Morcz Fruzsina, programszervező Bizonytalan látóhatár © Stiller Ákos

A Club 2000, majd a Club MM mágikus szavak voltak a pesti éjszakában és az alternatív kulturális színtéren - a nyolcvanas évek közepén. Akkoriban még igen távolinak tűntek a kétezres évek és senki sem gondolta volna, hogy előfordulnak majd még Trabantok az utcán; igaz, azt sem, hogy egy másik politikai rendszerben fogunk élni. Az Almássy Téri Szabadidőközpont nyugatias és befogadó hely volt akkoriban, építészetileg pedig kifejezetten korszerűnek tűnt. Mára nem az. El is adják. A 25. évfordulót nem éri meg az Almássy.

Egy, a nyolcvanas évektől jelen levő kulturális gócpont tűnik el a térképről. Érthető az Erzsébetváros szempontja, a házat a mai energiaárak mellett képtelenség fenntartani. Nem is akarja a VII kerület. Poétikus egybeesés: éppen interjúnk készítésének időpontjában dönthettek az Önkormányzatnál; az épület értékesítésére kiírt pályázat eredményes, 650 millió forintért az Omnipotent Építészeti Kft lesz a vevő. Mint Gergely József alpolgármester a hvg.hu-nak elmondta, két jelentkező volt csupán. A jobb ajánlat győzött, s a vevő maga dönti el, mit kezd az épülettel. Az alpolgármester kifejezte, tisztában van azzal, hogy egy fontos intézmény tűnik el, de mint mondta, a kerület a maga közművelődési tevékenységét két éve áttelepítette az Erzsébetvárosi Közösségi Házba. A Nyitott Tér Kulturális Szolgáltató Kht.  tíz évre szerződött még 2005-ben a ház működtetésére, azt a nem kis feladatot vállalva, hogy bevételeiből fenntartja az épületet. Annak finanszírozásába pedig, ami az Almássyn történt – hiába volt a kultúra szempontjából fontos – nem akart senki más beszállni.

A Straub Éva és Jakab Zoltán tervei alapján készült épületet 1983-ban adták át. Amellett, hogy a környék közművelődési feladatait átvállalta (a tanuszodától a nyugdíjasklubig), nyugatiasnak tűnt a kor hazai sztenderdjeihez képest, és igen hamar progresszív arculata alakult ki.

A külvárosokba (pl.: Ikarus művház) száműzött punk és új hullám zenekarai és közönsége lassan beljebb húzódhattak a belváros felé; a Ráday klub, a Lágymányosi Közösségi Ház (ma MU Színház) mellett az Almássyn találtak otthont. Ennek nyomán hamar az akkori alternatív kultúra befogadóhelyévé vált. Mozikban nem látható filmeket, rockzenei tárgyú dokumentum-alkotásokat mutatott be. Képzőművészeti eseményeket rendezett. A táncházában a legjobb folkzenekarok léptek fel, vendégül látva – ez akkoriban nem volt sima ügy – erdélyi, székelyföldi muzsikusokat is.

Az egymás követő, nyitott szervezőgárdák folyamatosan teret adtak a budapesti - és később országos - underground zenének, filmnek, színháznak, performance-művészetnek. 1984-ben itt rendezték a progresszív kultúra seregszemléjét, a Plánum Fesztivált, itt adott színházszerű esteket a Balkán FuTourist zenekar, itt adott punkhangulatú botrányshowkat a Neurotic, itt léptek fel rendszeresen az underground akkori lepnépszerűbb zenekarai, a Sex-E-Pil, a 2. Műsor, a Kézi Chopin, s olykor az Európa Kiadó. Innen indult az alternatívok második vonala, a Millenniumi Földalatti Vasútvonaltól a Nyugati Pályaudvarig, s a Poptojás nevű tehetségkutató-hálózatból feltörő fiatal bandákig.

Később, az évtized végén itt ostromolta a teltházas nézőcsúcsokat a Pál Utcai Fiúk, de még a Kispál és a Borz is; hogy aztán a kilencvenes évek közepére igazi rocknagyüzemmé váljék a hely. Minden hétvégén koncertek voltak, látta és átélte a hely a hazai blues-revivalt, a korszak népszerű bandáinak bulijait, miközben teátrális hangulatú eseményeket fogadott be, néha több mint ezren zsúfolódtak nagytermébe, és folyamatosan üzemeltette a generációkat kiszolgáló táncházakat. Az évtized második felében lassan eltűnt a szubkulturális térképről az Almássy.

A kétezres évek, annak a bizonyos MM-nek a beköszönte pedig a szórakozási formák átalakulását, a helyek és szubkulturális terepek teljes átrendeződését hozta. A romkocsmák, a szabadtári megapartyk, a foglaltház-szerű kultúrkávézók, valamint a művészeti presztízshelyek, a Trafó, az A38 korában szerepvesztésbe kerültek a pesti művházak, köztük az Almássy is. Két éve működteti a kht, amely a kezdeti bukdácsolás után arra készült, ismét visszaállítsa jogaiba az Almássyt.

Ehhez azonban újra ki kellett találnia, mi is akar lenni ez hatezer négyzetméteres ingatlan.

A hvg.hu Morcz Fruzsinát, a kht egyik programszervezőjét interjúvolta. Különös helyzetben; a házat a tulajdonos önkormányzat eladja, pár hónap, de maximum egy szezon lehet még hátra az Almássyn. Ezt beszélgetésünk idején még nem tudtattuk biztosan. Morcz Fruzsina mégis úgy döntött, változatlanul hagyja az elkészült szöveget. Íme.

A beltér, a kifestés után Házváltozás © Stiller Ákos

hvg.hu: Mi indokolhatná a folytatást szerinted? Jól működött a ház a ti időszakotokban?

Morcz Fruzsina: Most kezdett magához térni. Két év arra volt elég, hogy kitapasztalja az új stáb, hogy ez a ház mire is volna jó. Hatalmas és elavult; jövő májusban lesz 25 éves, de mégis ezt kell mondanunk, hogy elavult. Például a fűtési rendszere, vagy az uszodája miatt, amelyben egyetlen vízcsere kétszázezer forint. Befűteni, bevilágítani ezt a helyet őrült drága - kétmilliós havi rezsit jelent -, jól látszik, hogy egy más korszakban, más igények és árak idején jött létre. A kht megkapta a házat használatra, de vállalta, hogy önmaga tartja fenn. Állami támogatás nincs mögötte, pályázati pénzeket se igen nyertünk eddig. Most alapoztuk meg a működést, amivel már magabiztosabban lehet a kulturális programokra koncentrálni.

hvg.hu: Kockázatos vállalkozás úgy fenntartani, hogy közben ismét kultuszhellyé tegyétek…

M.F.: A háznak minden terme, tere működik. Napközben rendszeresek az egykori művelődési otthonokra, vagy szabadidőközpontokra hajazó programok, nyugdíjasklubbal, tanfolyamokkal. Ezzel semmi problémánk nincs, tudomásul kell venni, hogy mások az adottságaink, mint az A38-nak vagy a MÜPA-nak. Többféle rendezvényt kell befogadnunk. Épp ettől nehéz feladvány, hogy mégis hol helyezhető el a ház budapesti kulturális térképen. Ha a nagyobb helyeket nézzük; van Gödör, A38, Millenáris, Trafó, van Kultiplex, amelyet állítólag lebontanak, és van az Almássy. Ezen kívül csak a kisebb klubok, szórakozóhelyek vannak, a MentaTerasztól a Sark-ig, és a nagyméretű PeCsa. Tehát ha egy 600-800 főt megmozgató eseménynek keresel helyet, evidensen ott vagyunk a megoldások között. De mi azt is tudjuk fogadni, ami mondjuk csak 200 főt vonz. Az előnyünk tehát a komplexitás. Egy időben is meg lehet rendezni több eseményt, ráadásul úgy, hogy nem zavarják egymást. Plusz a város kellős közepén vagyunk, hajnali háromkor is simán haza lehet jutni.

hvg.hu: De közben sajnos úgy néz ki a hely, mintha egy távoli kisváros uszodájának előcsarnokába lépnénk be, és 1985-öt írnánk. Ma nagyon megváltoztak az elvárások, ha egy hely nem „cool”, akkor nem jön a közönség.

M.F.: Ezzel mi is szembesültünk. Mindketten, akik szervezzük a programokat, huszonévesek vagyunk, Faragó Fatime kolleganőm, és én. Én például egyetemista koromban ide, az Almássyra jártam koncertekre. De a házat aztán bezárták, elfelejtődött. Most visszakerült a vérkeringésbe, megjelentek azok a zenekarok, amelyek hozták a maguk közönségét. Igyekszünk olyasmit csinálni, ami exluzivitást ad, például befüvesítettük a harmadik emeleti teraszt, és úgy tartottunk nagyon jó hangulatú koncerteket. Most pedig megcsináltuk a Házváltozás nevű eseményt, ötven képzőművész átalakította, azaz kifestette a helyet. Megállapodtunk egy gyártóval, kaptunk egy rakás színes festéket, és másfél héten át vendégül láttuk az alkotókat. Lett egy interaktív galériánk.

hvg.hu: Olyanok a falak, mint egy foglalt házban.

M.F.: Azt vettük észre, hogy a tizen-huszonévesek hazamenekültek innnen. Annak idején mi még hajnalig itt voltunk, annyira nem volt más, és valahogy azzal a korral fedésben is volt az Almássy. Tehát most valamit kezdeni kellet a térrel. Azért döntöttünk a festő-happening mellett, mert tudtuk, hogy ideiglenes állapotra kell felkészülni.

© Stiller Ákos

hvg.hu: Behoztátok a street art művelőit is...

M.F.: Ők a végén jelentek meg; először képzőművészeket és festőket kértünk fel, baráti kapcsolatok mentén, illetve az Artitude Galéria segítségével. A street artosok a végén kapcsolódtak be, amikor már híre ment a dolognak. Elég eklektikus lett így a ház…

hvg.hu: Jó közösségi teret elég sokat találni mostmár a városban, a West Balkántól a Fecskéig. Maradt még egyáltalán megmozgatható közönség?

M.F.: A házat sokan ismerik, de mégsincs kialakult törzsközönsége, épp azért, mert mindent be kell, hogy fogadjon. Tehát nekünk mindenhez külön promóciót kell szerveznünk. Terveink szerint szeptember derekától bármikor bejöhetsz , mert újra üzemel a kávézó a földszinten reggeltől estig, de közben van nálunk metál, jazz, folkzene, elektronikus zene, ami mind nagyon különböző közönségbázist jelent. Ideális esetben, ha van egy helyed kialakult profillal, és stabil közönséggel, csak le kell gyártanod az aktuális havi szórólapokat és kitenned a pultra – nekünk ez sajnos szóba se jöhet.

hvg.hu: Többen a budapesti szervezők közül úgy látják, a MÜPA, vagy korábban a Millenáris megjelenése „orrnehézzé” tette a hajót; más helyek nem tudnak olyan körülményeket és gázsikat garantálni, mint az állami pénzen elindult elit-játszóhelyek. Marketingben sem lehet felvenni velük a versenyt.

M.F.: Én erről inkább gyakorlatiasan gondolkodom, és úgy látom, a zenészek is. Mindkét fél számára nyilvánvaló, hogy azok a tiszteletdíjak a bevételekből nem termelhetők ki. A MÜPA-ban adott a tökéletes színpadtechnika és nagyobbak a lehetőségek, oda mindenki kitalál valami egyedit, amit az év többi napján úgysem lehetne reprodukálni másutt. Most lehet, hogy szervezőként magam ellen beszélek, de én örülök ezeknek a helyeknek. Ugyanakkor voltam már ott olyan koncerten, ami ilyen térben abszolút nem működött; májusban ott koncertezett a Les Hurlements d’Leo francia ethno-ska keverékzenét játszó banda, de ugye a MÜPA-ban nem lehet táncolni. Tehát a MÜPA-ba csak odavaló dolgokat érdemes vinni. Ez ahhoz vezethet, hogy kialakulnak a profilok és a műfajok megtalálják a helyüket.

hvg.hu: Adódik valamilyen nemzetközi összevetés a számotokra? A magyarországi művház-szisztéma összeomlott, vagy alaposan átalakul. De külföldön azért akadnak sokfunkciós művelődési intézmények. Szétnéztek másutt is, hogy milyen modellek vannak?

M.F.: Most volt szerencsém bejárni Európa néhány városát; egy rockzenekart kísértem el a turnéjára, s láttam jónéhány helyet. Végigfotóztam a helyszíneket, beszéltem azokkal, akik működtetik a klubokat, és amikor hazajöttem, az értekezleten kiterítettem a képeket és az összes anyagot, amit külföldről hoztam. Van adaptálnivaló bőven: a nyugati klubokban nagyon jó a térelrendezés, remekül használják a rendelkezésre álló helyet, valamint nagyon kifinomult marketing, a közönségkapcsolat és kommunikáció. Alaposan ismerik a közönségüket és pontosan meg tudják határozni a célcsoportjukat. Nagyon jó a jegyvásárlási rendszerük, a bérletrendszerük, és hatékonyan promotálják a soron következő előadásokat. Az előcsarnokban mondjuk bele tudsz hallgatni azokba a zenékbe, amelyeket a következő egy hónapban megtalálsz a programban. Ez amúgy a budapesti Trafóban már megjelent. Mi is adaptálunk ötleteket; átalakítottuk például a backstage-et, azaz a színpad mögötti tereket és öltözőket, hogy otthonosabb legyen és szívesebben jöjjenek hozzánk a fellépők.

hvg.hu: Mennyire intézményesedtek? Azaz lesz-e belőletek akár nemzetközi booking agency, akár mondjuk kiadó, amellyel magatokhoz kötitek a nálatok fellépő zenekarokat?

M.F.: Egy ilyesféle minimodell már létezik a házban. Ősszel felléptetjük azokat az előadókat, amelyeket kifejezetten szeretünk, és szeretnénk a közönséggel is megszerettetni, a Down The Dayz-től a Kaukázuson át a Singas Projectig. Az újak mellé pedig egy-egy már ismert vendéget hívunk, akiket ők választanak; például a Psycho Mutants meghívja a Másfél zenekarból jól ismert Lukács Leventét és közösen hoznak létre valamit. Szeretnénk megmutatni a kapcsolódásokat és kontextust teremteni. Egyébként a feltörekvő zenekarokat kapcsolatokkal, kontaktokkal is segíteni tudjuk. Idekötni viszont nem szeretnénk őket, mert ez azt is jelenthetné, hogy sokkal nehezebben lépnek fel másutt, akadályozza a mobilitásukat. Ha kell segítünk, de ha menedzserirodát csinálnánk, az már igen nagy energiákat jelentene. Lehet, hogy egyszer megcsináljuk. De egyelőre úgy látom magunkat, mint akik a kultúra egyéb területeit is figyelik, nem csak a zenét. Úgy próbálunk mozogni, hogy a háznak hozzunk hasznot, de a lehetőségeket azok kezébe adjuk, akiket tehetségeseknek tartunk magunk körül.