Mintha fantommá váltak volna a megrendelők – adtak rövid ágazati helyzetképet a Deloitte szakértői. Az acélipari termelés például januárban 86 millió tonna volt, 24 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A társaságok sorra jelentik be a költségcsökkentő programokat, a több ezer főt érintő elbocsátásokat. 

Meddig tarthat a válság?

Az érem másik oldala, hogy az ágazatban megindult konszolidáció, aminek eredményeként több marginális szereplő eltűnt a színtérről. Az optimisták azt is kiemelik: a válság következtében a nyersanyag- és az energiaárak is csökkentek, ami hosszú távon jót tehet az ágazatnak.

Arról, hogy meddig tarthat a krízishelyzet, megoszlanak a vélemények. Akad, aki szerint akár már az idei második vagy harmadik negyedévben kezdhet visszatérni a lendület. Mások úgy vélik: a globális gazdaság visszaesése a fémiparban is hosszabb távú keresletcsökkenést eredményez. 

A Deloitte elemzői inkább az utóbbi álláspont felé hajlanak: a fémipar ugyanis – érvelnek – nem az a terület, ahol egyik negyedévről a másikra ugrásszerű változások következhetnek be, itt akár évek is eltelhetnek, amíg a cégek újra visszatérnek a régi kapacitáshoz – és létszámhoz.

Beszállítói szerződések: elindult a revízió

A beszállítói szerződéseket a vállalatok nagy része – az optimalizálás érdekében – felülvizsgálta. (Az acéliparra a piaci változásokra reagáló újratárgyalás persze „békeidőben” is jellemző volt – jegyzik meg a Deloitte szakértői.) A folyamatosan szállító vasércbányász cégeknél ugyanakkor nem ez a hel

Kína a helyzet kulcsa? Az acél- és más fémárak 2008 elején indult lendületes emelkedése elsősorban a kínai kereslet megugrásának volt köszönhető, érthető tehát, hogy az ágazat a jelenlegi válságos időkben is bízik az ázsiai óriásgazdaságban. A tavaly novemberben elfogadott, 4000 milliárd jüanos (586 milliárd dolláros) gazdaságélénkítő csomagnak a tervek szerint körülbelül felét fordítják infrastruktúra-fejlesztésre, ami új lendületet adhat a fém-alapanyagok iránti keresletnek. 10 milliárd jüant kapnak az autógyártók, és komoly támogatásra számíthat az elektromos autók tömeggyártása is. Tavaly a kínai fémipari kereslet 45 százalékát az infrastruktúra-, illetve az ingatlanfejlesztés adta. Ennek egyötödét elégítették ki kínai cégek – ez pedig azt jelenti, hogy a kereslet megugrása a nemzetközi fémgyártó szektor egészét pozitívan érintheti. A Deloitte elemzői mindazonáltal felhívják a figyelmet arra, hogy a gazdaságélénkítő csomagból az ország feltehetően inkább a hazai cégeket kívánja majd támogatni; ha pedig a kínai cégek a kínai projektekhez szállítanak nagyobb mennyiséget, akkor a kevesebbet fognak exportálni, ami a világ más piacain a többi szereplő esélyeit javítja.

yzet: ők a „veszed vagy visszük” elv alapján tárgyalnak, és általában nem hagyják, hogy a másik fél változtasson a feltételeken.

Új lehetőségek

A válság sok olyan lehetőséget is megnyit ugyanakkor, amely korában zárva volt a cégek előtt. Ilyenek mindenekelőtt az akvizíciók. A szükséges tőke a társaságok egy részénél rendelkezésre áll – a kérdés csupán az időzítés: ha már elértük a mélypontot, akkor most kell lépni, ha azonban holnapra rosszabbodik a helyzet, akkor célszerűbb várni... A gond csak az, hogy a választ jelenleg senki sem tudja.

Az akvizíciókat ugyanakkor nehezíti a globális hitelpiaci helyzet, a bankok sokkal nehezebben adnak kölcsönt, mint korábban (ha egyáltalán adnak…), így egy agresszív felvásárláshoz jelenleg sokkal nagyobb készpénztartalékra van szükség, mint – mondjuk – néhány évvel korábban.

Mindezek fényében nem meglepő: abban, hogy mire van manapság leginkább szüksége egy fémipari feldolgozó cégnek, a Deloitte elemzői között nincs vita – készpénzre. Ez pedig a radikális költségcsökkentés, a kiadási struktúra alapos átgondolásának követelményét támasztja minden szereplővel szemben. 

Mi jelzi a válság végét?

A válság végét az jelzi majd, ha a fogyasztói bizalom elmozdul a jelenlegi mélypontról, és újra megjelennek a vásárlók – többek között – az autó- és az ingatlanpiacon. A fémgyártásra természetesen a közeljövőben minden bizonnyal elinduló nagyszabású állami infrastruktúra-fejlesztési programok is jótékony hatást gyakorolnak – hangsúlyozzák a Deloitte elemzői.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Nicholas J. Sowar, az egyesült államokbeli Deloitte LLP partnere, Claude Martin, a dél-afrikai Deloitte partnere és Richard McLaughlin, a Deloitte Consulting LLP acélipari szakértője.