A hidegháború kiterjesztéseként is értelmezhető háborúban a Szovjetunió és Kína által is támogatott, kommunista Észak-Vietnam és az Egyesült Államok által eleinte csak pénzügyileg és kiképzésben, később már katonai beavatkozással is támogatott Dél-Vietnam csapott össze.

Az USA 1965-ben csatlakozott be katonai erőkkel a háborúba – természetesen Hollywoodot is ekkor kezdte igazán érdekelni a történet. Az első fontos alkotásra nem is kellett sokat várni.

1. A zöldsapkások (The Green Berets, 1968)

John Wayne nem csak a westernfilm-rajongók számára számított ikonnak az ötvenes-hatvanas években, hanem a konzervatív, kommunistavadász republikánus átlagember számára is, így szinte kötelező jelleggel ült fel elsőként a Vietnam-vonatra – ráadásul a főszerep mellett a rendezést is elvállalta. A zöldsapkások igazi propagandafilm: a kezdetben háborúellenes újságíró főszereplő (az amerikai közhangulat képviselője) a film végére rájön, hogy milyen fontos a kommunizmus elleni harc, és beáll a seregbe. Az amerikai kormány által is támogatott, toborzó szándékú filmet a kritika és a közönség is elítélte, és csak a háborúellenes atmoszféra továbbterjedését segítette elő.

2. Hazatérés (Coming Home, 1978)

Míg a háború alatt a tévés közvetítések és híradások vitték el a vietnami helyzetre kíváncsi nézőket, addig az amerikaiak 1973-as kiszállása és a két évvel későbbi fegyverletétel után már érkeztek a mozikba a háborút értelmező alkotások. Hal Ashby három Oscart – köztük a férfi és női főszereplőért járókat – nyert filmjében Jane Fonda egy Vietnamban szolgáló katona (Bruce Dern) feleségét játssza, aki férje távollétében megismerkedik és szerelembe esik egy háborús veteránnal (Jon Voight), akivel később háborúellenes aktivizmusba kezdenek. A film egyébként Ron Kovic életén alapul, akinek a memoárja később a Született július 4-én című film alapjául is szolgált.

3. A szarvasvadász (The Deer Hunter, 1978)

Ugyanazon a '79-es Oscar-gálán 5 díjat, többek közt a legjobb filmért járót vitt haza A szarvasvadász, pedig a Hazatérésnél eggyel ellentmondásosabb filmet csinált Michael Cimino. Ez volt az első olyan film, ami erős vizualitással mutatta be a háború borzalmait, ugyanakkor viszont sokak szerint a vietkongokat túlzottan és alaptalanul állította be kegyetlennek – plusz a film végén felcsendülő Isten áldja Amerikát című dal használatáról is megoszlottak a vélemények: ironikus és ezzel háborúellenes, vagy szó szerint értendő, ezzel patrióta. A vietkongok fogságába esett Robert De Niro- és Christopher Walken-karakter oroszrulett-jelenete a mai napig az egyik leghíresebb filmjelenetnek számít – fényképezte: Zsigmond Vilmos.

4. Apokalipszis most (Apocalypse Now, 1979)

A legendásan problémás előéletű film sztoriját John Milius már a hetvenes évek legelején megírta, amiből eredetileg George Lucas rendezett volna mozit, csak addig húzódott a dolog, hogy Lucasnak közbejött a Star Wars, így barátja, Francis Ford Coppola ugrott be a direktori székbe. Az 1976-ban kezdődött forgatást olyan esetek nehezítették, mint a főszereplő Martin Sheen szívinfarktusa, a Fülöp-szigeteken romboló tájfun, és Marlon Brando totális leépülése, túlsúllyal, elfelejtett szövegekkel együtt. Végül 1979-ben, Cannes-ban mutatták be a filmet, a forgatási káosz miatti hosszas utómunkát követően, de az eredmény magáért beszél: az Arany Pálma után 8 Oscar-jelölésből két díjat is begyűjtött a film.

5. A szakasz (Platoon, 1986)

Oliver Stone azon kevés filmesek egyike, akik első kézből tudnak beszámolni a vietnami háború szörnyűségeiről. A direktor 19 évesen, a Yale-en töltött egy év után utazott Saigonba, és háromévnyi szolgálatot követően tért vissza Amerikába. A szakaszban saját történetét meséli el, a neki megfeleltethető szerepet pedig az Apokalipszis most főhősének fiára, Charlie Sheenre osztotta. Szájbarágósan háborúellenes tónusa miatt hatalmas siker lett, ezt a filmet sehogy nem lehetett félreértelmezni. Ez is elvitte a legjobb film Oscarját, na meg a rendezőét is, amivel már kevésbé lehet vitatkozni: Willem Dafoe haláljelenete az egyik legemlékezetesebb háborús filmes momentum.

6. Acéllövedék (Full Metal Jacket, 1987)

A nyolcvanas évek végi vietnami filmdömping egyik legidőtállóbb darabja Stanley Kubrick utolsó előtti filmje, az emberből katonává válást megörökítő Acéllövedék. Kubrick végre nem a dzsungelharcokra helyezi a hangsúlyt, hanem egy új oldalról mutatja be a katonalétet: a kiképzés után a városi, utcai harcokat látjuk. Az egykori kiképzőtisztből színésszé lett R. Lee Erney káromkodáscunamija, a porig alázott katona öngyilkossági jelenete a vécében vagy a film végén a Miki-egér indulóra menetelő sereg mind-mind klasszikus filmtörténeti pillanatok.

7. Jó reggelt, Vietnam! (Good Morning Vietnam, 1987)

Tizenkét év kellett ahhoz, hogy Vietnam vonatkozásában is megjelenjen a háborús vígjáték műfaja. Természetesen ez is igaz történet: Adrian Cronauer, ha nem is annyira harsányan, mint a legendás szerepében feltűnő Robin Williams, de tényleg mókás rádióadásaival próbálta feldobni a távol-keleti országban állomásozó katonák napjait. Williams Oscar-jelölt szerepében gyakorlatilag végigimprovizálja a kétórás játékidőt, a Vietnam-retróban fürdőző késő nyolcvanas években pedig nagyot robbant a film: a büdzsé tízszeresét hozta vissza a pénztáraknál.

8. Hajnali mentőakció (Rescue Dawn, 2006)

A kilencvenes évek közepére a kiapadhatatlan Hollywoodban is kifogytak a különböző nézőpontokból, Vietnamot illetően, így tovább uralták a moziműsort az örökké kasszarobbantó második világháborús filmek. Egy német, mégpedig Werner Herzog kellett ahhoz, hogy ez a sorozat megdőljön, de ő is csak korábbi dokumentumfilmjéhez, a Kis Dieter repülni akar című 1997-es darabhoz tudott nyúlni, hogy abból játékfilmet faragjon. A pilótaként Laoszt bombázó, majd a dzsungelben lezuhanó és a vietkongok fogságába kerülő Dieter Dengler szerepére ráadásul sikerült megnyernie Christian Bale-t, aki az egyik leginkább alulértékelt játékát nyújtja ebben a filmben.

+1. Rambo (First Blood, 1982)

Ha vannak mesterkélt hősei az amcsi háborús filmeknek (márpedig hogyne lennének), akkor John Rambo az ő császáruk. A fentiekkel ellentétben itt nem egy megtörtént esetről, hanem egy egyetemi professzor véres fikciójáról van szó, aki már 1972-ben megírta az akkor még leginkább céltalan és vérszomjas ámokfutó történetét, akiből a beavatott hollywoodi forgatókönyvírónak sikerült megformálni a tökéletes vietnami veteránt, a nagybetűs Amerikai Hőst. Andy Vajna produceri pályafutásának legfényesebb csillaga egyben a nyolcvanas évek akciófilmes pusztításának kezdeteként is szolgált, és további három folytatást élt meg – de a hírek szerint Sylvester Stallone jelenleg is dolgozik a Rambo 5 sztoriján.