Változás jön: a jövőben nem lehet mindent eladni trappistaként

hvg.hu: Ha végignéz a magyar élelmiszeripar palettáján, mi az, amivel Magyarország, ha nem is világhírű, de európai szintű ellátó tud lenni, mint például most a csemegekukoricával?

Bognár Lajos: Egyértelműen nem a tömegtermelés a magyar élelmiszeripar előnye, de mind a 33 alágazatban van olyan specialitás, amellyel lehetne a piacon nagyobb részt szakítani. A csemegekukoricán túl ilyen a libamáj, vagy a húskészítményeknél a prémium kategóriás szalámi, felvágott. És természetesen itthon az is cél, hogy ezekből nőjön a hazai termékek fogyasztása.

hvg.hu: Ahhoz hogy valaminek híre menjen, kell egy adott termékmennyiség is, amellyel meg lehet hódítani a külföldi piacokat. Tudják-e az ipart abba az irányba terelni, hogy olyan mennyiséget állítsanak elő, amivel már érdemes legyen kilépni a világba?

B. L.: Nem is nagyon kell terelgetni az élelmiszeripart, mert a kis- és közepes vállalatoknál és nagyoknál is mindenki arra törekszik, hogy ezt a célt elérje. De a cél megjelenik a támogatáspolitikában is: a vidékfejlesztési források és a GINOP célterületei is azt célozzák, hogy legyen árualap, és az legyen minőségi.

hvg.hu: Olaszországban ott a parmezán vagy a pármai sonka, amelyet az egész világ ismer. Ott van egy konzorcium, amely minőségellenőrként is fellép, garanciát nyújt arra, hogy ami kikerül, az magas minőséget képvisel. Magyarországon, például a libamáj esetében elképzelhető hasonló? Hogy egy idő után már nem is a gyártó legyen az érdekes, hanem maga a termék, hiszen az maga garancia a magas minőségre.

B.L: Ez ennél komplexebb, egyrészt ehhez nagyon komoly marketingre is szükség van, és az is fontos, hogy nemcsak a termékre kell helyezni a hangsúlyt, hanem a teljes folyamatra. Ugyanezzel a szemlélettel dolgozik a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) is. Másfelől az is látszik már, hogy az alapanyag-előállítástól a késztermékig átívelő integráció az már önállóan jön létre – ilyen például a Nagisz Zrt., ahol a teljes folyamat a cégen belül marad, és ezzel nyilvánvalóan hatékonyabbá válik a marketing vagy a minőségbiztosítás is. Természetesen ahhoz, hogy ez szintet lépjen, állami forrásokra is szükség van, ezek rendelkezésekre állnak.

hungarikuminfo.hu

hvg.hu: Ha továbbra is a magyar élelmiszerek európai hírnevéről gondolkodunk, eszünkbe juthat a tavalyi listeriafertőzés. Egy ilyen botrány mennyire árt a magyar élelmiszer-feldolgozásnak?

B. L.: Ez akkor természetesen rövid távon hozott csökkenést, de a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a vásárlói bizalom megőrzésével, kiépítésével a botrányba került cégek már középtávon is nagyobb növekedést tudnak elérni, mint azok, amelyek nem tudják kezelni a helyzetet. A magyar élelmiszeriparban a listeriabotrány valójában elszigetelt esetként jelent meg, és nem a magyar élelmiszerek biztonságosságát kérdőjelezték meg, hanem az adott gyár esetében az ellenőrzést, azon pedig lehet javítani. De hozhatunk nemzetközi példát is összehasonlításként: Írországban egy csokoládégyárban történt egy szalmonellafertőzés, amelyet a cég igyekezett elhallgatni a fogyasztók és a hatóság elől is, és amikor egy évvel később kiderült, hogy mégiscsak a csokoládé az oka a megbetegedéseknek, akkor jóval nagyobb gazdasági kárt szenvedett el, mint amit akkor elszenvedett volna, ha a megfelelő termékvisszahívás és tájékoztatás megtörténik.

hvg.hu: Sokat hallhattunk az elmúlt években arról is, hogy a silány minőségű élelmiszerek dömpingje hogyan torzítja a magyar piacot. Említette Nádudvaron, hogy az Élelmiszerkönyv eszköze lehet a minőségi előírások betartatásának. Terveznek szigorításokat, új előírásokat?

B. L.: Meggyőződésünk, hogy az Élelmiszerkönyvnek kettős a célja: egyrészt a vállalkozások számára jelent egy minőségi követelményrendszert, másrészt a vásárlói elvárásokat kell kiszolgálnia, ezért mindig vita lesz, hogy az előírások gátolják vagy segítik az ipart. Meggyőződésünk, hogy azoknál a termékeknél, amelyek az Élelmiszerkönyvben megtalálhatóak, a vásárlók elvárása – például, hogy a régi, jó minőségben kapja meg azt, amit virslinek hívnak – nagyon fontos szempont. Mivel a technológiai változások és az alapanyagváltozások miatt is folyamatosan átalakul az ipar, hoz létre újabb és újabb termékeket, a megnevezés az érdekes: hogy azon a néven egy jó minőségű termék jelenjen meg a polcon.

hvg.hu: Tudna példát említeni?

B. L.: A hústermékek után most tervezzük a tejtermékek esetében az előírások bővítését, például a a legnépszerűbb sajtféleség, a trappistasajt élelmiszerkönyvi szabályozását. Az ipari szereplőkkel közösen alakítottuk ki az előírásokat. Nyilván olyanokat, amelyeket a cégek be tudnak tartani, miközben a vásárló is jó minőséget kap.

hvg.hu: A trappista azért is érdekes, mivel az egyik példa arra, amiről az elmúlt időszakban nagyon sok szó esett: hogy importból származó élelmiszerek silányabb minőségben kerülnek a magyarországi üzletekbe. Itt lát elmozdulást?

B. L.: Nyilván ez egy nagyon hosszú folyamat, sok munka kell ahhoz, hogy teljesen átálljon az emberek gondolkodása. Az elmúlt évek azt mutatták, hogy változnak a hazai lakosság igényei is, egyre inkább a minőségi élelmiszereket keresik – nyilván ebben benne van az is, hogy nőtt a vásárlóerő, de az is, hogy a hazai élelmiszeripar is képes már minőségi élelmiszereket előállítani, és ehhez hozzátehetjük a szemléletformálást is. Mindezek eredményeképpen nyolcvan százalék körülire nőtt már a hazai termékek aránya a boltokban, de természetesen ahhoz, hogy ez tovább nőjön, azt a szemléletformálást, azt a tájékoztatást, amelyet a Nébihen keresztül végzünk, folytatni kell. A vásárlás és a minőség mindig szubjektív, de egy döntést megkönnyíteni hiteles információkkal lehet.