A tavaly nyáron a Titanic roncsai közelében összeroppant Titan tengeralattjáróról már eddig is rengeteg olyan dolog került nyilvánosságra, amelyek ismeretében

egyszerűen érthetetlen, hogyan küldhettek ilyen gépet a víz alá.

Most azonban összeült az amerikai parti őrség vizsgálóbizottsága, hogy meghallgassa azokat, akik részt vettek a jármű gyártásában vagy működtetésében, és az összkép még annál is bizarrabbnak tűnik, mint amilyen eddig volt.

Azt például már tudtuk, hogy a Titant gyártó és üzemeltető cég, az OceanGate ahol csak lehetett, próbált spórolni a kiadásain és szabadon értelmezni a szabályokat. Ám hogy ezzel pontosan meddig mentek el, arról a cég egy volt alkalmazottja, Antonella Wilby árult el részleteket: a bizottság előtt többek közt arról beszélt, hogy nem költöttek arra, hogy a jeleket, amelyeket a Titan jeladója küldött a tengeralattjáró mozgásáról, koordinátáiról és mélységéről, automatikusan rögzítsék. A megoldás ennél sokkal elképesztőbb volt: felírták maguknak, majd valaki bepötyögte az összes adatot egy Excel-fájlba.

Igen, ez pontosan annyira borzasztó ötlet, mint amilyennek elsőre hangzik. Wilby a meghallgatásán „abszolút idióta” megoldásnak nevezte, és legyünk őszinték, ennél még sokkal-sokkal durvább megfogalmazások is teljesen jogosak lettek volna.

Azt is hozzátette: a csapat, akikkel együtt dolgozott, megpróbálta ötpercenként leírni a kapott jeleket, de ez nem mindig sikerült nekik.

Az OceanGate korábban szívesen hivatkozott arra, hogy tudományos tevékenységet végez. Ám amikor a cég egykori műveleti igazgatója, David Lochridge megjelent a bizottság előtt, bevallotta: „az egyedüli gondolat a cég mögött az volt, hogy pénzt keressünk, alig szólt ez a tudományról”. Most, hogy megtörtént a katasztrófa, már azt állítja, hogy ő ezt sosem támogatta igazán, és emiatt sokat veszekedett az alapító és egyben elnök-vezérigazgató Stockton Rushsal. Aki, ez nem is igazán kérdéses, az egyik első számú felelőse volt a balesetnek, de mivel ő is ott halt meg, jelenleg a bizottságra hárul a feladat, hogy kiderítse, mások mennyire próbálják meg a háta mögé bújva tisztára mosni magukat.

Guillermo Sohnlein, az OceanGate társalapítója nyugodtan mondhatná, hogy előre szólt, baj lesz, ő ugyanis még a baleset előtt otthagyta a céget. Ehhez képest épp ő festette az egyik legpozitívabb képet Rushról. Mint mondta, néhai üzlettársa azért akart a Titanon lemenni az óceán fenekére, mert annyira a sajátjának érezte a tengeralattjárót, hogy úgy gondolta, úgy a korrekt, ha bármi baj történik, annak legyen számára is következménye.

Ezzel a véleményével ugyanakkor egyedül maradt, hiszen szinte mindenki más úgy mutatta be a céget és a Titan tervezési folyamatát, mint amelyben minden racionalitást és veszélyérzetet felülírt az, hogy nagyon hamar akartak lemenni a Titanichoz gazdag utasokkal.

Karl Stanley, egy másik merüléssel foglalkozó cég tulajdonosa, Rush egykori jóbarátja volt az, aki a meghallgatásán nagyon drámaian megfogalmazva azt mondta:

„A baleset definíciója az: olyasvalami, ami váratlanul történt, puszta véletlenségből. Ebben semmi váratlan nem volt. Ezt mindenki előre láthatta, aki egy kevés információhoz hozzáfért.”

Ilyen baljós előjelekről számolt be például Tony Nissen, az OceanGate egykori műszaki igazgatója is. Ő 2016-ban került a céghez, amikor pedig élesbe fordult a Titan tervezése, és bevallása szerint nagyon sokat veszekedett a főnökével. Azt mondta, úgy érezte, Rush többször nem mondott igazat neki a biztonsági kérdésekről. Végül 2019-ben jött el a szakítás pillanata – a tulajdonos felkérte őt, hogy vezesse a Titant, ő azt válaszolta neki, hogy amíg ilyen állapotban van a tengeralattjáró, nem hajlandó beszállni – erre Rush kirúgta. Most a bizottság előtt újra arról beszélt: az OceanGate sok alkalommal játszotta ki a szabályokat, hogy minél hamarabb utasokat szállíthasson a Titan, és a biztonság nem volt a legfontosabb szempontok között.

Stockton Rush

AFP / Handout / OceanGate Expeditions

Hogy mindezt számszerűsítsük is: az amerikai parti őrség adatai szerint 2021-ben tíz merülés alatt összesen 70 műszaki problémát találtak, 2022-ben pedig 13 merülés alatt 48 alkalommal volt gond. De néhány héttel a 2023. júniusi baleset előtt az is megesett egy éjszakai merülés alatt, hogy nem teljesen sikerült felhozni a tengeralattjáró minden részét a felszínre. Sőt, mint Steven Ross, az OceanGate tudományos munkáért felelős igazgatója most elmondta, hat nappal a végzetes merülés előtt is történt egy hiba – ezt már csak azért is nagyon jól tudja, mert ő maga is ott volt akkor a járművön. Az egyik ballaszttartály elmozdult, az öt ember pedig, aki a tengeralattjárón volt ekkor, a Titan hátuljához csapódott, és vagy egy órán át nem tudtak onnan elmozdulni. A hiba lehetősége persze benne van bármilyen munkában, de a vallomásokból az a kép rajzolódik ki, hogy az OceanGate-nél ezeket megpróbálták a szőnyeg alá söpörni.

Az egyik leginkább ellentmondásos nyilatkozatot Amber Bay, a vállalat egykori adminisztrációért felelős igazgatója tette. Ő előbb arról beszélt, a cégnél ragaszkodtak ahhoz ne hajtsanak végre kockázatos merüléseket pusztán azért, mert az utasaik fizettek az élményért. De még mielőtt ez túl megnyugtatóan hangzott volna, azt is elmondta: kivételt jelentettek azok az utasok, akik legalább 250 ezer dollárt fizettek a merülésért – az ő esetükben „határozottan sürgős volt teljesíteni, amit ajánlottunk nekik”. Őket misszióspecialistának nevezték, ami azon túl, hogy nagyon menőn hangozhat bárkinek, aki sci-fiken nőtt fel, valójában azért volt fontos, mert így nem az utasokra, hanem a tudományos munkatársakra vonatkozó szabályok voltak érvényesek rájuk és az utaztatásukhoz szükséges engedélyekre.

A Titan merülőhajó

AFP / OceanGate Expeditions / Handout

Az OceanGate azzal is megpróbálta a csúcstechnológia élvonalában lévőnek mutatni magát, hogy azt hirdette: a NASA-val együttműködve fejlesztették ki a Titant. Csakhogy Justin Jackson, a NASA mérnöke a bizottság előtt elmondta, hiába állapodtak meg közös munkáról, ebből végül annyi valósult meg, hogy egy harmadakkora modell építése alatt távkonzultációban adtak néhány tanácsot, de a későbbi munkában annyira nem volt részük, hogy külön jelezniük kellett az OceanGate felé, ne reklámozzák úgy a Titant, mint aminek az építésében a NASA is dolgozott.

A cég egykori dolgozói között megindult az egymásra mutogatás is. Antonella Wilby például nemcsak az Excel alapú irányításról beszélt, hanem arról is hogy még 2022-ben pont ő volt az, aki elmondta Baynek: egy merülés alatt valamilyen hangos robajt hallottak az utasok. Bay pedig Wilby elmondása szerint azt válaszolta neki:

„Rossz a hozzáállásod. Nem felfedezői a gondolkodásmódod. Tudod, mi innovatívak vagyunk, cowboyok vagyunk, és sok ember ezt nem tudja kezelni.”

A meghallgatáson Bayt is szembesítették ezzel a pár mondattal, és megkérték, hogy magyarázza el. Ő annyit reagált: „Nem hiszem, hogy ezek közül a kijelentések közül bármelyik is pontosan az lenne, amit mondtam.”

Bay azt állítja, hogy a cégen belül bármikor lehetett nyíltan beszélni a problémákról. Nem így gondolja ezt a már emlegetett Karl Stanley, aki 2019-ben Rush és két másik ember mellett saját maga is ott volt a tengeralattjáró prototípusának egyik legelső olyan merülésén, amelyen embereket is leküldtek az óceán mélyére. Azt mondta: nagyon megijedt, amikor olyan hangot hallott, mint ha az egyik karbonszál elszakadt volna, majd a felszínre érés környékén még több ugyanilyen hang jött. Amikor jelezte Rushnak, hogy valami nem volt rendben, az OceanGate vezére arra kérte, hogy ne beszéljen ezekről a zajokról másoknak. Ezek után állítólag csúnyán megromlott a kapcsolatuk. Állítása szerint azt is csak később, az újságcikkekből tudta meg, hogy a prototípusba egyszer már villám is belecsapott – ha ezt tudta volna, nem száll be.

A tervek szerint a bizottság egészen péntekig ülésezik. A mostani vizsgálat hivatalosan nem számít olyan jogi súlyúnak, mintha bíróság kérné számon a feltételezett felelősöket, de ez alapján fogják eldönteni az illetékesek, hogy tesznek-e feljelentést bűncselekmény gyanúja miatt. Az OceanGate működését a baleset után felfüggesztették, a vállalatnak most egyetlen teljes állású alkalmazottja sincsen, a meghallgatásra egy ügyvédet küldtek el a tulajdonosok.