Miközben Magyarország a „Fürdők országaként”, Budapest pedig a „Fürdők városaként” hirdeti magát külföldön, a Budapestre érkező látogatók alig harmada tudja, hogy a magyar főváros egy híres fürdőváros, és csupán 10 százalékuk látogatott hozzánk kifejezetten miattuk – derül ki a BGF KVIK legújabb felméréséből, amit a TTG Hungary idéz.

A szegmens számára problémát jelenthet az is, ha Magyarország a későbbiekben csökkentené, vagy megszüntetné a gyógyturizmus, a gyógyfürdők állami támogatását, ahogy ez például Szlovéniában is megtörtént. Ott ennek hatására a gyógyfürdőknek nyitniuk kellett a nemzetközi turizmust vonzó wellness szolgáltatások felé. Ez viszont magában hordozza annak veszélyét, hogy túlkínálat alakul ki spa és wellness fürdőkből, amelyek működtetéséhez szükséges turistákat csak állami közbenjárással lehet biztosítani. A külföldi vendégek többsége elsősorban az építészeti értékek miatt váltott jegyet egy-egy fürdőbe, nem pedig a gyógyászati szolgáltatások miatt. Ennek veszélye minden olyan országban fennáll, ahol sok termálvíz van, így Magyarországon is.

Érdemes lenne Magyarországnak körültekintőbben bánni a spa kifejezéssel, hiszen ez országonként mást és mást jelenthet. Magyarországnak kutatásokat kellene folytatnia annak vizsgálatára is, hogy mely országból érkeznek vendégek kifejezetten a fürdők miatt, illetve hogy mik is az ő elvárásaik. A britek, hollandok és amerikaiak például nem is igazán ismerik a „gyógyfürdő” pontos jelentését: angolul előszeretettel nevezik azt is „spa”-nak, ennek megfelelően az elvárásaik sem pontosan körülhatárolhatóak. A Közép - és Kelet-Európából, illetve az orosz nyelvterületről érkező vendégek a spa szó hallatán szépészeti, lazító és relaxációs kezelésekre asszociálnak, a legkevésbé sem orvosokra, vagy kórházi környezetre.