Nem egyszerű ma Magyarországon kis cég vezetőjének lenni, ha az ember sikerrel szeretne járni egy közbeszerzésen. Pedig első ránézésre a számok még csak nem is elkeserítőek: a pályázatok kicsit több mint 80 százalékát a kkv-szektorból érkező cégek nyerik el. Csakhogy ez a négyötöd a legkisebb pénzeket megmozgató közbeszerzéseket jelenti. 2011-ben az összes közbeszerzés értékének a 41,7 százaléka került kkv-khoz. Ugyanez a szám Szlovákiában vagy épp Szlovéniában 75 százalék körül van.

A korrupciós kockázatok persze nem az eredményhirdetésnél jelennek meg először. A legtöbb elemzés egyetért abban, hogy egy kisvállalkozásnak általában már rajthoz állni is nehéz, ha igazán sokat fizető pályázatról van szó. A legelső probléma a drága dokumentáció: olyan papírokra van szükség az induláshoz is, amelyek elkészítése sok kkv-t eltántoríthat a pályázattól. Bár lehetőség van részajánlattétel kiírására is, melynek köszönhetően kisebb árbevételű cégek is labdába rúghatnának, sokszor ettől eltekintenek, pont azért, hogy már az elején ki lehessen többeket zárni a vetélytársak közül. (És legfeljebb alvállalkozóként rúgjanak labdába.)

A nyilvánosság teljes kizárása

2011-ben új közbeszerzési törvényt fogadtak el, aminek egyik legfőbb célja volt a kkv-k helyzetbe hozása. Az elvet nem sokat kritizálták – azt már annál többen, hogy akik trükközni szeretnének, épp a kkv-kat segítő rendelkezéseket fordíthatják a saját hasznukra. A végeredmény a legtöbb szakértő szerint kettős: aki tisztességes, könnyebben állhat a rajtvonalhoz, de aki korrupt, az is sokkal több lehetőséget talál, mint eddig.

Közbeszerzés: irányított forgalom

hvg.hu

A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha nem nyilvános a pályázat. Erre pedig – névleg épp a kkv-k megsegítése érdekében – jóval több alkalom adódik, mint korábban. Ha ugyanis 25 millió forint alatt marad egy pályázat értéke, akkor nem kell nyílt eljárást meghirdetni, bőven elég, ha hirdetmény közzététele nélkül elküldik az ajánlatot három cégnek, akik közül kiválasztják a győztest. Ilyen eljárás létezett már korábban is, és már akkor is sok kritikára adott okot, csakhogy 2011-ig még 50 milliós volt az értékhatár. Igaz, bekerült az előírások közé, hogy a három cég közt kell, hogy legyen kkv, sőt az ilyen eljárások 88,6 százalékában kkv volt a nyertes. Ám még így sem kell a korrupciókutatás nagy szakértőjének lenni, hogy egyértelmű legyen, miért nagyobb az esély a szabályok kijátszására, ha maga az ajánlatkérő cég határozza meg, kiket akar egyáltalán meghallgatni.

Változott az értékhatár az építőiparban is: egyedül ott emelték fel a korábbi 80 millióról 150 millióra a korlátot, ami alatt elég három ajánlattevőt meghívni. A korrupciókutatásban az egyik, ha nem a legveszélyesebb területnek jellemzik amúgy is az építőipart, és ez a jogszabály pedig tovább erősítette a kockázatokat.

Kenni, ha kell

Ez már nem palatábla!

Stiller Ákos

Van persze olyan terület, ahol a kisvállalkozások nem csak a korrupció elszenvedőjeként lehetnek jelen, hanem korrumpálóként is. A legjobb példa erre az informatika. Egy számítógépes szolgáltatásnál klasszikusan nagy az információs aszimmetria. A megrendelőnek gyakran fogalma sincs arról, hogy valójában mennyibe kerül az, amiért fizet, tényleg érdemes-e kiadnia milliókat egy egyszerűbb, csak épp a laikus számára bonyolultnak tűnő informatikai feladatért. Egyes munkákhoz nem is kell nagy kapacitás, így kisvállalkozások is képbe kerülhetnek ilyen szituációknál.

Az árak és a pályázat részleteiben persze akkor a legnagyobb a pályázó mozgástere, ha egyáltalán nincs is verseny. Ha nincs konkurens induló, az jelezheti azt is,  hogy a versenytársak a biztos vereség tudatában már kiállni sem szeretnének. A parlament előtt van jelenleg is a Közbeszerzési Hatóság beszámolója 2011-ről, ebből kiderül, hogy tavaly a közbeszerzések 29,3 százalékában egyetlen pályázatot adtak csak be. Egy-egy kiírásra átlagosan 2,7 pályázatot nyújtottak be, vagyis némi verseny volt, csak épp szűk. Érdekes módon, amikor nem nyílt beszerzésnél három ajánlattévőt hívtak meg, ez a szám még kisebb (2,4) lett. Ezt csak úgy lehet magyarázni, hogy gyakran előfordult, a meghívás ellenére nem minden cég küldött be ajánlatot. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy azért nem, mert úgy vélte, a döntés a győztes kilétéről már korábban megszületett – ám a gyanúra mindenképp okot ad.