hvg.hu: Sokan „gördeszkás könyvként” említik a 7réteget, azt sugallva, hogy feldolgoztátok a deszkázás hazai történetét vagy valamiféle szakkönyvet írtatok. De belelapozva a könyvetekbe, nyoma sincs benne ilyesminek.

Galkó Máté: Mert ez nem történelemkönyv. Különben is, annyi történet van, hogy a magyarországi deszkázás „történelmét” képtelenség volna megírni, leginkább talán dokumentumfilmben lehetne feldolgozni. Ráadásul a téma alapos feldolgozásához a szerzőnek el kellene utazni Új-Zélandra, Ausztráliába és az Egyesült Államokba is, merthogy a deszkás életforma nagy hazai krónikásai, Bődi Zoltán, Hennel Tibi külföldön élnek ma már. Márpedig ők megkerülhetetlen figurái ennek a kultúrának. Bődi egyébként azonnal adott fotókat a 7réteghez, amikor megtudta, hogy a könyvön dolgozunk. Persze azért valamilyen szempontból visszaköszön a műben a múlt. Szerepel a könyvben a kilencvenes évek egyik legtehetségesebb deszkása, az azóta autóbalesetben elhunyt Bohamek Benjámin is. De a fotóknál nincsenek képaláírások, mert szerintünk nem a kronológia és nem a nevek számítanak, hanem elsősorban az alkotás. A címét egyébként onnan kapta a kiadvány, hogy egy gördeszkalap hét rétegű.

hvg.hu: Végül is micsoda a könyvetek?

G.M: Maga a gördeszkázás. A közölt rajzokat deszkások csinálták, az ő alkotásaik. Nem akartunk „puccos” kiadványt, ezért is lett ilyen fanzine-szerű, fekete-fehér kötet. A cél, hogy így mutassuk be azokat az alkotásokat, amelyeket deszkások csinálnak. Mi, akik a kötet szerkesztői vagyunk, az extrém sporttal foglalkozó Offline magazinnál dolgozunk, de ott a helyszűke miatt nincs lehetőség arra, hogy, mondjuk, egész oldalakon keresztül csak ilyen jellegű tartalom legyen. A 7rétegben ezt megvalósíthattuk.

hvg.hu: A tartalom nagyrészt rajzokból, grafikákból, fotókból áll, kevés az írás, a szöveg. Miért tartottátok ennyire fontosnak a képi, grafikai világot?

Könyvbemutató

A 7réteg könyv bemutatója december 5-én, este fél 9-kor lesz a Hoppá nevű kocsmában, Budapesten.

E357: Az extrém sportok közül a gördeszkázáshoz kapcsolódik legerősebben a vizuális kultúra. A legtöbben azt hiszik, hogy a deszkás életforma csak abból áll, hogy a gördeszkás kint nyomul az utcán, de valójában ennél többről van szó. A deszkázáshoz szervesen kapcsolódik a művészet, azon belül is a grafika. Elég csak megnéznünk a gördeszkalapokon lévő rajzokat, amiket általában olyanok készítenek, akik szintén deszkások, vagy volt közük a deszkázáshoz. Ugyanakkor fotósként azt tapasztalom, hogy a kamaszoknál hiányzik ez a fajta látásmód, vizuális kulturáltság. Nem is csoda, hiszen ha kimész az utcára, nem látsz semmi olyat, ami megfog. Lehet, hogy sokaknak a 7réteg sem tetszik majd, de egy kamasznak inkább ez legyen a viszonyítási alap, mint bármilyen hazai deszkás forgalmazó cég hirdetése.

G.M: A fejlett gördeszkás kultúrához nemcsak az tartozik hozzá, hogy jelen legyünk az utcákon és a tereken, hanem az is, hogy a sajtóban, a filmeken is megjelenjünk. A deszkázás önkifejezési forma: amellett, hogy valaki deszkázik, rajzol is, de akár könyvei, filmjei is lehetnek. Nyugaton mindez nagyobb nyilvánosságot kap, sőt, azt tapasztaljuk, hogy már keleten is, például Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában. Nem úgy Magyarországon. Ezért a 7réteg látlelet is. Itt van egy csomó tehetséges alkotó, és eddig senki nem vette a fáradságot például arra, hogy kiállítást rendezzen erről a kultúráról. Itthon elég underground dolognak számít a deszkázás, így az is csoda, hogy egy ilyen kötet egyáltalán megjelenik. Ahhoz, hogy megjelenhessen, hirdetőket kellett szereznünk. A két képből, egy grafikából és egy írásból álló kiajánlónk azonban nem mindegyik potenciális hirdetőnek tetszett. Az egyik deszkákat forgalmazó cég vezetőjének például éppen az nem, hogy túl grafikus a kiadvány. De nem akartunk a hirdetők kedvére tenni, kompromisszumok nélkül akartuk elkészíteni a 7réteget.

Galkó Máté és E357 (jobbra)

hvg.hu: Minek alapján döntöttetek arról, hogy mi kerüljön bele a könyvbe?

E357: Ez szinte adott volt. Az Offline magazin révén elég sok deszkást megismerünk, akik alkotói munkát is végeznek, például rajzolnak. De sokkal több alkotó deszkás tevékenykedik, mint amennyi helyet kapott a kötetünkben. A deszkázás egyik „nagy öregjéről”, Sarkadi-Nagy Balázsról például szerepel ugyan fotó a könyvben, de nem fértek már bele a rajzai, noha ő rajztanár. Tehát a 7réteg csak egy nagyon kicsi gyűjteménye annak, ami ténylegesen van. A tartalom kisebbik része egyébként már azelőtt készen volt, hogy az anyagot elkezdtük volna gyűjteni.

hvg.hu: A deszkások sokszor emlegetik, hogy nincs pályájuk, a közterekről elzavarják őket, negatív kép él róluk a társadalomban. De vajon tesznek-e bármit is azért, hogy a róluk kialakult kép – és így a helyzet – megváltozzék?

E357: Szeretnénk, ha ez a könyv is része volna annak, hogy az általános kép megváltozzon a deszkásokról, és inspiráljon másokat is arra, hogy hasonló kiadványokat létrehozzanak. Vagy legalábbis elinduljon valami.

G.M: A7réteg úgy tudja népszerűsíteni ezt az életformát, hogy megmutatja: a deszkások is alkotó emberek, tehát nemcsak az van, hogy „köpködünk és beszívunk” az Erzsébet téren. A deszkások helyzetét azonban nehezíti, hogy ma, Magyarországon önzetlenül senki nem hajlandó semmit csinálni, és ez persze nemcsak a mi szubkultúránkra igaz. Nézd meg az önkormányzatokat és a deszkás cégeket. Mindenki a saját maga dolgával van elfoglalva. Ezért nincs együttműködés, szövetség, egyesület, mert ez mind-mind hihetetlen nagy lobbizást igényelne. Tulajdonképpen a könyv is a deszkázás népszerűsítésének könnyebb útja, mint például szövetséget alapítani. De inkább megcsinálok tíz könyvet, mint egy szövetséget. Igaz, engem az is éltet, hogy itt és most látni a problémákat. Nincsenek betonparkjaink, meg fűtött, fedett skate-parkjaink, most van miért küzdeni. Ha olyan ideális állapotok volnának, mint például Svédországban, akkor lehet, hogy nem lennék ennyire „harcos”.

hvg.hu: A biciklisek a Critical Mass mozgalommal lassanként el tudták magukat fogadtatni a gyalogosok és az autósok társadalmában. Egy hasonló mozgalom nem segítene a deszkásokon?

G.M: Néhány éve nyáron volt egy nagy vonulás. A Hősök terén ott volt 200-250 ember, de kijött a rendőrség. Egyszer csak az egyik deszkás elindult a Hősökről, a többiek meg utána. A rendőrök megállították a tömeget a Terror Házánál, aztán az Operánál, de miután belátták, hogy teljesen kezelhetetlen a helyzet, az Erzsébet térig engedték őket, ahol végül az egész társaságot szétterelték. Szeretnénk, ha a 7réteggel valamiféle mozgalom indulna el, de elsősorban művészi értelemben. Tervezzük a kötet folytatását. Jó volna, ha a megjelenés után egyre többen jelentkeznének a rajzaikkal, a fotóikkal, az írásaikkal, hogy a következő kötetben ők is szerepelhessenek. Szeretnénk minél több alkotásból válogatni.

E357: Bécsben teljesen elfogadott dolog, hogy az emberek gördeszkával közlekednek a városban, vagy éppen rollerrel, görkorcsolyával. Budapesten pedig már az is csodának számít, hogy anno valaki rábólintott, az Erzsébet téren legyenek olyan ferde kövek, amelyeket a tervező eleve az utcai sportolóknak is szánt.

Dezső András