HVG Zrt.

„Egy tizenkét éves kislány figuráján keresztül, aki a kutyáját szereti a legjobban a világon, reményeim szerint átélhetően megjelenik az a társadalmi nyomás, amiben hazudnia kell, meg kell feledkeznie legfontosabb gyermeki érzelmeiről. Egyfelől egy tinédzser fejlődéstörténete a film, másfelől egy elveszett kutya története a mai Budapesten.” – mondja a filmrendező, aki arra a kérdésre, hogy a színházi szakma kirekesztette-e, úgy válaszolt: „Inkább egymást rekesztettük ki. Nem nagyon hívtak, miközben én sem kerestem a lehetőségeket. Erősebb volt bennem a vágy, hogy bár jóval mostohább körülmények között, de a saját meggyőződésemből, a barátaimmal készítsünk színházat.”

Mundruczó úgy véli: „A kőszínházak némi ráncfelvarrással, enyhe botoxszal próbálják eltüntetni, hogy nem jelen idejűek. Noha sokszor úgy érzik, valódi kritikai színházat hoznak létre, valójában a művészetet felhasználva és nézőik igényét kiszolgálva pártoskodnak.”

A Mundruczó Kornéllal készült interjút a HVG e heti számában olvashatják.