Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A vendégmunkások tényleg elveszik a magyarok munkahelyeit? – kérdezi a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ), majd a piaci tapasztalatkora hivatkozva meg is válaszolják,
Éppen ellenkezőleg: a vendégmunkások alkalmazásával több beruházás valósul meg, és ezzel több (és jobb) munkahely jön létre a magyar munkavállalók számára! Ha viszont adminisztratív korlátozó intézkedésekkel tovább szűkül a vendégmunkások alkalmazásának a lehetősége, akkor magyar munkahelyek tömege veszhet el!
A VOSZ nyilvánvalóan azokra a kormányzati intézkedésekre utal, amik miatt eleve nem érezték jól magukat Magyarországon a vendégmunkások, és amiket – gazdaságpolitikai kudarcának beismeréseképp – még szigorított is az Orbán-kormány.
A VOSZ megállapítja, hogy a magyar gazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában szükség van a vendégmunkásokra, sok olyan munkaadóról tudnak ugyanis, akik sem működésükhöz, sem a tevékenységük bővüléséhez nem találnak elegendő munkatársat a magyar munkavállalók között.
Ezek jellemzően a „kékgalléros” munkakörök – vagyis alacsonyabb képzettséget igénylő, betanított fizikai állások –, és ha az érintett vállalkozások, nem jutnak külföldi munkaerőhöz, akkor szűkítik a tevékenységüket, vagy akár át is helyezik olyan országba, ahol könnyebben tudnak ilyeneket alkalmazni. Ebben az esetben elvész a magyarok által elfoglalt munkahelyek egy része is – állapítják meg.
“Itt élő honfitársunk nem kész erre”
Veres Viktor
Szerintük az is tévhit, hogy a vendégmunkások alacsony bére szorítja le a magyar béreket, vagy hogy magasabb bérköltséggel itthon is lehetne munkaerőt találni. Szerintük ezekre a helyekre még úgy is vendégmunkásokat vesznek fel, hogy az alkalmazás összes költsége akár 30-50 százalékkal is magasabb, mint hazaiak esetében lenne. A sikeres integráció érdekében ugyanis a cégeknek további költségeket kell vállalniuk, mint a lakhatásra, képzésre, utazásra költött összegek. Ráadásul a munkavégzésre rendelkezésre álló 2-3 év végeztével, és az újak érkezésével ismét felmerülnek ezek a költségek.
Arra is emlékeztetnek, hogy a vendégmunkások bére nem térhet el a magyarokétól, mert ezt megszabja a Munka Törvénykönyve, és még erre rakódnak rá a fenti költségek.
A VOSZ elemzésében kitér a motivációkra is, és megállapítja, hogy
vannak olyan munkakörök, amelyeket 2-3 évig a külföldi munkavállaló – az otthoni boldogulásának megalapozása, otthon maradt szerettei támogatása érdekében – tud és akar is végezni, de a magyar, itt élő honfitársunk nem kész erre, mert szabadidejük értéke lényegesen magasabb, mint az ideiglenesen itt dolgozóké.
Figyelmeztetnek: “ez nem értékítélet, nem jó és rossz munkásról van szó”, csak arról, hogy más az élethelyzet, mások a preferenciák, és magasabb a magyar életszínvonal. “Így szembe kell azzal nézzünk, hogy az elért fejlettségünk szintje már „kitermel” olyan munkaköröket, amelyekre nem érkezik magyar munkaerő-kínálat”. Ezeket kell szerintük átmenetileg külföldi munkaerővel pótolni, mint teszik azt a nyugat-európai országok, vagy akár az USA.
Mindez azonban a gazdasági körülmények változásával, és a technológia fejlődésével visszaszorulhat, hosszabb távon a VOSZ is a vendégmunkások iránti kereslet csökkenésére számít, de figyelmeztetnek:
Addig viszont mindent el kell kövessünk azért, hogy a gazdasági fejlődésbe legalább felesleges adminisztratív korlátokat nem építsünk, mert azzal az egész magyar gazdaság és társadalom veszít!
Árnyalja ugyanakkor a képet a GKI keddi elemzése, amiben pont arra figyelmeztettek hogy az államilag támogatott nagyberuházások helyének meghatározásakor pont azok maradtak ki, ahol még lehetett volna munkaerő-tartalék.
