„Az a baj, hogy még mindig a tanárok érdekeit tartjuk szem előtt, nem pedig a diákokét” – állítja a jelenlegi oktatási rendszerekről Charles Handy, az egyén, a cégek és a közösségek megújulását hirdető társadalomfilozófus. Mint a hvg.hu-nak adott interjújában kifejtette, kétségtelen hogy a tanárok élete sokkal egyszerűbb, ha mindenkinek ugyanazt kell elmagyarázniuk. de ez nem működik. „Nincs szükség központi tantervekre. Az iskola a gyerekekért van, ráadásul a mai technológiával nagyon egyszerű a diákokat önállóságra ösztönözni. A tanároknak problémákat kellene felvetniük, amelyekre a gyerekeknek otthoni kutatómunkával kell megoldást találniuk. Másnap aztán az iskolában, csoportokba szerveződve megvitatnák az egyes javaslatokat, és a tanár kommentálná a hallottakat. De nem ő mondaná meg, mi a helyes. Handy elismeri, ez nagy változtatásokat igényel, a tanárokat át kell képezni, de ha ez nem történik meg, akkor az iskola veszít a jelentőségéből.  

Elizabeth Handy

Az ír származású Charles Handy tanulmányait az oxfordi Oriel College-ban végezte. Első munkahelye a Shell olajipari cég volt, utána a London Business School professzori állása következett. Plébános édesapja 1977-es halála után döntött úgy, hogy mindent megtesz az emberek életének jobbá tételéért. Feladta professzori állását, és a Windsor kastélybeli St. George’s House-ban tanulmányi és konferenciaközpontot kezdett igazgatni, ahol társadalmi etikával és értékekkel foglalkozott. A mai napig számos könyvet ad ki cégvezetési stílusok, szervezeti magatartásformák, a közösség és a vállalatok viszonyának témakörében. Állandó tagja a Thinkers50-nek, ami a „legnagyobb menedzsmentgondolkodók” listája.

Az egyén, a cégek és a közösségek megújulását hirdető társadalomfilozófus A második görbe című legutóbbi könyvében megfogalmazza „az egyetlen tanácsot, amit adhat”, ez pedig így szól: „Ha úgy érezzük, minden csodálatos, kezdjünk aggódni és új dolgokon gondolkodni. Sokat segíthet, ha van körülöttünk valaki, aki időről időre figyelmeztet, hogy ez az áldott állapot nem tart örökké”. Ha ezt le kell fordítania például a vállalatok nyelvére, azt mondja: ezeknél ez az olyan vezetőség feladata, amelynek tagjai hátra tudnak lépni, hogy egy kicsit kívülről szemléljék a céget, és adott esetben ki tudják durrantani a lufit.