Az elmúlt napok fejleményeiből az látszik, hogy soha nem zárul le a médiaháború; ha elfogynak az ellenzéki orgánumok, a megmaradt szereplők egymással kezdenek háborúzni. A rendszer képtelen a konszolidációra. Az ezredfordulón a jobboldal még csak „kiegyenlíteni” akarta a balliberális hangvételűnek címkézett médiát, és ebben kulcsszerepet játszott a most a színről lelépő Simicska Lajos. Ő futtatta föl a Népszabadsággal versenyképes nagyságúra a Magyar Nemzetet, ő állt be vagyonával a veszteséges Hír TV és a Heti Válasz mögé. 

Ám most már új szelek fújnak. A Habony-módszer szerint bármi áron fel kell vásárolni a független vagy ellenzéki sajtót, amit aztán vagy százszázalékosan át kell állítani fake news üzemmódra, mint az Origót, legújabban pedig a Figyelőt, vagy pedig be kell zárni. Felmerül a gyanú, hogy a Magyar Nemzet bezárása is az Orbán–Simicska-alku része volt, mert a magyar jobboldal emblematikus lapjának, amelynek egykor Orbán Viktor személyesen gyűjtött előfizetőket, buknia kellett egy olyan rendszerben, ahol a legfontosabb erény a hűség. Ráadásul a kormánylappá tett Magyar Idők mellett nincs is már rá szükség.

Mások szerint elképzelhető, hogy nem kérték Simicskától a Nemzet bezárását, ez az ő döntése volt, mert nem akarta, hogy a lap ner-közelbe kerüljön. Akárhogy is, az bizonyos, hogy a megszüntetés utáni eladási kísérlet csak látszat volt. Simicska irreális árat kért az adósságban úszó lapért, így az egyetlen komolynak tűnő vevőt, Ungár Pétert is elriasztotta. Mindazonáltal az alkalmazottaival Simicska tisztességesen járt el, kifizette őket.

A Heti Válasz esetében úgy tűnt, hogy Borókai Gábor főszerkesztő lehetőséget kapott az értékesítésére. Voltak is érdeklődők, de vagy a vételártól, vagy a veszteséges működéstől hőköltek vissza. Tudunk azonban olyanról is, akit a ner legmagasabb köreiből „beszéltek le” a vásárlásról. Pedig józan ésszel feltételezhető, hogy Orbánnak szüksége lenne egy mérsékelten kritikus konzervatív lapra, amelyik a csalódott, ingadozó, régi fideszeseket igyekezne a táborban tartani. Azokat, akik láthatóan nagy számban fordultak el a párttól.

Ám úgy tűnik, itt is a maffialogika érvényesül: az árulóknak nincs helyük a családban. Borókainak ugyanis a G-nap után megvolt a lehetősége, hogy átvigye a szerkesztőséget a Mészáros-birodalomba. A választás után hiába hitt benne, hogy kap még egy esélyt, és egy ner-közeli vállalkozóval át tudja lavírozni a lapot a tiltott kategóriából a tűrtbe. A remény elszállt, amikor június 7-én utoljára jelent meg nyomtatásban az újság, azóta csak digitálisan elérhető. Lapunknak a főszerkesztő most azt mondta, „reménykedik abban, hogy a Heti Válasz-műhely még megmenthető, ha nem is egy hetilap formájában”. Ám ebben már nem mindenki bízik, elkezdett felbomlani a szerkesztőség, a cég csődvédelmet kér. E hónapban még kaptak fizetést a dolgozók, de hogy a jövő hónapban is így lesz, arra nincs garancia.

A Hír TV takaréklángon működik, itt van esélye annak, hogy bezárás helyett megtartják a brandet, de a stábot lecserélik, ez a folyamat már meg is kezdődött. A HVG információi szerint hamarosan távozik posztjáról Faragó Csaba, a Hír TV vezérigazgatója. Őt november közepén nevezték ki Simicska Lajos médiabirodalmának élére azzal az indokkal, hogy a Hír TV, a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió egységes irányítás alá kerüljön. Úgy tudjuk, a leváltott vezető helyére az elődjét, Paulik Lászlót nevezik ki.

A Spéder Zoltántól 2017 tavaszán megvásárolt Indexet nem érinti a Simicska-érdekeltségek eladása – ezt már Bodolai László, a portált működtető Index.hu Zrt. igazgatóságának és az azt birtokló Magyar Fejlődésért Alapítványnak az elnöke nyilatkozta. Ami logikusan is hangzik, hiszen amikor Simicska élt opciós szerződésével, amelynek eredményeként a kiadó Spéder Zoltántól a tulajdonába került, azonnal az alapítványnak adományozta azt, amit az Index és Spéder ügyvédje, Bodolai gründolt.

Ez a tranzakció ugyanakkor rámutat arra is, hogy nem feltétlenül a tulajdonjogon múlik minden. A tartalomszolgáltatás ugyanis az ehhez kellő tőkeerővel nem rendelkező Bodolai tulajdonába került, míg a technikai háttér és az értékesítés Spédernél maradt, azaz Simicskának – papíron – semennyi részesedése nem volt a portálban. Ennek ellenére az igazgatóságba bekerültek emberei, azaz befolyása a lap és esetleg a tulajdonosok fölött valóságos lehetett; talán nem alaptalan az a feltételezés, hogy egyelőre egyik oligarcha sem mondott le teljesen az Indexről.

„A struktúra és a portál helyzete stabil” – hangsúlyozta lapunknak Bodolai. Csakhogy a hirdetési bevételek nem közvetlenül a zrt-be, hanem a továbbra is Spéder tulajdonában álló CEMP Sales House-ba folynak be. Így, ha Spédernek esetleg meg kell válnia egy ner-közeli vállalkozó javára a CEMP SH-tól, mint az már számos más vállalkozásával történt, az Index egyik napról a másikra bevétel nélkül marad. A Bodolai által létrehozott alapítványban pedig csupán néhány százezer forint van, noha abban reménykedtek, hogy támogatáshoz jutnak ebben a formában. Az Index Zrt. eszközállománya pedig nem több, mint ami a napi működéshez szükséges. Életszerűtlennek tűnik az is, hogy Simicska szinte ajándékba átadta volna Bodolainak a több milliárd forintot érő Indexet, a sajtószabadság iránti elkötelezettségétől fűtötten. Ám úgy tudjuk, az Indexben nincs rossz hangulat, nem tartanak a ner ölelő karjától.

Iparági pletykák szerint az Index mellett a Central Médiacsoport tulajdonában lévő 24.hu is előkelő helyet foglal el a ner kilövési listáján. A független sajtó java részéhez hasonlóan ők sem kapnak állami hirdetéseket, de helyzetük annyiban más, hogy elsősorban népszerű női magazinjaiknak (Nők Lapja, Story, Meglepetés, Best) köszönhetően gazdaságilag biztos lábakon állnak. Annyira, hogy tavaly 1,8 milliárdos adózás előtti eredményt ért el a Central Médiacsoport Zrt. Úgy tudjuk, a tulajdonosnak eszében sincs megválni a hírportáltól, noha tudja, hogy ezzel nem lopja be magát a ner szívébe. Igaz nem csupán a 24.hu-ra fájhat a foga a ner-nek, hanem az összesen körülbelül nyolcszázezer példányban megjelenő nagyobb női lapok Fidesz-kompatibilissé tétele is vonzó lehet. Ám a teljes portfólió megszerzése nagy falat volna – csaknem akkora, mint az RTL Klubé, amely továbbra is ellenáll a nem különösebben rejtett kormányzati támadásoknak.

Finanszírozható a Magyar Narancs, stabil a HVG helyzete, ám a független sajtó számos képviselője körül már szövi a hálóját a ner. Nyílt titok, hogy Puch László, az MSZP egykori pénztárnoka nem a saját zsebéből, hanem valószínűleg fideszes pénzből vásárolta vissza és konszolidálta a Népszavát, amely az egyedüli ellenzéki napilapként maradt a piacon. Zavaros a 168 Óra és a Klubrádió tulajdonosi háttere: a Fidesszel kiegyensúlyozott kapcsolatot fenntartó zsidó kisegyház, az EMIH áll a Brit Média Befektetési Kft. mögött. Szintén egy, a kormánypártokkal kiváló kapcsolatot ápoló, sikeres üzleti vállalkozásként működő kisegyház kezében van a Hír TV közelgő eleste után egyedüliként fennmaradó, ellenzéki hangokat is megszólaltató televízió, a mára jócskán megszelídült ATV.

A vidéki lapok esetében sikerült a teljes piaci szegmens felvásárlása. Ráadásul gördülékenyen és csendben – minden bizonnyal úgy, hogy a piaci árnál jóval többet ígértek a külföldi tulajdonosoknak. Akik a csökkenő példányszámok és a fideszes önkormányzatok árnyékában nem is igen akartak küzdeni. Ám ezek a lapok, akárcsak a Lapcom Zrt.-hez tartozó Bors, amikor éppen nincs kampány, nem süllyednek az Origó vagy a 888 szintjére. A Borsnál Andy Vajna tulajdonos csupán a főszerkesztőt és egy vezető szerkesztőt cserélt le. Egy oldalon ugyan leadja a napi kormánypropagandát és migránsozást az MTI tálalásában, de eszében sincs a lapot politikai bulvárrá átalakítani és ezzel olvasókat veszíteni. Ugyanis a roppant hatékony Habony-módszer egyetlen hátulütője az, hogy a médiumok folyamos, nagy összegű állami pénzekre szorulnak a működéshez. A médiaháború következő szakasza a végtelennek tetsző, mégis limitált forrásokért folytatott belső harc lehet.

HAMVAY PÉTER