Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
2020-ban bruttó 909 milliárd forint körül alakult a belföldi online kiskereskedelmi forgalom, ami éves összevetésben rekord, 45 százalékos növekedést jelent – derült ki a GKI Digital és az Árukereső.hu közös kutatásából. A koronavírus felgyorsította a digitalizációt, szintlépésre kényszerítette a lakosságot, fejlesztésre ösztönözte a kereskedőket, és nem utolsó sorban átformálta a vásárlói szokásokat, így 2020-ban az online kereskedelem a korábbi évek folyamatos (16-18 százalék közötti) bővülését alapul véve legalább 3 évet ugrott előre a fejlődésben.
A magyar vásárlók hagyományosan szeretnek készpénzzel fizetni, még akkor is, ha interneten vásárolnak: vagyis a futárnál, utánvéttel. Vagy ha nem is készpénzzel, akkor is csak az áru átvétele után, bankkártyával. Manapság egyre több futárnál van ehhez kártyaolvasó terminál, a csomagautomaták mindig fel vannak szerelve ilyenekkel, és csomagátvételi pontokon is van lehetőség kártyás fizetésre.
Természetesen a kártyás fizetés lehetősége a webshopok legtöbbjében is adott, ilyenkor a vevő a termék megrendelésével együtt ki is fizeti annak árát. Kártyával fizetni egyszerű és kényelmes, bár a háttérben sokszereplős, bonyolult folyamat. Ott van a vevő, vagyis a kártyabirtokos, illetve az eladó, a kereskedő. A vevő kártyáját egy pénzintézet bocsátotta ki, amely egyszersmind a kártyához kapcsolódó számlát kezeli. És a kereskedőnek is van bankja (lehet ugyanaz, mint a vevőé), amelyik elfogadja a kártyás fizetést. Végül ott van a kártyatársaság, amely a kártyás fizetéssel kapcsolatos szolgáltatást, a bankok közti elszámolást nyújtja (például a Visa vagy a Mastercard). Plusz online vásárlás esetén kell egy virtuális POS-terminál (ez az a szolgáltatás, ahol a vevő megadja a kártyaadatait) – Magyarországon több bank is nyújt ilyen szolgáltatást, és vannak bankfüggetlen szolgáltatók (például a Barion, illetve aSimple).
A fizetés úgy történik, hogy a virtuális terminál biztonságos csatornán továbbítja a kártyaadatokat a fogadó pénzintézetnek (vagyis a kereskedő bankjának), amely elindítja a tranzakciót a kártyatársaság felé – utóbbi engedélyezteti a tranzakciót a kártyát kibocsátó pénzintézettel. Végül ha minden rendben, a tranzakció lebonyolódik és zárul.
A folyamatot az ügyfelek számára némiképp megbonyolította a kettős ügyfélazonosítás bevezetése. Online kártyás fizetések esetében egy SMS-ben kapott kóddal, vagy az okostelefon mobilbanki alkalmazásban ujjlenyomattal/arcfelismeréssel a vevőnek meg kell erősítenie, hogy valóban ő akar fizetni, és nem valaki más (aki mondjuk ellopta vagy megtalálta a kártyáját). A szabály a legtöbb tranzakcióra vonatkozik, de vannak megoldások a folyamat egyszerűsítésére. Vannak olyan webáruházak, amelyek lehetőséget kínálnak a kártyaadatok elmentésére, így azokat csak egyszer kell megadni – természetesen ezt követően is minden fizetést engedélyezni kell. Illetve kártyás fizetési szolgáltatók kínálnak gyorsfizetési szolgáltatásokat. Például személyes fiókba való bejelentkezést követően nincs szükség erős ügyfélhitelesítésre, vagy pedig a tranzakció QR-kód beolvasásával indítható és engedélyezhető.
A kártyás fizetések költségeit minden esetben a kereskedők állják – persze mint minden költséget, ezt is beépíthetik az áraikba. Hogy pontosan mekkora a költség, az több tényezőtől függ, de leginkább attól, hogy a kereskedő pontosan milyen szerződést köt a saját bankjával. Mindenesetre jellemzően minden tranzakció 1-2 százalékára rúgnak a díjak.
Egyelőre leginkább a kártyás fizetési lehetőség mellett, de a webshopok egyéb lehetőségeket is kínálnak. Ezek közül kiemelhetők az azonnali fizetési rendszer (AFR) bevezetése által elérhetővé vált szolgáltatások. Az AFR-nek köszönhetően a bankszámlák közti utalások azonnal teljesülnek – így a gyorsaságot tekintve nincs különbség egy kártyás fizetés és egy átutalás közt. Ennek fényében a szakértők nagy része arra számít, idővel az AFR fölöslegesség teszi majd a kártyás fizetést, a bankkártyák pedig el fognak tűnni. Ehhez még az kell, hogy az utalások a fizetési élményt tekintve is egyszerűsödjenek – vagyis praktikusan, hogy ne kelljen összegeket, bankszámlaszámokat, neveket megadni. A bankok (és független szolgáltatók) applikációi egyre inkább képesek erre, az utalásokhoz szükséges adatokat QR-kóddal vagy úgynevezett deep link-kel is képesek továbbítani. Így a gyakorlatban mondjuk egy QR-kód beolvasása után már csak jóvá kell hagyni a tranzakciót (az utalást), ami az AFR-en keresztül azonnal teljesül is. Az ügyfél szempontjából szinte megkülönböztethetetlenül egy kártyás fizetéstől.
