Munkanélküli, májrákos, cukorbeteg, az orvos szerint 2,5 éve van hátra – ezt meséli egy negyven körüli nő, Edit. Felsorolásából egy is elég lenne ahhoz, hogy azzal a jó érzéssel menjünk ki a vetítésről: a fentiek hiányában szerencsések vagyunk. Elárulom, hogy Editről azt is megtudhatjuk a film végén: sikerült elhelyezkednie kisegítő postásként, de hat hét után elbocsátották, egy 21 éves fiú került a helyére.

Trencsényi Klára Esély című dokumentumfilmjét Pécsett forgatta a rendszerváltás után bezárt bányák egykori dolgozóinak rehabilitációjáról. Egy helyi cég programot indított, hogy reintegrálja a megváltozott munkaképességű egykori munkavállalókat a munkaerőpiacra. Egy olyan régióban, ahol hatvanezer regisztrált munkanélküli van, és ahol egészségesen is végtelen kalandtúra állást találni. Trencsényi bemutatja, hogyan épül fel a program, beszélteti a szervezőket, és hagyja beszélni a résztvevőket. Minimalista környezet, kopott pasztell színek, sápadt arcok, kevés fog és lehetőség. A huszonéves Tibor egy Red Hot Chili slágert penget a feje fölé tartott gitáron. Ő is benne van abban a néhány emberben, akik vállalták a programot.

Te ki vagy a hajón? © www.verzio.ceu.hu

A film azzal a kommunikációs tréninggel indít, ami a néző számára is legalább annyira érthetetlen, mint a résztvevőknek. „Gyújts meg egy gyufát, és amíg leég, mondd el, mit történt veled, mielőtt érkeztél”; „játssz el egy munkahelyi konfliktust, hogyan kezeled a dühödet”. Mindez különösen bizarrnak hat akkor, amikor még munkája sincs az embernek, és ha lenne, akkor sem ugrálna nagyon, mert félne, hogy elveszíti. A résztvevők eleinte elutasítóak, bár a beszélgetések során az is kiderül, örülnek a lehetőségnek, mégsem látnak kiutat ebből a helyzetből. De még így is vannak álmai néhányuknak.

A program szervezői szélmalomharcosok, de nem ettől szimpatikusak. Elismerik, hogy nem feltétlenül tudnak olyan tudást és lehetőséget nyújtani a programban résztvevőknek, ami munkahelyhez juttatja őket. Céljuk inkább a kézségek, az önbizalom fejlesztése, a napi rutin újbóli elsajátíttatása, a kitartás fontosságának hangsúlyozása – ami nem egyszerű olyan embereknél, akiknek évek óta nincs munkájuk, és annyi pofont kaptak már a munkaerőpiactól, ami egy bokszzsáknak is sok lenne. „Nagyot kell álmodni, aztán egy kicsi csak összejön” – mondja egyikük. Szőnyeget szőnek, autóba való kalaptartót készítenek (gondolt már arra, hogy azt is készíti valaki, és örül neki?), fazekaskodnak vagy számítástechnikát tanulnak. „Már majdnem kezdtem föladni, hogy reménytelen vagy, de ebben a félórában sokat fejlődtél” – mondja az egyik oktató egy negyven körüli nőnek. A mondat nem kedves, bár bizonyára biztatni hivatott. Azt is láthatjuk, milyen az, amikor telefonon érdeklődnek (akkor kezdjük némiképp respektálni a kommunikációs tréning létjogosultságát), látjuk, amikor interjúra készülnek nyakkendőt igazgatva, amikor visszatérnek onnan, vagy amikor elmesélik, miként rúgták ki őket, mert nem voltak hajlandóak a törvény által előírt ebédszünetben is dolgozni.

A kormány gőzerővel kampányol a fekete/szürkegazdaság visszaszorításáért, miközben betegségekkel küzdő embereket ötvenvalahány ezer forintért napi tíz órában foglalkoztatnak. Ha foglalkoztatnak egyáltalán. Mi meg nézzük, milyen az, amikor annak is örül valaki, hogy eltakaríthatja a szemetünket. Meg kell tanulni az öngondoskodást – szól a kormányzati szlogen. Ez persze nem olyan könnyű, ha azt az egy lábat is kirúgják alólunk, amin állunk. Trencsényi Klára filmje szívszorító témát dolgoz fel, ehhez képest szégyellnivalóan keveset beszélünk a tartós munkanélküliségről.

(Megkerestük a filmben szereplő pécsi Uwyta Rehabilitációs és Fogalalkoztatási Kht.-t, amely eddig úgynevezett védett szervezetként többek között megváltozott munkaképességűeknek szervezett programokat, és az emberek egy részét foglalkoztatta is. Egy nyári jogszabály-módosítás miatt a kormány azonban már csak azokat a programokat támogatja, amelyeknél a munkavállaló „belátható időn belül visszatér a munkaerőpiacra” – a cég nem védett szervezet többé. Az Equal programot, amelyről a film is szól, az Európai Szociális Alap és a magyar kormány finanszírozta, s október 31-én véget ért volna, de Fonai László projektvezető úgy tájékoztatta a hvg.hu-t, hogy kaptak fél év haladékot.)

A filmet november 10-én 14:15-kor vetítik a Toldi mozi kistermében.

KA