Június 30-a, Alföldi Róbert legutolsó igazgatóként eltöltött napja. Az utóbbi hetek, hónapok már a végig a búcsúról szóltak, egymás után jöttek az utolsóként eljátszott darabok, amik biztos, hogy még több évig teltházzal futottak volna, ha az igazgatóváltás közbe nem szól. Vidnyánszky Attila egyetlen darabot sem visz tovább (a legtöbbet nem is akarta, volt, amit nem tudott).

Több ezren a Nemzetinél

Bár a Mephisto valószínűleg – némi szereplőváltással - a Vígszínházban tovább élhet, a múlt szombaton ezzel zárult az Alföldi-korszak.  A közönség és a színészek már akkor sem csak a darabot, hanem az egész, páratlanul sikeres nemzetis ötévet siratták és köszönték meg egymásnak a 20 perces dübörgő vastapssal és a közönség soraiból felhangzó „Takarodóval”.  

Vasárnap éjfélkor minden elsötétül a színházban és környékén, ezzel a (természetesen) színpadias gesztussal hivatalosan és véglegesen vége egy színháztörténeti fejezetnek.

Kiss-Kuntler Árpád

Addig is vásárnap délután, az új vezetéssel teljes egyetértésben, leleplezték Kállai Ferenc szobrát a díszpáholy mellett, ahol Törőcsik Mari is jelen volt. Alföldi a szobor leleplezése után mindenkit beinvitált a terembe. A "búcsúztatáson" jelen volt többek között Hiller István volt kultuszminiszter és Ragályi Elemér is. A kora esti órákban már több ezer fősre duzzadt a tömeg, Alföldi Róbert átadta az évad nézője díjat is, a szerencsés illető 110 előadást látott egy év alatt. A búcsúztató műsor ezek után kezdődött, Nádasdy Ádám és Spiró György is felolvasta saját jegyzeteit. Nádasdy szerint hozzászokhattunk, hogy a Nemzeti egy "ronda épület", de benn "csodák történtek".

Hétfőtől Vidnyánszky a direktor

Hétfőn átveszi a színház irányítását Vidnyánszky Attila. Az új direktor a minap közleményében sok sikert kívánt a színházból távozó művészeknek. "A Nemzeti Színház új társulatával és a teátrum munkatársaival készen állunk arra, hogy július 1-jével megnyissuk a Nemzeti Színház új korszakát" – írta közleményében. Hozzátette: "Érezzük az előttünk álló munka súlyát és felelősségét", és egyben kéri a most kezdődő művészeti munkájukhoz a közönség bizalmát és a színházi szakma figyelmét és együttműködését.

A vasárnap éjjeli teljes elsötétítés előtti néhány órára búcsúgálát szervezett a CSAK-Akciócsoport, amelyre 20 perc alatt kapkodták el a jegyeket a rajongók. Zenészek, színészek, írók, költők lépnek a nagyszínpadra búcsúztatni a korszakot – mindezt Mohácsi János rendezi valamilyen egységes keretbe.

A szervezők meghívójában ez állt: „Június 30-án mindenkit várunk, aki a búcsúzó társulatot, az előadásokat szerette. Erre az alkalomra a színház büféje is kitelepül. Az esti gálaműsor után, kb. 22.00 órától a társulattal és barátaikkal itt találkozhat majd a közönség. A kivetítőn régebbi darabokból összeállított montázs pörög, a szabadtéri színpadon zenészek játszanak. Éjfélkor befejeződik a program, vele együtt lezárul a Nemzeti Színház egy fontos és emlékezetes időszaka. Légy részese a búcsúnak, hozz kis széket, pokrócot, és érezd jól magad!”

Több ezren tettek így. Sírnak-nevetnek. Búsongó piknikhangulat.