Az International Artist Managers’ Association 22. nemzetközi konferenciáját Budapesten, a Művészetek Palotájában tartották: itt beszélgettünk a szervezet elnökével, John Willannel, aki korábban a Londoni Filharmonikusoknál és a BBC-nél is vezető pozíciót töltött be.

hvg.hu: Története során először tartotta az IAMA Magyarországon éves konferenciáját. Miért döntöttek úgy, hogy Budapestre jönnek?

John Willan: Négyévente Londonban, a fennmaradó három évben pedig európai fővárosokban tartjuk a konferenciát. 2013-ban Kína felé szeretnénk nyitni. A helyszínre javaslatot tehetnek a szervezet tagjai: a Magyar Nemzeti Filharmonikusoktól Kovács Géza Budapestet ajánlotta. Mivel itt még nem jártunk, de gyönyörű a város, a technikai adottságok és a szervezés is kiváló, nem volt nehéz a döntés. Elégedett vagyok, hogy idejöttünk, mert több mint 350 részvevővel ez az utóbbi tíz év egyik legsikeresebb konferenciája. Lenyűgöző a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, de nagy előnye az épületnek a tágas előcsarnok, ahol bőven volt helyük a tagoknak arra, hogy leüljenek egymással tárgyalni, hiszen elsősorban ezért jöttek ide.

hvg.hu: A konferencia vezető témája a válság hatása a kulturális szektorra. A zenei életben is az egész gazdaságra jellemző folyamatok játszódtak le, vagy más formában jelentek meg a nehézségek?

J. W.: Az állam által nyújtott támogatások mértékét a gazdaság nem minden területén látjuk egyértelműen, a kultúrában azonban közismertek az adatok. Az Egyesült Királyságban például az Arts Council publikálja minden évben az állami támogatások mértékét. Ebből a szempontból tehát más a helyzetünk. Sokan nem értenek velem egyet, de nem gondolom, hogy a művészeti ág válságban lenne. Én inkább nehézségeket látok, kevés az intézmények pénze. De lehet valaha is elég a pénz? Nem, mert ha sok van, még több kell. A korlátlanul rendelkezésre álló összegek elkényelmesítik az embert. A nehézségek végigkísérték a kultúra történetét, de mindig mozgósították az itt fellelhető kreativitást. Az elmúlt napokban, a konferencián sem találkoztam csüggedt tekintetekkel: ezen a nehézségen is túljutunk.

hvg.hu: Egyik ülésükön arról volt szó, hogy egyes zenekarok, operaházak nem engedhetnek meg maguknak nemzetközi rangú vendégművészeket. A Magyar Állami Operaházban ez a terv, de közben a működésre is kevés összeg áll rendelkezésre. Milyen megoldást lát erre a problémára?

John Willan

IAMA / Andrea Schroeder

J. W.: Ha tudnám a választ, akkor nagyon gazdag ember lennék. Érthető, hogyha a közönség létszáma csökken, akkor gondolkodnunk kell azon, hogy mivel tudjuk megszólítani őket. Ha sok sztárt akarunk, az sokba kerül. Ha csak a nagy sztárok miatt ültetjük be az embereket, egy idő után nem jönnek majd másra. Nem hiszem, hogy ez járható út lenne. Inkább különböző típusú csomagokat, bérleteket kell létrehozni: ha meg akarod nézni a sztárt, vegyél jegyet még három másik koncertre. A minőségből viszont semmiképp sem szabad engedni. Sok társulat ilyenkor defenzív stratégiát követ: Bartók helyett Beethovent játszik. Ez nem kifizetődő, mert a fásultságot rögtön megérzi a közönség, és elpártol.

Emellett reálisabb szemléletre, belátásra van szükség. Hatvanezer euró egy énekesért? Biztos ér annyit? Sokszor túlzónak érzem a zenekarok tagjainak követeléseit is. Két és fél millió munkanélküli van Angliában, milyen alapon adjunk több pénzt? Úgy viselkednek, mintha nem látnák mi történik a világban. Van állásuk, ráadásul olyan, ami intellektuális kihívást, élvezetet nyújt. Nem buszt vezetnek. Olaszországban 14 operaház működik, többet a bezárás fenyeget, nagy a felháborodás (Milánóban az operarajongók tiltakozása erőszakba is torkollt – a szerk.) Higgadtságra van szükség, és arra, hogy tartható pénzügyi alapon szervezzék újra az intézményeket.

hvg.hu: Ön szerint a magyarországi zenei intézmények hogyan ellensúlyozhatják az elvonások hatásait?

J. W.: Az elmúlt két nap egyik tanulsága, hogy a lehető legszorosabb együttműködésre van szükség a médiával, elsősorban a televízióval. Angliában sem ideális a helyzet, mert a minőségi kultúra kiszorult a televízióból. Én úgy gondolom, hogy mivel a BBC-t a lakosság fizeti, küldetésének része kell hogy legyen a kultúra, ezen belül pedig a klasszikus zene megjelenítése. Úgy tudom, hogy a Művészetek Palotája és magyar közszolgálati csatornák között ilyen jellegű megállapodás jött létre, ezt jó iránynak tartom. De nem kell megállni a televíziónál, egy jó minőségű koncertfelvétel az interneten és más formában is sikeres lehet. Jó példa erre a Metropolitan Opera közvetítése, amelyre ezrek ülnek be világszerte. Én Cambridge-ben élek, és a helyi moziban szoktam nézni, fantasztikus. A Magyar Állami Operaház is elgondolkodhatna egy hasonló szolgáltatáson, amely árában versenyezhetne velük. (Budapesten az Uránia moziban vetítik a Metropolitan-előadásokat - a szerk.)

Van még valami, ami döntő a klasszikus zene jövőjében, és ez az oktatás. Ha nincs zeneoktatás, akkor senki sem fog beülni a koncertekre, nem fogják érteni, mi ez, miről szól. Ugyanúgy, ahogy nem várhatjuk, hogy a gyerekek atomfizikával kezdjenek el foglalkozni otthon, ha a matekot sem tanítottuk meg nekik.

hvg.hu: Milyen benyomásokkal távozik Magyarországról?

J. W.: Nem ezek az első tapasztalataim, jártam itt korábban is, először húsz éve. Budapest rengeteget változott, igazi, kifinomult európai nagyvárosi hangulata lett. Megmaradt a belváros jellegzetes építészeti jellege, amely leginkább Bécsre emlékeztet, de Budapesten jobban éreztem magam. Nagyon tetszettek az új, modern épületek, például a CET, a hasonló angol társaikkal nem vagyok ennyire elégedett.