A Berlinale Arany Medve díjáért 17 alkotással versenyző filmről a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív német lap pénteken azt írta, hogy amennyiben Mike Leigh brit filmrendezőnek, a zsűri elnökének szava lesz a döntő az Arany Medve odaítélésében, akkor "jó eséllyel" a magyar film kaphatja meg a díjat.

Fliegauf alkotása, amely a romagyilkosságok hatására készült, nem a mészárlást mutatja be, hanem "félig dokumentarista" módon egy roma anya és két gyermeke egy hétköznapját. A történet főszereplői "ragaszkodnak ahhoz az illúzióhoz", hogy nem történhet semmi rossz, "éppen úgy, mint mi", a nézők - írta Andreas Kilb, a FAZ kritikusa, hozzátéve, hogy amikor aztán "az utolsó percekben eldördülnek a lövések, ugyanúgy felkészületlenül érnek minket, mint az áldozatokat", és ugyanúgy vonatkoznak "ránk is". Még akkor is, "amikor a moziból kibotorkálunk a szabadba, sértetlenül, de nem felszabadultan".

Fliegauf Benedek

AP / Markus Schreiber

A Berliner Zeitung című baloldali lap egyenesen követeli a fődíjat a filmek. Fliegauf alkotásának "kell odaítélni az Arany Medvét" - írta Anke Westhpal Az utolsó napon című kritikájában, hozzátéve, hogy "helytelen" lenne minden más döntés.

Westphal szerint az alkotás "az első perctől kezdve lélegzetelállító", a rendező pedig nem a romákról szóló közhelyeket alkalmazva mutatja be a történet szereplőit, hanem tisztelettel fordul feléjük "és érzi félelmüket". A film a nézőben "csodálatot kelt" Fliegauf művészete iránt és "mély megvetést ébreszt a romákkal szembeni rasszizmus iránt" - fejtette ki a kritikus.

A Die Welt című konzervatív lapban Cosima Lutz a Pillantások, amelyek még gyilkolni fognak című írásában kiemelte, hogy Fliegauf filmje nem csupán egy roma család életéről és haláláról szól, hanem képet ad a szerző hazájáról is, ahol, "mint ismert, évek óta formálódik az idegengyűlölet klímája". Az alkotás azonban "szerencsére nem tézisfilm", mint a rendező legutóbbi, Womb - Méh című, "csalódást keltő" munkája.

A Tagesspiegel című liberális lapban Peter von Becker a Hőség napjai című kritikájában "grandiózus roma-drámaként" jellemezte a filmet, kiemelve, hogy a Csak a szél "csendes, mégis kiáltó" mű, amelyben a felszínen gyakran alig történik valami és mégis minden másodpercét áthatja a "felszín alatti rettenetes feszültség". Hozzátette: Fliegauf Bence "kiseposza gazdag és minimalizmusában mesteri" alkotás.