A magyar kormány az ország újraiparosításának részeként az elmúlt években több nagyberuházást is bejelentett. Ilyen a debreceni CATL és BMW, a szegedi BYD, az ácsi, nyíregyházi, iváncsai (borítóképünkön) vagy gödi akkumulátorgyárak. Ezen beruházások egyfelől nem segítik az ország hosszú távú felzárkózását: alacsony bérekért sokszor külföldi vendégmunkások alacsony hozzáadott értékű munkát végeznek ezekben a gyárakban, miközben jelentős állami támogatást kapnak (amit a hazai kkv-k fizetnek meg).

Az akkumulátorgyártás emellett kifejezetten víz- és energiaigényes ágazat, amelyekből hazánk nem rendelkezik a szükséges erőforrások kiszámítható biztosításával, ráadásul a gyárak környezetszennyezése további problémához vezet – írja a GKI Gazdaságkutató annak az elemzésnek a bevezetőjében, amelyben a nagyberuházások és a munkaerőpiac összefüggéseit vizsgálja. 

Azzal az előfeltevéssel élnek, hogy bár a reindusztrializációs tervek környezeti és gazdasági szempontból nem tűnnek kifizetődőnek, a foglalkoztatásra gyakorolt hatásuk még lehet pozitív:

Mivel alacsonyan képzett munkaerő is be tudja tölteni ezeket a pozíciókat, térbeli elhelyezkedés szempontjából ezeket a gyárakat a magas munkanélküliséggel rendelkező régiókba célszerű telepíteni, ahol helyben biztosított a működéshez szükséges munkaerő.

De vajon így történik? A rövid válasz: nem, a hosszabb válasz pedig a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) 2024. decemberi, településszintű munkanélküliségi arányra vonatkozó, térképre vetített adataival kezdődik. Az NFSZ által relatív mutatóként közölt ráta a nyilvántartott álláskeresők számát mutatja a 15–64 éves népességre vetítve. Az országos átlag 3,5 százalékos volt:

NFSZ / GKI

A fenti térképen fehér színnel láthatók a minimális (0–2 százalék) munkanélküliségi aránnyal rendelkező települések (542 település), amelyek közül 36 településen egyetlen munkanélküli sincs. Emellett a sárga színű települések (1243 település) rendelkeznek alacsony munkanélküliséggel (2–5 százalék). A települések 56 százaléka tartozik az első kettő kategóriába. A zölddel (5–10 százalék) jelölt területeken (923 település) már jelentősebbnek mondható munkanélküliség van, a kékkel (10–15 százalék közötti ráta) és pirossal (15 százaléknál nagyobb arány) színezett települések pedig egyértelmű válságövezetek (308, illetve 161 település). A legsúlyosabb munkanélküliség Dél-Somogyban, Dél-Baranyában, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén, valamint a román határ mentén található. A nagy települések alacsonyabb munkanélküliségi rátája lefelé, míg a kistelepülések magasabb munkanélküliségi rátája felfelé viszi az arányt.

A GKI szerint célszerű lenne a magas munkanélküliségű területekre összpontosítani a beruházásokat, és nem az egyébként is munkaerőhiánnyal küzdő északnyugati országrészbe, a budapesti agglomerációba vagy Szegedre. Ennek következménye egyrészről a vendégmunkások alkalmazása, a korábban említett magas munkanélküliségi országrészekről a hazai munkavállalók hosszabb távú ingázása vagy a helyi munkaerőpiacról a dolgozók átcsábítása.

Ami a GDP-termelést illeti:

A kis munkanélküliséggel jellemezhető körzetekbe telepített nagyfoglalkoztatók a szomszédos üzemekből fogják elszívni elsősorban a szükséges munkaerőt, ami a termelés csökkenését eredményezi ezeknél az üzemeknél, ami mérsékli a keletkező hozzáadott értéket.

A térképre tekintve látható, hogy a kormány által támogatott nagyberuházások rendre a kis munkanélküliséggel jellemezhető területekre települtek. Ezek esetében nemcsak arról van szó, hogy az adott településen alacsony a munkanélküliség, de még a szélesebben értelmezett vonzáskörzetükben sincs nagy létszámú „szabad” munkaerő. Emiatt az ország hosszú távú térségi felzárkózásában ezen beruházások várhatóan elhanyagolható szerepet fognak játszani. Bár hazai jövedelem nemigen keletkezik, a statisztika (térségi GDP) ennek ellenére mégis szép képet fog mutatni – állapítják meg az elemzők.

Ahhoz, hogy az elzárt, magas munkanélküliséggel rendelkező településekre beruházók érkezzenek, természetesen megfelelő infrastruktúra-fejlesztésekre és át-, illetve továbbképzésekre is szükség van. Ez még a kormány vidékfejlesztési politikájával is összeegyeztethető lenne, ha az nem egyes vidéki nagyvárosok (elsősorban Debrecen) túlzott támogatására helyezné a hangsúlyt.