Azért találkoznak a magyar táncos társadalom legjelentősebb képviselői, hogy egyben meg is kongassák a vészharangot, melynek hangja reményeink szerint egyszerre jut el a széles nyilvánossághoz és a politikai döntéshozókhoz, jelezvén, hogy baj van. Szeretett művészeti águnk, mely a legősibbnek és egyben a legkomplexebbnek mondott mindközül, a reményvesztettség felé sodródik - mondta Pataki András.

Miért is állítjuk mindezt? Azért, mert az elmúlt évek politikai és gazdasági döntéseinek eredményeképp szakmánk társadalmi és művészeti presztízse, megtartó képessége, esetleges vonzereje a pályaválasztók körében jelentősen csökkent - folytatta.

Bizonyíték erre, hogy a néhány éve megszülető Előadó-művészeti Törvény, melyhez a szakma nagy reményeket fűzött, sajnos nem helyezte felnőtt korba a táncművészetet. Komoly eredményeket elért társulatok, melyek mára már nyugodtan tekinthetők kulturális örökségünk részének még mindig keresik a helyüket az új rendszerben. A helyzetre jellemző, hogy a törvény hatálya alá eső, saját jogon regisztrált táncművészeti szervezetek közül csak háromnak sikerült minősített, azaz Nemzeti vagy Kiemelt kategóriába jutnia - mondta a balettigazgató.

Beszédének folytatását olvassa el a színház.hu-n!