© biennale07.hu

"Nagyon meglepett a döntés. Főként azért, mert Magyarországon mindig azzal a véleménnyel találkoztam - és magam is így véltem - hogy Velencében nekünk nem lehet fődíjat nyerni. Egyszerűen azért, mert ezek alapvetően politikai döntések, és nagy nemzetek, nagy kultúrák, nagy lobbierővel rendelkező országok eleve jobb pozíciókkal indulnak.

Ezért aztán egy percig sem gondoltam a munka során, hogy itt mi nyerhetünk; így persze tehertétel sem volt a rajtunk. Meglepő számomra is a végeredmény, s végül is meglehet, hogy nem úgy van, ahogy nálunk eddig mindenki gondolta" - foglalja össze Timár Katalin személyes benyomásait.

Költői kapcsolat

Először nyert Arany Oroszlán-díjat a Velencei Biennálé Magyar Pavilonja az idén 52-ik alkalommal megrendezett nemzetközi képzőművészeti seregszemle történetében. A Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé Arany Oroszlánját szerdán vette át Petrányi Zsolt, a pavilon nemzeti biztosa, Timár Katalin kurátor és kiállítás koncepcióját megalkotó Andreas Fogarasi a biennále elnökétől, Davide Croff-tól és Robert Storr igazgató-főkurátortól az Arsenale kiállítási térségében álló Teatro alle Tese falai között. Andreas Fogarasi Bécsben élő magyar származású művész Kultur und Freizeit (Kultúra és szabadidő) című, a budapesti művelődési házakról szól videó-installációjával érdemelte ki az elsőséget. A nemzetközi zsűri, amelynek elnöke Manuel J. Borja-Villel, a barcelonai Modern Művészeti Múzeum igazgatója, és amelynek tagjai közt volt Iwona Blazwick, a londoni Whitechapel Gallery igazgatónője, alapos megfontolás után hozta meg döntését. Indoklása szerint "a kiemelkedő nemzeti kiállításért járó Arany Oroszlánt egy olyan pavilon kapja, ahol az építészet és a kultúrtörténet segítségével elgondolkoztató és költői kapcsolatokat hoztak létre a tartalom, a képi nyelv és a kiállítás architektúrája között." Az alkotó a kiállításra fekete boxokat készített, ezekben vetítik a néhány perces filmeket, amelyek a művelődési házak külső és belső tereit mutatják. (MTI)

Noha idehaza sokan vitatták, Timár Katalin szerint igenis jó döntés volt, hogy a magyar pavilonban egy osztrák művész, Andreas Fogarasi állított ki.

"Ez mindenképpen feltűnést keltett, méghozzá pozitív értelemben. A Biennále kapcsán amúgy is sok vita van a 'nemzeti reprezentáció', a nemzeti pavilonok mibenlétéről és egyáltalán, értelméről. A mi választásunk pedig, tehát, hogy egy magyar gyökerekkel bíró fiatal osztrák művész szerepel a magyar nemzeti pavilonban, éppen ehhez a problémához szól hozzá érvényes módon. Többekkel beszélgetve a zsűriből, úgy érzem, ezt igenis értékelték, sokat számított a döntésüknél" - mondja a hvg.hu-nak a kurátor.

A magyarul is beszélő fiatal, bécsi művész, Andreas Fogarasi egyébként nem a velencei jelenlét kapcsán kezdett foglalkozni magyar tematikájú munkákkal. A szóban forgó videók közül (Kultur und Freizet; Kultúra és szabadidő) több már korábban elkészült. Mint Timár Katalin mondja, céljuk az volt, hogy a videók és bemutatásuk módja egy Magyarországon és másutt is aktuális kérdéshez szóljanak hozzá.

Felvetettük a kurátornak, hogy a hazai nézők egy része úgy érezte, a fekete videóboxokban vetített filmekhez nem adtak elég "fogódzót", azaz információt, kontextust, s a helyszínen olykor úgy tűnt, épp a külföldiek nem értik, mit is látnak.

Timár erre úgy reagál, hogy szerintük a nézőknek szétosztott statement, írott szöveg elégséges volt. "Olyan helyzetet akartunk teremteni, amelyben a néző gondolja tovább a művet."

Ellenvetésünkre, hogy egy nagy kiállításon, többszáz mű között erre viszonylag kevesen szánnak időt, Timár így reflektál: "Úgy látszik, mégsem olyan kevesen. A művészet olykor adoptálja a tömegkultúra fogyasztási módjait, de szembe is megy ezekkel. A művészet lassúbb valami, és nem kell, hogy a gyors és azonnali befogadás terepe legyen. Ha körülötted minden 500 decibellel szól, s te 501-gyel próbálkozol, nem hallják meg, elvesztél a hangzavarban. De ha suttogsz, arra lehet, hogy odafigyelnek".

A kurátor szerint ez a siker, a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán nem egyszerűen a mű, vagy a művész és a kurátor személyes sikere. "Egy velencei díj az adott művésznek személyesen mindig sok lehetőséget hoz. Én magam nem gondolkodom egyelőre az efféle konkrét következményeken. Szerintem most az a fontos, hogy Magyarországra igen nagy figyelem irányult ezzel a díjjal. Számos ország híradóiban - német nyelvterületen különösen - szerepelt az erről szóló beszámoló, de ezzel a kulturális figyelem is felénk fordul. Nem tudom, Magyarországon ki, hogyan gondolja, de a díj az egész kortárs magyar képzőművészet sikere" - összegez Timár Katalin.

© biennale07.hu

Eufórikus örömmel vette át Petrányi Zsolt, az 52. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonjának nemzeti biztosa és csapata szerdán az Arany Oroszlán-díjat.

Petrányi Zsolt, aki egyben a Műcsarnok ügyvezető igazgatója az MTI-nek telefonon elmondta: "iszonyú nagy dolog, hihetetlenül nagy jelentőségű", hogy a biennále több mint százéves történetében, hosszú várakozás után először kapott Arany Oroszlánt magyar pavilon. Minden művész, kurátor, nemzeti biztos ugyanis folyton abban reménykedik, hogy sikerülni fog a szereplés, és ez most "bejött" - mondta.

Az elismerés azt jelenti, hogy Magyarország pozíciója jelentősen javult a biennálén, tekintélye megnőtt, és jelzi, hogy a nagy államok mellett a kicsik is feljönnek.

© biennale07.hu

A díj azt is jelenti, hogy a kiállítás 77 résztvevője közül mindenki emlékezni fog a Magyar Pavilonra, amelyben a művész, Andreas Fogarasi az utóbbi 100 évben megépült budapesti művelődési házakat mutat be. "Benne van a közelmúltunk, a jelenünk, a jövőnk - egyáltalán az egész rólunk szól" - tette hozzá.

Az Arany Oroszlán egyúttal a magyar képzőművészek szakmaiságának, szakértelmének a megerősítését is hozta. "Egy vitatott műtípus nyert, s ez igazolja a nemzeti biztost, a kurátort, a művészt, s egyáltalán az egész mögöttes intézményrendszert" - hangsúlyozta Petrányi Zsolt.

Kiemelte Andreas Fogarasi érzékenységét, azt, hogy jól érezte meg a téma aktualitását. Az Ausztriában élő, magyar származású művész sok szállal kapcsolódik Magyarországhoz. Budapesten volt az első kiállítása, jól ismeri az országot, és manapság, az egységesülő Európában, különösen a művészeknél, nincs jelentősége a határoknak.