Snétberger Ferenc gitárművész 1988 óta él Berlinben. Régi álma volt a szegénységben élő roma zenei tehetségek felfedezése és továbbképzése. A nevét viselő zenei központban tizenkét hetes képzést kapnak a diákok, aminek a zeneoktatás mellett éppúgy része a roma kultúrtörténet, az angol nyelvoktatás és a számítógépes ismeretek.

hvg.hu: Mészáros Zoltán, a központ igazgatója a külföldi fiataloknak munkalehetőséget biztosító Camp America rendszerből hoztott tapasztalai találkoztak az ön berlini roma-szinto (németországi cigányok - a szerk.)  gitáriskolában szerzett tapasztalataival. A megvalósuláshoz mi biztosította az anyagi hátteret ?

Snétberger Ferenc: Nyolcvanöt százalékban a Norvég Finanszírozási Mechanizmus társadalmi felzárkózásra szánt 2,7 millió eurós pályázati támogatásából, tíz- tizenöt százalékban a Közigazgatási és Igazságügyi Miniszérium (KIM) adományából jött létre az intézmény. Jelenleg javarészt uniós forrásokból, az OSI (Open Society Institute), és a KIM Társadalmi Felzárkóztatásért Államtitkárság támogatásaiból és pályázati forrásokból működünk. A nyolcvan-nyolcvanöt millió forint éves működési költségből húszmillió forint még hiányzik.

hvg.hu: Nemzetközi viszonylatban mitől számít újszerűnek a központ?

S. F.: Nálunk a gyerekek nem csak órákat vesznek, hanem kollégiumi bentlakásos rendszerben együtt élnek és együtt muzsikálnak a hathetes nyári kurzuson és a három-három hetes iskolai szünetekben. Fantasztikus hangulat, közösségi szellem alakult ki közöttük. Hasonló kezdeményezés volt Dél-Amerikában harminc, negyven évvel ezelőtt, hogy egy idős zeneszerző utcagyerekekből toborzott egy fantasztikus szimfonikus zenekart.

Koncert a Művészetek Palotájában március 31-én - kattintson képeinkért!

Fülöp Máté

hvg.hu: Minden felvételizőt személyesen hallgat meg. Mi alapján tud választani a sok száz jelentkező közül?

S. F.: Országos szinten zajlanak a meghallgatások a nagyobb városok zeneiskoláiban, ahová a különböző falvakból érkeznek a jelentkezők. Mivel elég nagy rutinnal rendelkezem, hamar meg tudom állapítani, hogy kiben van kellő tehetség és kitartás. Mikor az ajtón belépnek, már lehet látni a hozzáállásukat. Van, akinek ott helyben megmondom, hogy felvételt nyert. Mindenkiről készülnek három-négyperces videófelvételek, amiket utólag megnézek, hogy biztosra menjek. A tavalyi évfolyamon hatvanan végeztek háromszázötven jelentkező közül. Az idei meghallgatások alapján eddig harmincan nyertek felvételt, és az első évfolyamból további harmincan folytathatják idén a tanulmányaikat.

hvg.hu: Zenei téren mire terjed ki a képzés, illetve milyen hangszerekre mutatkozik a legnagyobb igény?

S. F.: A képzés a klasszikus zene és a dzsessz improvizáció között oszlik meg. A fő irány a dzsessz, de nagyon erős a klasszikus mezőny. Ahhoz képest, hogy alig egy éve kezdtünk, fantasztikus fejlődésen mentek keresztül a növendékek. Egy részük teljesen kezdőnek számít, autodidakták, akik a kottát sem ismerik. Mellettük vannak haladók, sőt olyanok is, akik már profi szinten zenélnek. A hangszerek megoszlása terén sok a gitáros, a zongorista, a hegedűs. Nagybőgősökből, dobosokból, fuvósokból viszont hiány mutatkozik.

hvg.hu: Komplex személyiségfejlesztő programot is kidolgoztak, aminek része a roma kultúra ismerete. Ilyen értelemben egyfajta kulturmissziót is magára vállal az iskola?

S. F.: Nekünk, romáknak van egy saját nyelvünk, amit sokan nem beszélnek, egy kulturánk, fantasztikus zenei örökségünk, amit nem szabad elhanyagolni. A gyerekek mindezt hozzák magukkal. Már amikor Berlinben tanítottam egy roma-szinto gitáriskolában, ezt a kulturális hátteret tekintettem a kiindulási pontnak. A tehetség ötven-hatvan százalékban fontos, a többi a szorgalmon és a képzésen múlik. Éppúgy be kell avatni a növendékeket a zene más területeibe is, a dzsesszbe, az improvizációba, a world musicba, és nem utolsó sorban a klasszikus zenébe. Sok diák számára  ezek eddig ismeretlen területek voltak.

Koncert a Művészetek Palotájában március 31-én - kattintson képeinkért!

Fülöp Máté

hvg.hu: Munka- és koncertlehetőségek terén mire jogosítja fel a diákokat a tizenkét hetes képzés végén kapott oklevél?

S. F.: Sokakban az az elképzelés él, hogy idejönnek, Feri bácsi megfogja a kezüket, és aztán viszi őket a nagyvilágba. Ez nem így van, mindamellett, hogy sokaknak próbálok segíteni. Szeretném, ha azok, akik majdnem profi szintet értek el, visszajönnének majd tanítani. Fontos, hogy legyenek olyan tanárok, akik ezekkel a gyerekekkel foglalkoznak. Egy normál zeneiskola nincs úgy felkészülve ilyesmire, nem is veszik igazán észre a valódi tehetségeket. Másfelől ezeknek a hátrányos helyzetű roma gyerekeknek komoly gondjaik vannak a mindennapi életben a mai Magyarországon. Gyakran azt látom, hogy szinte semmit sem változott a helyzet ahhoz képest, amikor én  gyerek voltam Salgótarjánban. Sokan ma is rémes körülmények között élnek, nincs ablak a házakon, nincs kulcs a gitáron, harapófogóval stimmelik a gitárt. A legtöbb gyerek panaszkodik nekem: „Feri bácsi, nekünk semmink nincs, nem tudunk továbbtanulni."

hvg.hu: Elképzelhetőnek tartja, hogy a központ idővel átvállalhatja a hátrányos helyzetű gyerekek tanulmányi költségeit?

S. F.: Nagyon szeretnénk. Jelenleg is dolgoznak nálunk korrepetitorok, és további tanárokat is szerződtetnénk, akik segítenének a rosszul tanulók felzárkózásában. Ám ehhez rengeteg pénz kellene.

hvg.hu: Például az Európai Unió roma integrációra szánt állami támogatásából?

S. F.: Nem tudom. Balog Zoltán államtitkár úr részt vett az iskola megnyitóján. Igéretet kaptunk a támogatásra vonatkozóan. Remélem, hogy be is tartják.

Koncert a Művészetek Palotájában március 31-én - kattintson képeinkért!

Fülöp Máté

hvg.hu: Milyen támogatást tapasztal a külföldi társintézmények részéről együttműködés, fellépések biztosítását illetően?

S. F.: Nagyon jó kapcsolatban vagyok a németországi Roma-szinto Unióval csakúgy, mint a berlini Zeneművészeti Egyetemmel vagy a budapesti Zenekakadémiával. Mindegyik intézmény kezdettől fogva figyelemmel kíséri az iskolánkat. Április elején négy növendékkel lépünk fel a berlini Külügyminisztériumban rendezett roma napon. Március végén workshopot tart nálunk a berlini Zeneművészeti Egyetem volt és jelenlegi professzora, David Friedman és Peter Weniger. Tervezünk egy együttműködést, cserekapcsolatot a két intézmény között. További nagy álmom egy kamarazenekar létrehozása a növendékeimmel. Szeretném bemutatni velük a Holokauszt ötvenedik évfordulójára írt darabomat, az In memory of my people-t, és egész Európát bejárni vele.

hvg.hu: Közvetlenül a rendszerváltás előtt mi késztette arra, hogy Berlinbe költözzön?

S. F.: Azért mentem el Magyarországról, mert mint minden zenésznek, úgy nekem is igényem volt új zenésztársakra, hogy új dolgokat találjak ki, hogy új inspirációkat találjak. Amikor először jártam Berlinben, elvarázsolt a multikulturális sokszínűsége.

Tanítványok Snétbergerről

A húszéves Palásti Gergő fagottos, már korában fellépett a mesterrel a novemberi Müpa-beli New Generation koncerten. Öccse, a tizenöt éves Máté Julián gitáros, míg húga, a tizenhét éves Zsófia hangszere a fuvola.   Milyen közegből jöttettek? Gergő: Gödrén lakunk, egy viszonylag kis faluban Baranya megyében. Édesapánk nyugdíjas, édesanyánk ápolónőként dolgozik. Van egy öcsénk is, Mihály, aki szintén a Snétberger Zenei Tehetség Központ növendéke, amúgy Pécsen tanul az egyetemen. Milyen céllal jöttetek ide? Zsófi: A fuvolatanárnőmtől tudtam meg, hogy indul ez a tábor. Pécsen vettünk részt a meghallgatáson. Mindannyian  klasszikus zenét tanultunk. Örültünk, hogy itt a dzsesszbe is betekintést nyerhetünk. Jelenleg gimnáziumban tanulok, tiznegyedikes vagyok. Szeretnék átigazolni a zenei konzervatóriumba. Utolsó vonások a koncert előtt - kattinson képeinkért! Fülöp Máté Mitől újszerű számotokra ez az iskola? Máté: Nagyon jó, hogy egy helyre „ zártak össze” ennyi gyereket. Sok lehetőségünk van arra, hogy egymással zenéljünk. Milyen koncertlehetőségek adódnak a számotokra? Gergő: Kétszer is lehetőségem nyílt egy színpadon fellépni Snétberggel Ferenccel. Először az itteni koncertteremben, másodszor pedig a New Generation koncerten a Művészetek Palotájában.  Máté: Flamenco gitározom. Sokáig egyedül zenéltem a faluban. Aztán megismerkedtem anyukám egyik munkatársával, aki amúgy dobos. Összehoztunk egy kisebb formációt is. Neki volt egy ismerőse, aki flamenco gitározott. Innen kaptam kedvet a flamencóhoz. Már két éve együtt zenélünk különböző helyi rendezvényeken. Zsófi: Egy fúvószenekarban játszom, ahová a zeneiskolám révén kerültem be. Kevesen, mindössze négyen vagyunk fuvósok az itteni évfolyamban. Milyennek tartjátok Snétberger Ferencet? Gergő: Amikor évekkel ezelőtt láttam őt a tévében, azt gondoltam, milyen jó, hogy Magyarországnak van egy ilyen művésze. Álmomban sem hittem, hogy valaha órákat fog tartani nekem, azt meg végképp nem, hogy együtt zenélhetek vele. Ez egy hatalmas dolog.