Szinte gyakorlattá vált az elmúlt években, hogy a likviditási problémákkal küzdő vállalkozások esetében a hitelezők, gyakran puszta nyomásgyakorló eszközként, automatikusan nyúltak a felszámoláshoz – évente több mint 10 ezer esetben. A folyamat megállítására a jogalkotó újraszabályozta a csőd, mint egy inkább piacbarát, reorganizáció párti alternatíva lehetőségét, ami lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy működésüket átalakítsák, s ezzel talpra álljanak.

A vállalkozói körbetartozások és a rossz fizetési morál a hitelezőket abba a helyzetbe hozta, hogy az adóssal szembeni követeléseik behajtása érdekében az azonnali és a legközvetlenebb érdekérvényesítési gyakorlathoz, a felszámolás elindításához folyamodjanak. Ezzel sok esetben nem az volt a céljuk, hogy az adóst valóban fel is számolják, hanem az, hogy az adóst még a felszámolás tényleges elrendelése előtt fizetésre kényszerítsék. Ha azonban az adósról kiderült, hogy valóban fizetésképtelen, és elindult a felszámolási eljárás, akkor nem volt mód a folyamat megállítására, és az adós vállalatot végül felszámolták.

„Ezt a lehetőséget a hitelezők – a piaci torzulásai miatt – nem megfelelően alkalmazták, és emiatt az utóbbi években nagyon megszaporodtak a felszámolási eljárások, ami viszont sem az adósi pozícióban lévő vállalkozásnak, sem az államnak, sem a hitelezőnek nem volt jó. Az állam adófizető és foglalkoztatást biztosító termelőegységet veszített el, míg a hitelezők az adós vagyontárgyai értékesítéséből csak jelentősen diszkontált - a gyakorlatban általában 1-10 százalék közötti mértékű - megtérüléshez juthattak hozzá.” – hangsúlyozta Györfi-Tóth Péter, a Horváth és Társai DLA Piper Ügyvédi Iroda partnere.

A csődtörvény módosításával éppen az volt a cél, hogy az átmeneti fizetési nehézségekkel küzdő, de egyébként még működő képes vállalkozások felszámolását el lehessen kerülni. A vállalkozások mentőövet kaphatnak, hiszen az új szabályok alapján igénybe vehető 90 napos – automatikus - fizetési moratórium alatt a cég a működésén kívül tudja rekeszteni a hitelezőket, és erőforrásait a további üzleti tevékenységhez szükséges reorganizációra fordíthatja. Ez a megoldás a hitelezőknek is jó, mert – habár a hozzájárulásuk nélkül az adós cég a fizetési moratórium idejére átmenetileg kikerül a közvetlen hitelezői kontroll alól, ám a hosszabb távon működőképes vállalkozás az ezen időszak alatt előkészített reorganizáció következtében nagyobb eséllyel válik jó adóssá. A folyamat kontrollját pedig a kirendelt vagyonfelügyelő biztosítja, aki ellenőrzi az adós menedzsmentjének minden lépését annak érdekében, hogy azok valóban a reorganizációt szolgálják.

„Gazdaságilag üdvös megoldás az adós talpra állítása lehet egy olyan reorganizációs folyamatban, amelyben az új üzleti stratégia az adós és a hitelezők egyezségére épül. A csődtörvény új szabályainak megalkotásával az volt a törvényalkotó célja, hogy a felszámolás az utolsó lehetőség legyen a tartozások behajtására.” – tette hozzá Györfi-Tóth Péter.

A működőképes vállalatok továbbélését elősegítő reorganizációt a hitelezők is kezdeményezhetik azzal, ha csődeljárást kérnek az adott cég ellen. Ilyenkor a bíróság szintén felügyelet alá helyezi a vállalkozást, így a hitelező intézményesített keretek között tud közreműködni a cég helyreállításában, és akár más partner bevonását is kezdeményezheti a folyamatba.

Csődtörvény kínálta alternatívák:

• Azonnali ideiglenes fizetési haladék (un. automatikus fizetési moratórium): Az adós által kezdeményezett csődeljárásban a bíróság már a kérelem benyújtásakor elrendeli a 90 napos fizetési moratóriumot, és ez alatt a társasággal szemben követelések nem, vagy csak korlátozott mértékben érvényesíthetők. Igaz, a hitelezők érdekében kifizetést is csak korlátozottan teljesíthet, és kötelezettséget szintén csak korlátozottan vállalhat.

• Csődeljárás megindítása: A csődeljárás megindításához, és az automatikus fizetési moratórium hatályba lépéséhez ezen túl nincs szükség a csődvédelmet kérő adós hitelezőinek jóváhagyására. Emellett 2009. szeptember 1-jétől a hitelező – a felszámolási eljárás alternatívájaként, az adós hozzájárulása mellett – csődeljárást is indíthat az adós ellen.

• Vagyonfelügyelő: A bíróság által a csődeljárás megindításakor kijelölt független vagyonfelügyelő nem csak a vagyonnal rendelkezik (megakadályozva annak esetleges kimentését), hanem nyilvántartásba veszi a hitelezőket, és közreműködik az adós és a hitelezők közötti csődegyezség megkötése érdekében is.

• Hitelezői választmány: A hitelezői szavazatok számításánál a módosított csődtörvény figyelembe veszi a hitelezői követelések nagysága szerint rangsorolt és súlyozott hitelezői érdekeket, ezzel egyidejűleg viszont igyekszik kiszűrni a hitelezői jogok rosszhiszemű gyakorlását.

• Csődeljárás és felszámolás viszonya: A csődeljárás a felszámoláshoz képest elsőbbséget élvez, így a már megindult felszámolási eljárást az adós vonatkozásában a felszámolást elrendelő elsőfokú határozat meghozatala előtt benyújtott csődeljárás iránti kérelem felfüggeszti, valamint a bíróság a megindult csődeljárás lezárásáig nem vizsgálja a csődeljárással érintett társaság ellen benyújtott felszámolási kérelmeket.