hogy beszerzési ár alatt értékesít, így a versenytársak más beszállítóktól nem követelhetnének alacsonyabb árat. Azt viszont nem bánná a GVH, ha hatáskörét kiszélesítve maga szankcionálhatná a törvények szerint jelenleg még piaci erőfölénnyel nem rendelkező hipermarketek és -láncok beszállítókkal szembeni, szokásos túlkapásait, emellett korlátozná a legnagyobb áruházak "kizsákmányoló" gyakorlatát. Így tesz az angol Supermarket Codex is, ám ennek honosításában sem mindenki hisz. "Angliában két és fél év alatt egyetlen bejelentés sem érkezett, hogy valamely lánc megszegte volna annak előírásait. Még a legnagyobb beszállítók sem mernek ujjat húzni az üzletláncokkal, dacára az eljárás során garantált anonimitásnak" - nyugtázza az etikett betartásának szerény esélyeit Fekete Zoltán, a Magyar Márkaszövetség főtitkára.

HERMAN BERNADETT