Ep Weatherhead fodrászata például már 2011 óta járja Sydney tengerpartját, hogy egy nap átlagosan 40 vendégének nyírja meg haját. The Barbar Van-re keresztelt átalakított járművűvel előre meghatározott helyeken parkol, amiről a vállalkozás weboldaláról lehet tájékozódni. Mára ezer főt is meghalad visszatérő vendégeinek száma, akik 25 ausztrál dollárt – több mint 5 ezer forintot – fizetnek egy nyírásért. Korábban hagyományos, tégla és habarcs üzlete is volt, de ahogy egyre népszerűbb lett a busz, bezárta azt. A The Barbar Van elindításához közel 13 millió forintra volt szüksége, és ugyan kevésbé felszerelt, mint az üzlet volt – például nincs víz, így csak száraznyírás van – a megfelelő, illetve változó lokáció miatt mégis jobban megy – írja a BBC.

Masszázs a hátsó ülésen

A 3 Minute Angels néven futó masszás-vállalkozás expókra, kiállításokra, munkahelyekre száll ki, hogy masszőrjei átgyúrják az elcsigázott dolgozókat, de Andrew Ward ügyvezető elérkezettnek látja az időt, hogy elindítsa a cég buszos szolgáltatását is. „Ha masszás közben a kliens a tengerpartot vagy a hegyvidéket szemlélhetné, az egy nagyszerű hozzáadott értékkel bírna” – magyarázza Ward, aki közösségi finanszírozási kampányt is indított terve megvalósítására, amihez tervei szerint 25 ezer ausztrál dollárra – bő 5 millió forintra – lesz szüksége. Ebből 10-et kívánt a közösségtől begyűjteni, amiből végül csak 4011 sikerült, ezért a projekt egyelőre várat magára.

Cápakiállítás egy 1957-es veteránban

Nem spirázta a névadást Paul Sharp, aki Shark in a bus, vagyis Cápa a buszban nevet adta mozgókiállításának, amelyet egy 1957-es Leyland busszal költöztet. A tengeri leletekből álló gyűjtemény darabjait, melynek éke egy 5 méter hosszú, Frankie névre hallgató fehér cápa, Sharp édesapja 1960 óta halmozta fel. A kiállítást 5 ausztrál dollárért lehet megtekinteni, aminek helyszínektől függően elég volatilis a látogatottsága: „a napi 6 látogatótól az ezerig már mindenre volt példa, tavaly összesen 15 ezren voltak kíváncsiak a Cápa a buszban-ra – mondta Sharp.

Mobilmosoda hajléktalanoknak

Lucas Patchett és Nicholas Marchesi egy hordozható generátor, két mosógép és két szárító segítségével mobilmosodává alakított egy minibuszt, és beindulhatott az Orange Sky Laundry névre keresztelt társadalmi vállalkozásuk, amely a hajléktalanok ruháit mossa tisztára. A járgánnyal Brisbane különböző pontjain tűntek fel, a vizet közparkokból vagy üzletekből kölcsönözve segítik a város körülbelül 300 fedél nélkülijének életét. A terv szerint egy élelmiszer-ipari vállalkozással is társulnak majd, hogy amíg a mosásra kell várni, valami harapnivaló is rendelkezésre álljon. A terveik szerint a vállalkozás 2015 végére országszerte elérhető lesz, amivel nem csak a hajléktalanok higiéniai körülményei javulnak, de ennek köszönhetően társadalmi kirekesztettségük is csökkenhet.

Magyarországon mozit és kávézót pakoltak kerekekre

Vándorcirkusz módjára járja az országot a Mozgó Mozi csapata, akik megpróbálják visszacsempészni a közösségi filmnézés semmihez sem hasonlítható hangulatát azokra a helyekre, ahol már generációk óta megszűnt a mozi. Sipos Kornél elhatározta, ahelyett, hogy producerként a budapesti mozikban próbálja meg minél tovább műsoron tartani a magyar vagy koprodukciós filmeket, inkább a vidéki közönséget célozza meg. Az egykori producer és kis csapata működése egyelőre csak kultúrmissziónak tűnhet, de idővel lehet belőlük komoly piaci szereplő az egyre szűkülő hazai mozihálózatban. A csapatról készült riportunk ide kattintva olvashatja.

Saját maga gyártotta le a tricikli összes alkatrészét az a debreceni vállalkozó, aki egyedi járgányán nyitott kávézót. Kiss Zoltán, a Breaktime Kft. tulajdonosa, elsősorban nem a turistákra utazik, ezért nem adja drágán a kávét. A Piazza d’Oro Intenso márkájú eszpresszót 230 forintért, a kávékülönlegességeket 320-420 forint közötti áron kínálja, de lehet kapni forró csokit, házi készítésű szörpöket szódával, frissen facsart narancslevet, és idényjelleggel forralt bort is. A retro stílusú triciklit legyártásakor a dizájn „városképileg” is fontos tényező volt, ugyanis a megfelelő „esztétikai illeszkedés” hiányában a főépítész nem engedélyezte volna a működést. A szükséges engedélyek beszerzése egyébként nagyon hosszú és nehéz folyamat volt, a jegyző és a főépítész csak az egyik állomásai voltak az útnak, a végső engedélyező az alpolgármester volt. A vállalkozásról készült cégriportunkat itt találja.

A Valyo - Város és folyó Egyesület buszba épített szaunája március 1-ig üzemelt négy budapesti helyszínen is, de az átalakított Steyr reptéri busz korábban számos szerepben tűnt fel a fővárosban: volt már mozibusz, köztérmegújítás alkalmával workshop-helyszín, vagy bárpult a Valyo!Part fesztiválon a Lánchídnál.

Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, hírlevelünkre feliratkozva megteheti!