Épp az online kasszát próbáljuk beüzemelni – amikor Dömsödi F. Orsolya így reagált megkeresésünkre, elbizonytalanodtunk: valóban Londonban működik az a magyar bolt, amelyet meglátogatnánk? Aztán amikor a helyzet tisztázása – és a Brexit – után megérkeztünk Wimbledonba, ismét zavarba ejtő volt az élmény: mintha egy magyarországi kisboltba léptünk volna, ahol a füstölt kolbászok, Pick-szalámik, a Tokaji és a piros paprika mellett levespor, Baba sampon és Füles is volt a polcon. Hiszen a neve is az: Magyarok Boltja.

Reviczky Zsolt

Sportszelet az ágyneműtartóban

Orsolya Londonban élő háziasszonyként, gyakorlatilag a nulláról – egészen pontosan 700 fonttal – vágott bele a boltalapításba a kétezres évek közepén. Azokat a termékeket kereste, amelyek nagyon hiányoztak a konyhájából: a köménymagot, a paprikát, a tejfölt, a prézlit, és így tovább. Az iwiwen mérte fel, vajon ő-e az egyetlen, akinek hiányzik a t.v. paprika és a Túró Rudi.

A kis közvélemény-kutatás alapján indult egy (lengyelekkel közös) weboldal, majd a szállítás, először igen fapados módszerekkel: vettek egy teherautót, amelyikkel férje – egy kollégával – járt haza bevásárolni. Amit pedig hoztak, úgy tárolták, ahogy tudták: a 28 négyzetméteres lakásukban jobb híján az ágyneműtartóban őrizték a Sport szeletet – emlékszik vissza.

2008-ban nyitotta meg az első „londoni magyar” boltot Chingfordban, aztán ezt több is követte. „Hirtelen felpörgött minden – meséli: a nagykövetség kultúrnapjain, fesztiválokon kínálták a magyar ételeket, hurkát-kolbászt, cipóban gulyást árultak a Temze partján, a londoni karácsonyi vásáron".

A wimbledoni bolt, ahol találkozunk, 2012-ben nyitott a városnegyed főutcája mellett, de volt idő, amikor egyszerre öt üzlete működött. „Volt, hogy azt álmodtam, van egy boltom Brightonban, és megfeledkeztem róla – akkor tudtam, hogy egy kicsit már túl sok” – így maradt mára egy üzlet és a webshop.

Reviczky Zsolt

Bérlet a Wizz Airre

A kezdeti ötvenes termékkör azonban mára majdnem háromezerre nőtt, ebből az állandó termékek száma is meghaladja az 1500-at. Bár iwiw jó ideje nincs – a boltban dolgozó fiatal romániai magyar eladólánynak többen egyszerre mesélik el, mi is volt az – a választék kialakításában máig részt vesz ez a közösség: „minden vevőnek lehet három kívánsága, egy füzetben jegyezzük” – mutatja be a stratégiát a tulajdonos.

Időközben, ahogy nőtt a magyar közösség, más magyar élelmiszerüzletek is elindultak Londonban, sőt, a négy nagy-britanniai és egy írországi üzlettel működő Paprika Store nagykereskedőként is működik. Orsolya tőlük is beszerez termékeket, és van, ami raklapon érkezik a magyarországi gyártótól. De még így is kéthetente repülőre ül, és Magyarországon tesz egy bevásárlókört: gyártókkal tárgyal, termékeket kóstol és vesz, amiket aztán egy tranzit teherautóra pakolnak, és jönnek vele Londonba.

„Már bérletet vehetnék a Wizz Airre” – mondja nevetve.

A wimbledoni üzletben olyan kézműves termékeket is látunk, amelyek Budapesten sem feltétlenül tartozékai egy átlagos boltnak. A legfontosabb persze az, hogy legyen

• t.v. paprika
• hegyes erős paprika és
• Túró Rudi.

Olyannyira, hogy az első boltban maguk preparáltak egy hűtőt, hogy az piros és pöttyös legyen – ám ez se volt elég ahhoz, hogy a briteket is meggyőzzék arról, milyen jó is a túrós édesség. Egy viszont biztosra vehető:

nincs, aki bejön, és nem visz kolbászt.

Mondjuk az üzletben annyira átható a füstölt hús illata, hogy ezen még annyira sem lepődünk meg, mint hogy morcosak a vevők, ha elfogy a paprika.

Reviczky Zsolt

Tízből ketten hazaköltöznek

A termékkört elnézve az sem meglepő, hogy ugyan betérnek angolok, románok, bolgárok, horvátok, lengyelek is, sőt, van magyarul jól tudó nigériai kliensük is, vásárlóik nyolcvan százaléka magyar. Orsolya ennek ellenére nem tart attól, hogy a Brexit befolyásolná a forgalmukat. Még úgy se, hogy vásárlóik körében úgy látják, tízből ketten hazaköltöztek a britek EU-ból való kilépése miatt. Ám szerinte most nem annyira az ő vevőik hagyják el az országot, inkább azok, akik biztosítás nélkül éltek itt, és nagyon keveset kerestek – a szigorítás egy módja az, hogy az elvárt jövedelemnél egy magasabb szintet határozhat meg a brit kormány, a remények szerint kiszorítva ezzel a feketén dolgozókat is.

És egy másik dolog: ha az EU-ból kilépve szigorítják az uniós polgárok vállalkozási tevékenységét, akkor talán a konkurencia sem lesz annyira erős, mint most – mondja Orsolya, aki nem is újabb magyar versenytársaktól tart. Inkább a román kereskedők nyomták le az árakat, ami megnehezítette az ő életüket is. A jövőt pedig abban látják, hogy erősítik a házhozszállítást, és nyitnak az angolok felé.Egy dologban bizonytalanok: szívesen szállítanának Dublinba is, ám amíg nem tudni, hogy milyen feltételekkel lehet kereskedni az EU és az Egyesült Királyság között, nehéz beindítaniuk ezt az üzletágat. „A kormány itt is szereti az utolsó pillanatra hagyni a döntéseket” – mondják.

A legnagyobb félelem azonban múlni látszik: ma már senki nem tart attól, hogy hirtelen magas vámokat kell fizetni a kilépést – vagyis most már az elvileg december 31-ig tartó átmeneti időszakot – követően. Összességében azonban optimista: „Nem gondolunk negatívan a Brexitre, hiszen a magyarok között is van olyan, akiknél már egy család több generációja él itt együtt.

Nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni az a több százezer ember.

Sorozatunk első részében a Turul project magyar fine dining étteremkoncepciót megvalósító Ruska Istvánt mutattuk be, második részében pedig Tari Zsófiát, az Egysorosok alkotóját.