A magyar átlag ennek kevesebb, mint fele, mindössze 15 százalék. De a környező országokhoz képest is rosszul állunk, hiszen ugyanez az arány Lengyelországban 27 százalék, Horvátországban 24, Csehországban és Szlovákiában 25 százalék, s még Romániában is eléri a 22 százalékot. „A Gazdaságfejlesztési Operatív Program közzétett támogatási intézkedései is gyakorlatilag kizárják a kis- és középvállalatok számára legalkalmasabb finanszírozási eszköz, azaz a lízingkonstrukció (zárt végű pénzügyi lízing) használatát” – hangsúlyozza Lévai Gábor, a Magyar Lízingszövetség főtitkára.

A meghirdetett pályázati kiírások a támogatott beruházások megvalósítására 2 éves határidőt írnak elő. Ezen előírást azonban a Gazdasági Minisztérium úgy szűkíti, hogy a beruházások megvalósításaként a finanszírozott eszköz tulajdonjogának megszerzését várja el a vállalkozásoktól ebben az időszakban. Azonban fontos tudni, hogy a termelőeszköz finanszírozások tekintetében az átlagos futamidő a magyar eszközfinanszírozási piacon megközelíti az 5 évet, mert ezen az időtávon belül termelhető ki rentábilisan a beruházás, vagyis a lízing tárgya, ami maga az eszköz. Előírás továbbá az is, hogy a kedvezményezett kisvállalkozásnak a támogatási szerződés megkötését követően 2 éven belül fizikailag és pénzügyileg is meg kell valósítania beruházását és ehhez kapcsolódóan el is kell számolnia a támogatónak.

„A 2 éves időkorlát havidíjai erőn felüli terheket rónának a támogatott cégekre, vagyis ellehetetlenítenék a beruházásokat” – hívja fel a figyelmet Hordós Zoltán, a lízingszövetség Eszközbizottságának vezetője. Mindezek után nem csoda, hogy a kis- és középvállalkozások súlya a hazai lízing portfolióban – a pályázati rendszer deformáltsága miatt – mindösze 36 százalék, szemben az EU 47 százalékos részesedésével. A környező országokhoz képest nálunk a legalacsonyabb az eszközfinanszírozás súlya a GDP arányában is, 0,7 százalék, míg a környező országokban 2 százalék körül alakul. Ezek az arányok annál is inkább érthetetlenek, mivel a konstrukciók valamennyi országban teljesen megegyeznek, EU-konformak, akár a futamidő, az önerő, vagy a tőkelefutás tekintetében.

Olyan tőkeszegény kisvállalkozások is forráshoz juthatnak a lízingfinanszírozás igénybevételével, amelyek méretük miatt kiesnek a hitel alapú finanszírozásból. A lízingkonstrukciónak a kis- és középvállalkozások számára vitathatatlan előnye, hogy itt az eszköz maga az ügylet fedezete, s a finanszírozott gép rendszerint kitermeli saját lízingdíját. Épp ezért nincs szükség más biztosítékra, elegendő akár alacsonyabb önerő, vagy lehetőség van hosszabb futamidőre. A lízingfinanszírozás olcsóbb és gyorsabb is, mint a bankhitel, mivel itt nincs szerződéskötési díj, rendelkezésre tartási jutalék, de közjegyzői ellenjegyzés sem szükséges, amivel megtakarítható a jelentős közjegyzői díj, valamint a több hetes késedelem, amivel ez együtt jár. A finanszírozó számára is nagyobb biztonságot jelent a lízing a hitelnél, így ezzel a módszerrel több kisvállalat juthat forráshoz. Ennek oka, hogy a lízing esetében az eszköz tulajdonjoga csak a teljes lízingtartozás kiegyenlítésével száll át a lízingbe vevőre.

A kis- és középvállalatok számára elérhető alternatív pénzügyi lehetőségek közé tartoznak a termelőeszköz, valamint a telephely, kereskedelmi ingatlan beruházásához kapcsolódó lízingkonstrukciók, a halasztott fizetési határidejű követeléseik esetén a likviditás megőrzéséhez, javításához a faktoring, valamint az üzleti kockázataik csökkenetéséhez a különféle biztosítási termékek. Ezek segítségével a megszokottnál kedvezőbb üzleti lehetőségekkel növelhetik versenyképességüket, hatékonyságukat, és árelőnyöket tudnak elérni. Mivel a lízingcégek eszközspecialisták, jobban be tudják mérni a finanszírozott eszköz kockázatát, emiatt biztosítéki elvárásai elmaradnak a bankhitelétől, mindemellett a lízing igénybevételekor az ügyintézés rugalmasabb, gyorsabb.