Az élelmiszeripar struktúráját hármas tagozódás jellemzi, a fogyasztók, a gyártók és a kiskereskedelmi szereplők együtt határozzzák meg az ágazatban zajló folyamatokat. A különböző szereplők fajlagos súlya és befolyása időről időre változik, de a "triumvirátus" minden egyes tagja hatással van arra, hogy merre fejlődik a szektor - derül ki a Deloitte Touche Tohmatsu jelentéséből.

Szofisztikált fogyasztók

Az élelmiszeripar jövőjét ezzel együtt mindenek előtt a fogyasztók irányítják majd a következő években is, így mindenképp érdemes végiggondolni, hogy miképp változhatnak a fogyasztói szokások és preferenciák középtávon. A Deloitte elemzése szerint a fogyasztók már ma is kifejezetten szofisztikáltak, azaz képesek a mínőség-ár kapcsolat értelmezésére és a marketingüzenetek szűrésére is, a holnap fogyasztójáról pedig biztos állítható, hogy még inkább ez lesz rá a jellemző.

Egyre fontosabb az élelmiszer eredete

www.sxc.hu

A vállalatvezetők és fogyasztók megkérdezésével készített felmérés szerint a legfontosabb fogyasztó trend minden bizonnyal az egészségügyi kérdések felértékelődése lesz, de mindenképp érdemes lesz figyelni a minőség előtérbe kerülésére és a fogyasztással kapcsolatos kényelmi szempontok felértékelődésére is

A fogyasztók szemében egyre nagyobb jelentősége van az élelmiszer-fogyasztással kapcsolatos etikai szempontoknak - itt elsősorban a környezeti és a társadalmi vetületeket lehet kiemelni. Ebből adódóan arra lehet számítani, hogy a gyártók és a kiskereskedők is komoly erőforrásokat mozgatnak majd meg ebben az irányban, azaz jó eséllyel a kommunikációban szerepet kap majd, hogy melyik társaság milyen eredményeket ért el a szemétkezelés, az energiahatékonyság, az áruszállítás, illetve a károsanyagkibocsátás terén.

Előtérbe kerül a társadalmi aspektus

A szakértők szerint komoly változásra lehet számítani a vízhasználat terén, a tiszta ivóvíz ugyanis egy ritka erőforrássá válik, és felértékelődés előtt áll. A víz elérhetősége minden bizonnyal jelentős hatással lesz az élelmiszertermelési stratágiára is.

Az állattartási kérdések szintén stratégiai jelentőségűvé válhatnak, azaz a fogyasztók számára elsődleges jelentőséggel bír majd, hogy az elfogyasztott állati eredetű élelmiszerek milyen környezetbnől származnak. Számítani lehet arra is, hogy a fogyasztók egyre komolyabb prémiumot fizetnek majd a jobb minőségű, ellenőrízhető származású és megfelelő standardok alapján tenyésztett állatokból származó termékekért., sőt, az is valószínűsíthető, hogy a közelnből származó élelmiszeripari termékek ázsiója is emelkedni fog.

A termelés társadalmi dimenziói is előtrébe fognak kerülni a szakértők szerint, azaz a gyártóknak és a terjesztőknek oda kell figyelnie arra is, hogy telepeik, gyáraik, illetve boltjaik milyen mértékben integrálódnak a helyi közösségekbe, illetve hogy milyen munkaadóknak bizonyulnak az adott közösségben.

Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos félelmek miatt feltehetően egyre komolyabb szabályozási környezetben kell az iparág cégeinek működni - a reguláció mindenek előtt a minősítési eljárásokat, a cimkézést, az összetevők körét és a termelés higiéniai, illetve egyéb jellegzetességeit érinti majd.

Mi lesz a márkákkal?

Azt már ma is egyértelműen lehet látni, hogy a fogyasztók az élelmiszeriparban is egyre inkább ragaszkodnak egyes márkákhoz. A márkahűség kérdése ebben az iparágban azonban fölöttébb komplex, a kiskereskedelmi láncok ugyanis legalább olyan mértékben vesznek ebben részt, mint maguk a gyártók. A Deloitte felmérése szerint a kiskereskedelmi márkákban jobban megbíznak a fogyasztók, mint a gyártók márkáiban, ami azt vetíti előre, hogy a gyártó vállalatoknak a jövőben jobban kell koncentrálnia erre a kérdésre.

Az iparágat tekintve fontos kiemelni, hogy a siker nagy mértékben a piaci szereplők méretén múlik, amiből az következik, hogy érdemes felkészülni további konszolidációra, főleg azokban az iparágakban, ahol a globális márkák a piacvezetők. Az elkővetkező években nemzeti márkák megjelentése és felfejlesztése is várható, elsősorban azokban a szegmensekben, amit a nagy, globális játékosok valamiért nem tekintenek stratégiai fontosságúnak.

Európában egyre jellemzőbbek a komoly árelőnnyel operáló diszkontláncok (mint amilyen például a Magyarországon is ismert Aldi és Lidl), amelyek Németországban értek el először láthtó sikereket, majd pedig a kontinens többi országában is elterjedtek. A "hard" diszkontláncok agresszív stratégiája minden bizonnyal komoly kihívást jelent majd a tradicionális kiskereskedelmi boltoknak, amelyek valamilyen formában mindenképp kénytelenek lesznek erre a folyamatra reagálni.

Komoly hatása van az árak megugrásának

A Deloitte elemzői arra is rámutatnak, hogy ahogy a megnövekedett termékárak átmeneti árugrás helyett lassan a normális állapotot jelentik, ez a korábbinál jobban befolyásolja a vásárlói magatartást, illetve a kereskedői és szállítói stratégiákat.

Az utóbbi három évben - a 70-es évek óta először - az élelmiszerárak drasztikusan megemelkedtek. Ennek eredményeképpen a kukorica és rizs ára a 2000-es év óta duplájára nőtt, míg a gabona ára megháromszorozódott. Csak 2007-et tekintve a gabonaárak 52 százalékkal nőttek, míg az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének jelentése szerint a globális élelmiszer-árindex a 2006-os 9 százalékkal szemben 40 százalékkal nőtt az elmúlt évben.

A megnövekedett élelmiszerárak a vásárlókat a sajátmárkás vagy diszkont árú termékek vásárlására ösztönzik, illetve az olcsóbb üzleteket választják. További következmény lehet, hogy csökken az éttermek és bárok látogatottsága - ahogy ez a legutóbbi gazdasági visszaesés idején is történt.  A versenypiacon működő kereskedők, például az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban annak dilemmájával szembesülnek, hogy milyen mértékben építsék be áraikba a megnövekedett költségeket.

A növekvő árak az élelmiszer-kiskereskedők számára növekedési lehetőséget is kínálnak. "Az éttermek helyett a háztartási bevásárlásra áttérő fogyasztók biztosítják ezt a növekedést. Az inflációs tendenciák szintén a nyereséghányad védelmének és növelésének lehetőségét rejtik a kiskereskedők számára Hutter szerint, hiszen a fogyasztók egyre inkább hozzászoknak az áremelésekhez. Hosszú távon ismét az élelmiszerárak stabilitására lehet számítani, ez azonban egyelőre csak feltételes módban jelenthető ki.