A publikum hajlamos „művészet” alatt festészetet érteni, míg a főképp grafikai anyagot felvonultató kiállításokat némi csalódottsággal fogadja. Ez megtörténhet a Szépművészeti tárlata esetében is, amely a szecessziós mozgalom egyik névadója, a Bécsben Wiener Secession néven megalakult művésztársaság korai éveit mutatja be. Pedig éppen a művészet demokratizálására törekvő szecessziós mozgalom volt az, amely a grafikát, az illusztrációt, a könyvművészetet beemelte a nagyművészetek körébe, így ezek hangsúlyos jelenléte indokolt, sőt szükségszerű. A tárlaton a rajzok, akvarellek és metszetek mellett látható Klimt festményei közül néhány olyan főmű, mint a kiállítás névadó darabja, a Nuda Veritas vagy - igazi kuriózumként - a Japánból érkezett Aranylovag.

A kiállítást a téma avatott ismerője, a bécsi Albertina művészettörténésze, Marian Bisanz-Prakken rendezte a Szépművészeti Múzeum Grafikai gyűjteményének két muzeológusa, Gonda Zsuzsa és Bodor Kata közreműködésével. Az úttörő jelentőségű tárlatot Bisanz-Prakken először 1998-ban az Albertinában állította össze Heiliger Frühling (Szent tavasz), a bécsi szecesszió folyóiratát, a Ver Sacrumot idéző címmel. A mostani budapesti tárlat az 1998-as „őskiállítás” kissé szűkített és átalakított változata, amelyet a kurátorok a Szépművészeti Múzeum grafikai és festészeti gyűjteményeinek darabjaival egészítettek ki. A művek legnagyobb része az Albertinából érkezett, de a kölcsönzők között számos külföldi magángyűjtemény is szerepel.

A kiállítás jól felépítve vezeti végig a látogatót a történeti tényeken, bemutatva a Secession megalakulásához vezető utat, majd a művészegyesület kiállításait, tagjainak csoportos és egyéni működését az 1905-ben bekövetkezett szakadásig, amikor a dekoratív irány képviselői, a „stílusművészek” Klimt vezetésével kiléptek az egyesületből. Klimtnek, a Secession vezéralakjának grafikai művészetét sokrétűen mutatja be a válogatás. Több mint ötven lap, köztük a bécsi egyetem mennyezetképeihez készült tanulmányrajzok, finom portrévázlatok, erotikus ceruzarajzok, tusrajzok, illusztrációk képviselik rajzművészetének legjavát. Ezek között igazi szenzáció is várja a korszak ismerőit: az eddig csupán reprodukcióból ismert Halvérűek (1897-1898) című tusrajz hosszú lappangás után bukkant fel magántulajdonból, és most szerepel első ízben a nyilvánosság előtt.

Gustav Klimt: Halvérűek, 1897–1898

magángyűjtemény, Galerie St. Etienne, New York

Klimt művei mellett jelentős hangsúlyt kaptak az egyesület folyóirata, a Ver Sacrum illusztrációi, rajzok, művészi nyomatok (Ferdinand Andri, Emil Orlik, Wilhelm List, Josef Engelhart művei), valamint a Secession művészei körében népszerű fametszetek. Az 1902-es nagy jelentőségű - rajzokkal és vázlatokkal a tárlaton is rekonstruált - Beethoven-kiállítás előkészületei idején fedezték fel ismét ezt a technikát. Emil Orlik alkotásai mellett, aki korábban Japánban tanulmányozta a fametszetet, Kolo Moser, Max Kurzweil és Carl Moll híres lapjai is láthatók.

A tárlat utolsó, bő válogatása a Secessionban kiállító külföldi alkotókat mutatja be, átfogó képet adva ennek az általában „bécsinek” tekintett művészegyesületnek a nemzetközi művészeti élettel fenntartott kiterjedt kapcsolatairól, egyben felvillantva a korszakban párhuzamosan létező más szecessziós irányzatokat. Ebbe a fejezetbe örvendetesen sok, a Szépművészeti Múzeum grafikai kollekciójából való, ritkán látható lapot válogattak a rendezők. A kiállítás „függelékeként”, a legutolsó, vetítőterem falára olyan iratok kerültek, melyek a Szépművészeti Múzeum és a Secession közti kapcsolatokat dokumentálják és a vásárlásokról tudósítanak. A Szépművészeti kincsesbányájából, az Irattárból származó dokumentumok szerepeltetése - Gonda Zsuzsa és Bodor Kata kutatómunkájának eredményeként - Budapesthez kapcsolja az anyagot. A katalógusban két cikket is közöltek, melyek a Secession magyar vonatkozásait vizsgálják. Gonda Zsuzsa a Szépművészeti vásárlásairól, Bodor Kata pedig a magyar művészeknek a Secessionnal való viszonyáról írt tanulmányt. A forrásokkal dokumentálható kapcsolatok feltárása után pedig annak is eljött az ideje, hogy a Secession grafikájának az éledező magyar grafikára gyakorolt kétségkívül óriási hatását is felmérhessék a korszak kutatói.

A kiállítás megvalósítása példaszerű. A látogatót a térbe lépve hatalmasra nagyított archív fotó fogadja, rajta a Secession tagjai a Beethoven-tárlat megnyitásakor, amely mintegy beinvitál a kép szereplőinek világába. Az első nagyterem oszlopokkal elválasztott oldalfalán a művészek reprezentatív, életrajzokkal kísért portrégalériája kapott helyett. A tárlat fejezeteit archív fotókkal kiegészített magyarázó táblák kísérik, a kiállított művek alapadatai mellett a grafikai technikák megnevezése is szerepel, a finom színekre festett falak tetején szecessziós ornamentika fut végig diszkréten. A Nuda Veritas egy kiváló külföldi szakember sokéves kutatómunkájának eredményeit összegzi, melyet a Szépművészeti Múzeum munkatársai saját kutatásaikkal egészítettek ki, ezzel a magyar közönséget is megszólítva.  (A kiállítás megtekinthető 2011. január 9-ig.)

Földi Eszter