hvg.hu: Hogyan kezdődik a nap az Oscar-díj-átadó előtt?

Návai Anikó: Kávéval, mint minden átlagos nap átlagos reggele. Zuhany, haj, smink, ruha, rohanás a helyszínre, parkolás, beállás a vörös szőnyegen, legkésőbb egykor. Az ebéd ilyenkor ugrik. Háromnegyed ötkor újabb rohanás, ezúttal a sajtószobába, mert pontosan ötkor kezdődik a show. Este fél tíz előtt nem szabadulok, addig semmi másra nincs időm, mert folyamatosan jönnek a nyertesek. 16 Oscar-díjról tudósítottam eddig. Ha tehetném, sokkal szívesebben nézném pizsamában otthon, tévén.

BP

hvg.hu: Egyszer azért cserélnénk önnel. Mi ott állnánk a vörös szőnyegen, étlen-szomjan szenvednénk a sajtóirodában, ön pedig itthon feküdne egy ágyban, és nézné a PRO7-en az élő adást. Mit kell tennie annak, aki a világ legmegközelíthetetlenebb kulisszájában bennfentes szeretne lenni? Hogyan öltözzünk ahhoz, hogy ne keltsünk feltűnést, de azért mégis feltűnést keltsünk?

N. A.: Az utóbbi években Luisa Spagnoli és a Max Mara szmokingjaimat váltogatom, mert ez bizonyult a legkényelmesebb munkaruhának, és hozzá a kényelmes papucscipőim egyikét viselem. Pici brillt teszek a fülembe, mert ez a legelegánsabb és megy a nyakláncomhoz, amit soha nem veszek le.

hvg.hu: Van olyan rituálé, amit soha nem hagy el?

N. A.: Az Oscar előtti szombat délután az Independent Spirit Awards-t Santa Monicában, mert sokkal lazább, sokkal őszintébb, sokkal vidámabb és sokkal érdekesebb, mint az Oscar-gála.

hvg.hu: Nyilván a hollywoodi beilleszkedésnek is vannak lépcsőfokai. Előbb kis híreket kell írni, regisztráltatni kell, majd részese lehet egy társaságnak, a legvégén pedig bejuthat oda, ahová csak kevesen.

N. A.: 1986-ban helyezett át az Amerika Hangja rádióadó Washingtonból Los Angelesbe, hogy a nyugati államokban történtekről tudósítsak, beleértve természetesen a hollywoodi eseményeket is. 1990-ben innen küldtek Budapestre, ahonnan az Amerika Hangja összes nyelvi adását angolul tudósítottam az első szabad választásokról. A Los Angelesben dolgozó és filmmel foglalkozó legitim filmes újságírókat az MPAA (Motion Picture Association of America, a stúdiók szövetsége) tartja nyilván. A stúdiók ennek alapján hívják meg a sajtóvetítésekre és az interjúkra a tudósítókat, akik a megjelenéseiket igazoló példányokkal évente újra megerősítik a legitimitásukat: ennek alapján újítja meg a státuszukat az MPAA.

hvg.hu: Mi kell a tudáson, a szerencsén, a küllemen és bájon kívül?

N. A.: A felvétel alapfeltétele, hogy a szervezet két tagja szponzorálja és a tagság többsége megszavazza a jelentkezőt. Előbb azonban igazolnia kell, hogy legalább három éve nyilvántartja az MPAA, bizonyítania kell a folyamatos munkaviszonyát külföldi székhelyű kiadóval. További feltétel, hogy Dél-Kaliforniában él, és banki kimutatásokkal tudja bizonyítani, hogy újságírói munkából tartja el magát.

hvg.hu: Melyik volt az első, Hollywoodból keltezett tudósítása?

N. A.: Az Amerika Hangját tudósítottam a San Diegó-i Del Coronado Hotel százéves fennállásáról, ahol a Van, aki forrón szeretit forgatták, és többek között Tony Curtist és Gábor Zsazsát is meginterjúvoltam. Ezt követően már egy kicsit könnyebb dolgom volt, mert nemcsak a színészek, hanem az újságíró megbízhatósága is fontos. A különbség annyi, hogy az én munkám nem reggel 9-től délután 5-ig tart, nincs sem hétvége, sem ünnepnap.

hvg.hu: Kik a legjelentősebb Hollywoodból tudósító újságírók? Ismerhetjük őket? Ön Magyarországon az egyetlen Hollywoodból rendszeresen tudósító újságíró, és az olvasónak néha az a képzete, hogy Johnny Deppel kávézik, Steven Spielberggel ebédel, vacsorára pedig néha két meghívása is van: az egyik Schwarzeneggerhez, a másik Brad Pittékhez. Csak választania kell, melyiket mondja le?

N. A.: Az interjú megszervezése néha tovább tart, mint a beszélgetés, ezért a rendelkezésre álló idő maximális kihasználása a cél. A lehetetlen nem létezik, talán még az is előfordulhat, hogy egyszerre két helyen kell lenni. Ha egy újságíró fontosságát az határozza meg, hogy hányan olvassák, akkor a legnagyobb piacokra író kollégák a legfontosabbak. Sokféle filmújságírás létezik a kritikától a szakipari újságíráson át a bulvárig. Azokat tartom a legjelentősebb hollywoodi tudósítóknak, akik nem csak átlátják a teljes spektrumot, hanem az írásaikkal le is tudják fedni azt. Mint például Elisabeth Snead, aki a USA Today tudósítója volt, amikor megismertem, és egy számomra kritikusan fontos díjkiosztó gálán, ahová nem jutottam volna be másképp, megosztotta velem az akkreditációját. Azóta megjárta az LA Timest, jelenleg a Hollywood Reporter munkatársa. Nem elhanyagolható szempont, hogy legalább akkora kutyabolond, mint én.

hvg.hu: Ez olyan szépen hangzik, hogy akár egy romantikus filmben is szerepelhetne. Hollywoodban senki nem irigy senkire?

N. A.: Féltékenységet csak a hazai kollégák részéről érzek, akiknek folyamatosan felajánlom a segítségemet. Az itteniekkel a világ legtermészetesebb dolga, hogy segítjük egymást, beugrunk egymás helyett, és ha a stúdiók hozzájárulnak, megosztjuk egymással a tippjeinket, a híreinket és az anyagainkat.

hvg.hu: Kik a legrettegettebb hollywoodi újságírók, akik akár egy film karrierjét is befolyásolni tudják?

N. A.: A filmeseknek a szakmai kritikusok, a filmiparnak a szakmai bloggerek.

hvg.hu: És ki a legrémesebb színész?

N. A.: Bárki az lehet, ha elfelejti, hogy újságírók tették népszerűvé, híressé és sikeressé. Ismerek egy párat. Amikor egy (vagy több) világsztár szájából hallom, hogy a Golden Globe az év legjobb díjkiosztó eseménye.

hvg.hu: Melyik az Oscar legizgalmasabb és legunalmasabb része?

N. A.: Az Oscar komoly dilemmája, hogy a filmes szakszervezetek nem engedik csökkenteni a kategóriák számát, emiatt hosszú és unalmas a díjkiosztás. A másik gond a show formája: a nézőtér és a színpad feszes viszonya, amin az Akadémia igazgatótanácsa nem hajlandó változtatni. Hiába szerződtetnek akármilyen jó humorú műsorvezetőt, gúzsba kötve nehéz táncolni és csak kényszerült mosollyal lehet kibírni majdnem négy órát azokon az üléseken. Számomra a show eleje érdekes, amikor bejelentik a legjobb epizódszínészt és színésznőt, és a vége, amikor a legjobb színész, színésznő, rendező és film Oscarját adják át. Minden, ami közte történik, a tévénézőknek érdektelen, a szakmának pedig kötelező kür, ha bevallja, ha nem.

hvg.hu: Mi az a mondat, ami még sosem hangzott el az Oscar-gálával kapcsolatban?

N. A.: "Nincs rá szükség."

hvg.hu: Melyik lesz a legmeghatóbb?

N. A.: Nekem már megvolt az idei, egyszerre kettő is. Harvey Weinstein Golden Globe-diadala A némafilmessel, amiről már Cannes-ban azt állította, hogy az év legjobb filmje. Angelina Jolie-t sikerült meggyőznöm, hogy a filmje szerb-bosnyák változatát, ne az angol nyelvű verziót indítsa a Golden Globe-ért, s lám, élete első rendezéséért jelölést is kapott.

hvg.hu: Ki a személyes kedvence? Hétfő hajnalban kiért szorít?

N. A.: Melyik ujjamat harapjam le? Két hősöm és producer-barátom, Harvey Weinstein (A némafilmes) és Graham King (A leleményes Hugo) között dől el az idei Oscar sorsa – kivéve, ha becsúszik a nevető harmadik, Jim Gianopulos, a 20th Century Fox elnöke az Utódokkal. Bármelyikük nyer, örülni fogok, és együtt szomorkodom azzal, aki vesztett.

hvg.hu: Mit a teendő, ha vége a shownak?

N. A.: Folytatódik a munka. A tudósító nem vendég az auditóriumban, hanem munkakutya a sajtószobában. Reményeim szerint az Oscar utáni reggel interjúvolhatom Jean Dujardint, A némafilmes szenzációs címszereplőjét arról, milyen lesz az élete az Oscar után. Fogadok, hogy megnyeri!

ln