Ismertetése szerint a szürkésfehér, kartonpapír-vastagságú, meggyűrődött fémdarab, amelyen 12 + 3 soros szöveg látható, tavaly májusban került elő, ám a latin nyelvű szöveget csak most sikerült megfejteni. A megfejtés Barta Andrea régész, latinszakos doktorandusz nevéhez fűződik, Lassányi Gábor pedig a kor vallási, társadalmi környezetével foglalkozott.

Mint Lassányi Gábor kifejtette, az aquincumi átoktábla betűformái inkább a Kr. e. I. sz. - Kr. u. III. sz. közötti papiruszon fennmaradt írásokra hasonlítanak. A hasonló szövegek, párhuzamok alapján biztos, hogy egy átoktáblával van dolgunk, amelyben annak megrendelői valamilyen mágikus megkötést kérnek ellenfeleik számára.

"Átoktábla már került elő Magyarország területén, például voltak ilyen leletek Savariából (Szombathely), de ezek ógörög szövegek voltak. A mostani lelet különlegessége, hogy Pannónia területéről latin nyelvű átoktábla ilyen hosszúságú szöveggel még nem került elő" - mondta az ásatásvezető, hozzátéve: az átoktáblákat még a római korban is többnyire ógörög nyelven írták, amelyet valamilyen okból sokan alkalmasabbnak gondolták a mágiához.

"Azért izgalmas ez a latin szöveg, mert a provincia mindennapi nyelvhasználatába is betekintést ad, egy olyan társadalmi réteget ismerhetünk meg, amelyről szinte semmit sem tudunk" - mutatott rá Lassányi. A szöveg jelentőségének megértéséhez ismerni kell az adott kort és helyszínt. A Kr. u. II. században vagy a III. század elején a Római Birodalom határ menti tartományában, Pannonia Inferior fővárosában, Aquincumban a polgári település melletti, a mai Flórián tér alatt fekvő hatalmas légiótáborban katonák ezrei állomásoztak, akiknek az ellátása jelentős hasznot hozott a kereskedőknek és kézműveseknek. A városba a birodalom minden részéről érkeztek emberek.

"A feliratos kőemlékekről, isteneknek adományozott oltárokról és sírkövekről jól ismerjük a leggazdagabb polgárok és a kiszolgált katonák nevét. A társadalom szegényebb rétegeiről ugyanakkor alig tudunk valamit és különösen igaz ez a rabszolgákra. Amikor a római rabszolgákról beszélünk, nemcsak az agyongyötört, rongyos hadifoglyokra kell gondolni, hanem olyan függésben lévő emberekre is, akik a legkülönfélébb szakmunkákat végezték a nagy műhelyekben és háztartásokban. Ők voltak a szakácsok, fazekasok, szövőasszonyok, dajkák, házitanítók, testőrök is. Egy-egy gazdag ember háztartásához tucatjával tartozhattak ilyen házirabszolgák, akik egy bizonyos idő után bízvást remélhették, hogy egyszer majd felszabadítja őket gazdájuk" - fejtette ki Lassányi Gábor. 

A jelek szerint a városi rabszolgák intrikákkal átszőtt világába enged bepillantást ez különleges szöveg. "Van két társaságunk: az első az átoktábla megrendelője, a második pedig a mágia célpontja. A nevek alapján arra lehet következtetni, hogy az említett személyek többsége idegen származású szolga volt. Amit nem tudunk még, az az, hogy pontosan minek az apropóján fordultak a mágiának ehhez a formájához, azonban a beszédre való többszöri utalás alapján arra következtethetünk, hogy az egyik társaságnak valamilyen rejtegetnivalója volt, s nem akarta, hogy a másik csapat bevádolja őket gazdájuk előtt" - magyarázta a régész.

Lassányi Gábor hozzátette, hogy hasonló tartalmú átoktábla a mai Frankfurt környékéről került elő. Ami az aquincumi átoktáblát illeti, a szövegből hiányzik annak az istenségnek vagy felsőbb hatalomnak a neve, amelynek a közbenjárását kérték, ha egyáltalán kérték, az átok végrehajtásában. A tábla elásási helye (sírok között) már önmagában megfelelő lehetett ilyen alvilági rontás végrehajtásához.