A tizenévesek pályaválasztását ma már egészen másképpen kell segíteni, hiszen 5-10 éven belül robban a világ: eltűnik a megszokott fix állások jó része – vetíti előre a diáksereget és szüleiket az első pillanatban bizonyára sokkoló jövendőt Frankó Csuba Dea, a Spark Institute innovatív vezetőképző-központ vezérigazgatója. A karrier-tanácsadásnak immár nem arról kell szólnia, hogy kiből legyen autószerelő, fodrász, pedagógus vagy atomfizikus. A most felnövő nemzedéken is múlik, hogy milyen szakmák lesznek akkor, amikor munkába áll. Ők maguk találják ki, építik fel a saját, újszerű munkaköreiket.

Nem az a siker útja, hogy programozók lesznek vagy környezetmérnökök, hanem az, hogy felismerik-e az emberiség problémáit és találnak-e megoldásokat azokra

 – folytatja a szakember. Például arra, hogyan lehet eltüntetni a műanyag-szennyeződést az óceánokból. Ötlet kellett például ahhoz, hogy az állatok látását kutató biológusok vagy a sportolók békés célokra használhassák fel azt a világszerte eredetileg katonai célokra fejlesztett szörfös ruhát, amelyben nem látják meg az embert az óceánban a cápák. A kézenfekvőnek tűnő – de korántsem ilyen – megoldásokhoz azt a készséget kell kialakítani a fiatalokban, hogy képesek legyenek gyorsan befogadni a világból érkező információözönt, kritikus, kételkedő hozzáállással szűrjék és értelmezzék azt, majd kialakítsák a véleményüket és szabadon engedjék a fantáziájukat.

Frankó Csuba Dea

„Az emberiség legnagyobb problémái az emberiség legnagyobb üzleti lehetőségei” – idézte az ismert görög-amerikai innovációs szakember, Peter Diamantis mondását Frankó egy iskolásoknak tartott, minapi előadásában. A jövőbeni sikerhez elengedhetetlen készség ugyanakkor az empátia, az odafigyelés, az együttműködés, a kommunikáció és az érzelmi intelligencia is – nem véletlen, hogy a vezető technológiai cégek és multik egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek ezekre, amikor az állásaikra jelentkezőket szűrik.

Mindezek a karriertulajdonságok háttérbe szorítják a mennyiségi tudást – s épp ez az, amire a hagyományos, magyar iskolarendszer egyáltalán nem készült fel.

„Amikor diák voltam, a fejünkbe vert tananyag élettartamát nagyjából harminc évre tették a jövőkutatók, ma mindössze ötre”

– mond példát Frankó, s hozzáteszi: „a mai iskolarendszert az iparosításra találták ki, arra, hogy precíz, engedelmes munkásokat neveljen”. Ahol most is a hagyományos, a szisztematikus munkavégzésre koncentráló pályaválasztási tanácsadás folyik, s nem a pályaalkalmasság – a mindent megkérdőjelező gondolkodás, a kreativitás, a komplex megoldások keresése vagy a fantázia – fejlesztése. "Pedig, ha lehetőséget kapnak, a gyerekek fel tudják venni a ritmust az új kor kihívásaival” – szemlélteti Frankó.

Túry Gergely

A főáramtól eltérő lehetőség még nincs sok, de ilyen például az innovációs szakemberek által 3-4 éve, eleinte a saját gyerekeiknek kitalált, élményalapú oktatást hirdető Budapest School, amely hivatalosan még nem akkreditált iskola. A mintegy 150 gyerek magántanulói státuszban van és valamelyik állami fenntartású iskolában kell levizsgáznia. Az iskola csoportjaihoz – amelybe különböző életkorú, általában 6-12 éves gyerekek járnak – bármikor, tanév közben is lehet csatlakozni. Felvételi nincs, e helyett megismerkednek az érdeklődő családokkal. Tandíjat viszont – kinek, kinek az élethelyzete alapján – fizetni kell. A Budapest School mottója: „Újragondolt oktatás, hogy a gyermekeink boldogok legyenek 2040-re”.
 
„Teljesen fölösleges kisiskolásokkal bemagoltatni mindent. Ha egy gyerek kimegy a mezőre és megnéz egy bogarat, megmér egy levelet, felmászik az erdőben egy fára vagy szaladgál a folyóparton, biztosan nem felejti el azt, amit az élővilágról olvasott. És sokat, nagyon sokat kellene olvasniuk, a nélkül, hogy szóról szóra be kellene vágniuk a tartalmakat” – hangsúlyozza Koleszár Szilvia, a szintén élményalapú, ösztönző technológiai oktatásra fókuszáló, négy éve indított Skool alapítója. Ez a műhely az innovációban élenjáró cégek – Prezi, Vodafone, Morgan Stanley, Google – anyagi támogatásával és szakemberei bevonásával foglalkozik 8-18 éves gyerekekkel, a normál iskolán túl.

Túry Gergely

Közhely, hogy ma már nem lehet boldogulni a digitális ismeretek elsajátítása nélkül, de nem tanítjuk jól ezeket. Az iskolákban felső tagozatban kezdődik az informatikaoktatás, amikorra már mobiloznak, taboznak, de nem tudnak vakon gépelni, pedig ezzel kellene az egészet kezdeni. „Ahogyan a könyvek sem szűnnek meg, a klaviatúra sem” – szögezi le Koleszár. A negatív sztereotípiák hatására a Skool kifejezetten a lányoknak szól, mert „kevés a női informatikus és innovatív cégalapító, startupper”. Az itt elsajátított készségekkel a lányok pár nap után mobiltelefonos alkalmazásokat írnak vagy saját virtuális világot építenek fel.

Túry Gergely

A Skool-gyerekek júniusban egy, a Vodafonnál szervezett táborban találkozhattak például az Angry Birds egyik finn alapítójával, aki házi feladatnak azt adta, hogy este meséljék el a szüleiknek, mire alkotnak majd meg egy mobilalkalmazást. A gyerekfantázia egyik gyöngyszeme a pillangófogó virág volt.

„A legtöbb gyerek azért hozna létre valamit a virtuális világban, hogy jobbá tegye a valóságosat”

– mondja Koleszár. S ez az, amire érdemes építeni, ezért a Skoolt működtető alapítvány egy másik projektjében gyerekotthonokban oktat és hátrányos helyzetű kistelepülésekre is elmegy a "jövő munkahelyével", amelyet virtuálisan alakítottak ki Óbudai Egyetemmel közösen, és egy buszba telepítettek. Elképzeléseik szerint két éven át járják majd vele az országot, hogy inspirálhassák a fiatalokat a digitális világ megismerésére – izgalmas kódoló programokkal vagy karrierbeszélgetésekkel. S hogy az egésznek mi a legfőbb értelme, azt a most 20 éves egykori Skool-diák, a programozási ötleteit már a Prezinél és a LogMeIn-nél is próbálgató Bugir Zsófi fogalmazta meg a Forbesnak adott interjújában: „a személyiségem is kinyílt, és nekem tényleg azt adta, hogy megvannak a lehetőségeim. Csak el kell kapnom őket, és bármit el lehet érni.”

Túry Gergely

Az iskoláskorú gyerekek digitális röptetésének azonban veszélyei is vannak. Beszippantják, függővé tehetik őket az elektronikus eszközök, amelyek túlzott használata épp azokat a készségeiket – írás, beszéd, másokra figyelés, mozgékonyság, fantázia – szűkítheti be, amelyekre legalább olyan nagy szükségük lesz, mint a technológiai felkészültségre. Óriási vívmány, hogy ma a gyerek „élőben” végigkísérheti például egy vulkanikus hegy kialakulását a képernyőjén, megnézheti, szétszedheti a rétegeket, úgy érezheti, hogy a hegy belsejében barangol, mindent lát, szinte meg is tapint. Egy ilyen élmény nem ölheti ki azonban azt a vágyat, hogy valóságosan is elmenjen a Badacsonyhoz.

„Egyensúlyt kell teremteni ebben is, ha egy gyerek napi 2-3 órát ül a gép előtt, legalább ennyit kell játszania, mozognia”

– figyelmeztet Frankó. S a Skool diákjai sem feltétlenül a gép előtt szerzik meg a digitális tudást, hanem különféle társas vagy önálló, kreatív, játékos helyzetekben. Mint Koleszár hangsúlyozza, senki ne úgy képzelje el e készségek fejlesztését, hogy a gyerek folyamatosan gépezik. Ellenkezőleg: jó hangulatban tanul, s közben új barátságokat köt.