Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Az a rossz hírünk van, hogy a Kúria egy ítéletében egyértelműen leszögezi, az egyéni vállalkozó természetes személy jogalanyisága nem válik el a természetes személy jogalanyiságától, a magánszemélyként – írja az Adózóna. A Kúria szóban forgó ítélete kifejti, hogy az adóhatóság egy adószámlán, a magánszemély adóazonosító jelén tartja nyilván a magánszemélyek adókötelezettségét, függetlenül attól, hogy a magánszemély folytat-e vállalkozói tevékenységet, vagy sem.
A kisadózókra vonatkozó szabályokat rögzítő törvény értelmében megszűnik a kataalanyiság abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás állami adóhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható, nettó módon számított adótartozása a naptári év utolsó napján meghaladja a 100 ezer forintot. Az adóalanyiság ebben az esetben a megszűnésről rendelkező határozat jogerőre emelkedésének napját magában foglaló hónap utolsó napján szűnik meg.
A fenti törvényi megfogalmazás alapján arra is lehetne következtetni, hogy csak az egyéni vállalkozási tevékenységet érintő adótartozást kell figyelembe venni az adóalanyiság megszűnésével kapcsolatban, s a magánszemély vállalkozási tevékenységéhez nem kapcsolódó adótartozás nem érinti az adóalanyiságot. Sajnos a Kúria azonban nem osztja ezt az álláspontot. Nincs arra mód, hogy az adóhatóság ugyanazon magánszemélyhez kötődően két külön folyószámlát vezessen, vagy a magánszemély adószámláján elkülönítse a magánszemélyként, illetve az egyéni vállalkozói tevékenységével kapcsolatban felmerült adókötelezettségeket.
További részleteket itt lehet olvasni.
