Az intézményben található műtárgyaknak általában mindössze negyedét láthatja a közönség, körülbelül ötszáz festményt. Péntektől január 22-ig viszont újabb ötszázzal nő ezeknek a képeknek a száma. A Panoptikum - A Wallraf titkos kincsei című kiállítás képei egyenesen a raktárból érkeznek.

Az okok, amiért ezek a festmények a pincében várják jobb sorsukat, nagyon változó. Egyesek túl sötétek, mások túlságosan sérültek, vagy túl nagyok, egy egész falat elfoglalnának.

Vannak festmények, amelyek túl kegyetlenek. Ilyenek például a középkori mártírjelenetek, ezeken többek közt karóba húzott emberek sorakoznak.

A legtöbb kép viszont egyszerűen azért került a raktárba, mert ma "már nem találják szépnek": ilyenek például a patetikusan giccses 19. századi festmények pufók kisgyerekekről vagy elveszettnek hitt leányokról.

"Ezeket a képeket azonban meg kell őrizni. Valamikor még szépnek találhatjuk őket" - mondta Andreas Blühm, a múzeum igazgatója. Johannes Vermeer napjainkban a legszebbek közé sorolt Leány gyöngy fülbevalóval című festményét például hosszú időn át ízléstelennek, stílusát egyszerűnek és túlságosan fagyosnak tartották.