Adózóna: Egyre többször éri az a kritika az adószakértőket és -tanácsadókat, hogy kifejezetten lobbiznak a bonyolult adójogszabályok egyszerűsítése ellen, így biztosítva megélhetésüket. Igaz ez?

Vágyi Ferenc Róbert: Hasonló megnyilvánulásokkal én is gyakran szembesülök, ilyen lobbiról azonban nem tudok. De sok adótanácsadó számára valóban fontos, hogy az adózásban nem jártas átlagemberek ne tudják nélkülözni közreműködésüket. Ám a jelenlegi törvények már olyannyira bonyolultak, s kiszámíthatatlanok  - néha már évente háromszor változnak -, hogy maguk a szakértők is alig tudják követni őket. Az úgynevezett gumiszabályok értelmezése, gyakran az APEH állásfoglalása nélkül, megnehezíti az alkalmazást. Mind az adóhatóság, mind a tanácsadók munkáját jelentősen megkönnyítené, ha az adótörvények egyszerűsítése nem pártpolitikai és nem konvergenciaprogram kérdése lenne. Közös érdeket szolgálna a foglalkoztatást terhelő adók csökkentése, s a kieső bevétel kompenzálására megoldás lehetne az általános vagyonadó bevezetése. Azt sem használjuk ki, hogy Magyarország Izrael után a második leggazdagabb ország termálkincsekben, a vízkészlet kitermelésének - nemcsak energetikai célú - adóztatatása pedig sokat hozhatna az államkasszába. Nem szabadna megfeledkezni arról sem, hogy igenis szükség van az evára, sőt, még több ehhez hasonló átalányadó bevezetése lenne indokolt, hogy erősödjön az adózási kedv és morál. Hogy miért? Az eva egyszerű, könnyen teljesíthető és viszonylag alacsony a kulcsa.

Adózóna: Sosem érezte úgy, hogy váltani kéne?

V. F. R.: Talán azért sem merült ez fel, mert soha nem foglalkoztam kizárólag adótanácsadással, igaz, többnyire mindig kapcsolódott a munkám ehhez a területhez. Mióta az eszemet tudom, érdekeltek az adóügyek és a számvitel. Középiskolás koromban sorra nyertem az országos pénzügyi versenyeket, s egy évvel azelőtt, hogy a közgazdaságtudományi egyetemen végeztem volna, az Arany János utcai metró aluljárójában árultam az első megjelent könyvet a személyi jövedelemadózásról. Amolyan rikkancs voltam, aki azt az „úttörő” szerepet vállalta magára, hogy megismerteti az emberekkel, hogyan számítják ki a „bruttó” bér utáni szja-t. Ez akkoriban újdonságnak számított, hisz a rendszerváltás után mindenki épp hogy csak ismerkedett az adózás fogalmával, s a bruttó-nettó bérfogalmak is ismeretlenek voltak. Napi 500 példányon sikerült túladnom.

A cikk folytatását az Adózónán olvashatja!